Kis lépés ez Hollywoodnak, de óriási ugrás… nekem! – mondhatta volna idén Jim Carrey, az Oscar-gálán a lépcsőről az emelvényre lépve.
A nézők listáján százmilliós koronát viselő király, a kritikusok palotájában azonban sokáig csak grimaszoló bohócként számon tartott komikus azonban sajna nem állíthatja első akadémiai díját a már meglévő két Golden Globe-ja mellé. Filmjei ugyanis túl sokat hoznak és Ace Ventura tarka ingje is még élénken virít a szavazók elméjében, ezért Jim – bár maximálisan megérdemelte volna – idén sem került be a legjobb színészek ötösfogatába.
Sebaj: a CARREYzmatikus színész még mindig itt van és bár a legnagyobb diadal ismét elkerülte, kárpótolja majd magát Farrelly-ék újabb lököttsége, az Én és én, meg az Irén sikerével és persze Renée Zellweger szépségével.
De mi is az a film, amiért már megint Oscar után kiált a Jimet támogatók csapata?
Milos Forman három évvel a Larry Flynt, a provokátor-t követően ismét egy népszerű, nehezen megértett felforgató elemről, a mifelénk a Taxi című komédia-sorozatból ismert Andy Kaufmanról készített életrajzi filmet. A korán elhunyt legenda akár Jim Carrey húsz évvel ezelőtti elődje is lehetne: zseniálisan újszerű és egyéni humorát sokan nem értették meg és így nem csupán rajongóinak, de kiátkozóinak tábora is óriásira duzzadt.
Pedig Andy (Jim Carrey) – a művészi komikum szabad értelmezésével – csak szórakoztatni akart. Zseniális, de szélsőséges komikus volt és egészen addig, amíg George Shapiro (a kis-nagy ember: Danny De Vito) fel nem fedezte, csak útmenti kocsmákban lépett fel a helyi, sörözgetős közönség előtt. Shapiro azonban a zavarba ejtő előadásmód mögött felfedezi az igazi, valami újat nyújtani képes tehetséget és felkarolja Kaufmant.
Házi szerzőjével és ötletadójával, Bob Zmudával (Paul Giamatti) a komikus rövid idő alatt a legnagyobb sztárok közé emelkedik: fellépésein és tévéműsorain őrjöngenek a nézők, ám ő mégis valami mást szeretne csinálni. Óriási sikert ér el a Taxi-val, azonban ez sem elégíti ki: új utakat keres. Ez azonban nem nyeri el maradéktalanul munkaadói és rajongói tetszését…
Jim Carrey ismét óriási, remekül ötvözi a tőle korábban megszokott komikus figurát a már a Truman show-ban is fellelhető drámával és csipetnyi tragédiával. Egyszerre észbontóan röhejes, az embereket könnyedén manipuláló és mégis a végletekig érzékeny és sérülékeny. Ahogy az lenni szokott, Jim – bármilyen jók is a mellékszereplői – egymaga kitölti a vásznat; most már végképp leszögezhetjük: nem csupán félőrült nyomozóként, de komoly színészként is a legjobbak között mosolyog.
Egyszer úgyis Oscar lesz a vége…
(2000, DVD Magazin)
A zseniális komikus és fergeteges improvizatőr - talán szegény jó Robin Williams volt még hozzá fogható - Jim Carrey épp tegnap múlt 60 és bár az elmúlt évek sem siker, sem öregedés szempontjából nem bántak túl kegyesen a gumiarcú színésszel, elképesztő arc- és testmozgása örök szobrot faragott neki a legnagyobbak között, elég csak Ace Ventura vagy Stanley Ipkiss maszkos figurájára gondolnunk! Carrey-t lehet szeretni és utálni, de tény, hogy az elmúlt majdnem három évtized egyik legmeghatározóbb komikus színésze, aki azért viszonylag komolyabb témákban is jól megállja a helyét. Én speciel imádom! Rendicsek?
