Egy mogorva pasas bazinagy mordályt szorongat a markában az utca közepén.

Nem-nem, kérem szépen, az illető nem Sly, Arnie vagy Bruce, de nem is Tommy Lee Jones (pláne Will Smith!), hiszen a mi emberünk nem fekete öltönyben feszít, bár kétségtelen, hogy a csillogó aranyszobrocskák terén mutat némi hasonlóságot Mr. Jonesszal. Ez a fickó könnyedén felismerhető arról a szemölcsről, amely a jobb szeme alatt, az arccsontján helyezkedik el: igen, kedves versenyzőink, a nagykaliberű fegyveresünk nem más, mint Robert De Niro! Mellette pedig egy másik pasas, aki kifejezetten emlékeztet egy Jean Reno nevezetű francia csúcsszínészre.

Nos, Bob elsüti a mordályát, aztán semmi sem marad az út közepén álló autóból. Na, igen, a vírusmentes memóriával rendelkező mozinézők bizonyára felkapják a fejüket, hiszen ugyanezt tette néhány évvel ezelőtt is, mégpedig Michael Mann Szemtől szemben című csúcsthrillerében. Most azonban pillanatnyilag nem Los Angeles utcáin süvítenek a lövedékek, hanem egy csendes kis francia városkában, ahol a veterán rendező, John Frankenheimer állítja a körkörös mellalakot a De Niro-Reno páros célkeresztjébe. Oké, a Ronint végignézve senki sem tagadhatja le, hogy Frankenheimer bácsi bizonyára a Szemtől szemben legnagyobb rajongói közé tartozik, hiszen messziről érzik a lőporszagon a legendás előd hatása. De hogyan jutottunk az Államokból Frankhonba?

Az egész egy fránya, titokzatos táskával kezdődik. Senki sem tudja, hogy mi van benne, senki sem tudja, hogyan lehetne megszerezni, egy bizonyos, háttérben megbúvó, jó vastag bukszával rendelkező valaki azonban egy összekötőn (Natascha McElhone) keresztül mégiscsak összeterel néhány rutinos, ám a nagy világbéke felé vezető útról már félreállított öreg rókát, hogy szerezzék meg a táskát. Itt van Sam (Bob) és Larry (Skipp Sudduth), a két amerikai, Vincent (Jean), a francia irányító, Gregor (Stellan Skarsgard), az ex-keleti blokkból jött technikus szaki, és Spence (Sean Bean), a brit fegyverspecialista. A kis csapat tagjai mind a hidegháborúban edződtek, ezért kellő tapasztalattal rendelkeznek, hogy minden profizmusukat latba vetve végrehajtsák a nem mindennapi feladatot. Gondos előkészítés és tervezés, precíz kivitelezés: fenegyerekeink az évtized autós üldözését és az év fegyveres leszámolását bemutatva már a markukban érzik a táska fogantyúját, amikor minden összeomlik. Valaki elárulja őket és nem sokkal később a csapat két mozgatórugója, Sam és Vincent arra eszmélnek, hogy teljesen magukra maradtak, sőt: egyre többen vannak azok, akik csinos kis koporsóban szeretnék látni őket...

Amikor Az utolsó mohikánt játszották a moziban, sajnos lemaradtam róla. Többen mondták, hogy nem sokat vesztettem vele. Eltelt egy kis idő, aztán videón végülis találkoztam a filmmel. Megnéztem, kicsit csalódottan elhúztam a számat, beraktam az „ezt is láttuk”-kategóriába, majd nem sokkal később egy belső hang hatására megint megnéztem, aztán újra és újra, mert megszerettem a filmet és egyszerűen nem tudtam szabadulni a hatása – Daniel Day-Lewis a csata hevében rohan a szerelméhez! – alól.

Nos, a Ronin nagyjából ugyanezt az érzést váltja ki az emberből. Frankenheimer stílusos kis mozit rendezett, De Niro és Jean Reno egymagában felér egy komplett színészcsapattal, a lövöldözések látványosak és az autós jelenetek is fantasztikusan realisták. Az egész filmet áthatja az a nyugodt melankólia, amely a két főszereplő lényéből árad és amelyet nagyon jól hangsúlyoz az egyébként teljesen ