alonzomosely

alonzomosely

Szenvedélyek viharában

2021. november 17. - midragon

Brad Pitt jobbra. Brad Pitt balra. Brad Pitt középen. Alul, felül és a hátunk mögött. Brad Pitt mindenütt!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb filmes kiugrásának megvalósítója – leszámítva Jim Carrey-t és a mostanában botrányszaggal átitatódott Hugh Grantet – majdnem minden képes magazin címlapján megfordult már. Hosszú hajjal, borostásan, erőtől duzzadó karokkal és sajtreszelő hasizmokkal. Szóval, olyan bradpittesen! Ő az, akire a leginkább ráillik a macho szövegelés: „That’s cool! De még milyen cool!” és ő az, aki csupasz sejhajjal elindulva a kilencvenes évek közepére a hollywoodi Olümposz csúcsára tornászta magát. És tényleg: nem is érdemtelenül!

legendsofthefall5.jpg

Néhány jelentéktelenebb szerep után, 1991-ben csupán pár percre volt szüksége ahhoz, hogy Jockey-kalappal a fején, hajszárítóval a kezében – és természetesen pucér mellbedobással – a Thelma és Louise epizodistájaként az ágyba varázsolja Geena Davist. Aztán mindenki őróla beszélt. Múlt az idő, jöttek a szerepek és Brad barátunk egyszer csak hegyes fogakat növesztve Top Gun Tom oldalán szippantotta a friss vért az Interjú a vámpírral című kasszasikerben. Most pedig a Szenvedélyek viharában elmerülve Tristant, az őserővel megáldott és a film végére legendás – mondhatni pittológiai – figurává emelkedő hősszerelmes-kalandort alakítja.

Álljon meg a menet! Mielőtt még glóriás szentté avatnám Bradet meg kell, hogy jegyezzem, nem egyedüli szereplője a filmnek. Az „új James Dean” mellett ott van még a „régi” Anthony Hopkins, aztán a közismert arcú Aidan Quinn (Szemfényvesztés, Henrietta csillaga) és az E.T. ex-Elliotja, Henry Thomas. A Szenvedélyek… legszebben csillogó gyöngyszeme azonban egy ifjú színésznő a legújabbak közül: Julia Ormond. A hölgy érzékeny és érzelem dús üstökösként hasítja Hollywood egét; már túl van Az első lovag bemutatóján, amelyben Sean Connery-t és Richard Gere-t fordította egymás ellen és nemsokára Harrison Ford oldalán komédiázik a Sabrina című filmben.

legendsofthefall2.jpg

Szerepei szerint az amerikai producerek őt tartják jelenleg a legjobb „összeugrasztó” színésznőnek, ezt a megkülönböztetést pedig a Szenvedélyek viharában Susannah-jaként vívta ki magának.

Susannah Finncannon egyszem nőként kerül a nyugalmas montanai farmon gazdálkodó, csupa férfi Ludlow famíliába. Az apa (Sir Anthony) és fiai: Tristan, Alfred és Samuel (Brad, Aidan és Henry) nagy örömmel fogadják az új családtagot – annál is inkább, mert Samuel jegyesként érkezik hozzájuk.

Itt álljunk csak meg ismét egy pillanatra! Aki arra gondol, hogy a film ezentúl a szerelmi történetek megszokott „Vesszünk össze a nőért!” – vonalát fogja követni, az téved. Edward Zwick, a rendező nem pátyolgat minket! Hőseit a huszadik század első évtizedein vezeti végig, megdicsőülésen, szerelmen, halálon és bukásokon hajszolja keresztül hőseit, emellett olyan erejű érzelmi össztüzet zúdít a nézőre, amitől még egy különlegesen ellenálló Romana-olvasó is feldobná a talpát. Így válik a Szenvedélyek viharában nagyon tömény élménnyé – százharminc percbe szorított időtartama kis híján szétpukkan a túlfeszítettségtől. Mindezt egy monumentális legenda formájában… és a legenda központjában Tristannal, az őserővel.

legendsofthefall4.jpg

Igaz, hogy Susannah végre otthonra lel a nyugalmazott Ludlow ezredes kompániájában, a béke azonban egyikőjük számára sem tart sokáig. Az első világháború kitörése mindent megváltoztat. Hazafias tűztől hajtva Samuel mindkét bátyját rábeszéli, hogy csatlakozzanak az egyesített brit-kanadai hadsereghez; ők pedig szó nélkül követik testvérüket – túl erős a családi kötelék ereje ahhoz, hogy megfutamodjanak. Vállvetve, egymás mellett harcolnak Ypemben, de nemsokára tragédia árnyékolja be az életüket. Samuelt, miközben a harci gáztól megvakulva a szögesdrótok között menekülne, az ellenség géppuskatűz alá veszi. Tristan – aki mindvégig vigyázott testvérére – rohan, hogy megmentse Samuelt, de elkésik… régi indián szokás szerint csupán a halott szívét viszi haza magával Montanába.

Megérkezése után azonban kezdetét veszi a Ludlow-család hanyatlása. Tristan és Alfred kapcsolatát nem csupán az öccsük haláláért való felelősség, hanem az özvegyen maradt Susannah szerelméért folytatott küzdelem is megkeseríti. Persze, kétség sem férhet hozzá, a lány Tristant, az eleven energiaforrást választja. A fiú viszonozza is érzelmeit, de kiismerhetetlen ösztöneitől hajtva rövidesen elhagyja a farmot. Az egyre jobban öregedő Ludlow ezredes pedig tehetetlenül kényszerül nézni, amint élete munkája és szeretett családja apró darabokra hullik szét…

legendsofthefall6.jpg

De még koránt sincs vége a történetnek! Edward Zwick nem elégszik meg az egyszerű ábrázolással, Ludlowék sztoriját csűrve-csavarva, maximálisan kihasználja az összes lehetőséget, csak a film minden másodpercébe belecsempészhessen egy kis pátoszt, romantikát és hősiességet. Aprólékos részletességgel megkomponált csatajeleneteit már Az 54. hadtest című, észak-dél összecsapásoktól hangos filmjében is megcsodálhattuk. Akkor, 1989-ben az első színesbőrű hadtest létrehozását feldolgozó produkció meghozta a legjobb mellékszereplő Oscart Denzel Washingtonnak. A Szenvedélyek… gárdájából pedig – jól megérdemelten – John Toll operatőr kapta az Akadémia díját. Aztán ott vannak a színészek is: Brad Pitt, aki ismét saját magát játssza, aztán Anthony Hopkins, aki a megbetegedett ezredes szerepében a legzseniálisabb. A film állandóan csúcsponton van – talán az egyik leghatásosabb része éppen Samuel lelövése; méltán jelölhetnék minden idők leggondosabban kidolgozott elhalálozásának címére.

Érdemes teljesen nyugodt elmével hozzálátni a film megtekintéséhez. Javaslom, húzzák ki a telefont, takarják le a kanárit és küldjék haza az anyóst! Megéri!

(Cinema Videó, 1995)

Rendben, ebben a filmben Brad Pitt az abszolút poszterfiú, de sztárságát, színészi tehetségét nem vitatva - az eggyel korábbi Kaliforniában óriási volt, a következő évben pedig a 12 majomért megkapta első Oscar-jelölését - hozzá kell tennem, hogy bár a Szenvedélyek viharában nagy ugrást jelentett neki a karrierjében, Edward Zwick rendező volt az, aki ikont faragott belőle. Zwick legelőször Az 54. hadtest című remekkel tette le a névjegyét, majd csatákra specializálódva olyan jól sikerült munkák kerültek ki a keze alól, mint A bátrak igazsága, Az utolsó szamuráj, a Véres gyémánt, az Ellenállók vagy a Jack Reacher második része. Viszonylag rég láttunk tőle nagykaliberű mozit, jó lenne, ha visszatérne...

legendsofthefall.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://alonzomosely.blog.hu/api/trackback/id/tr3616758058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása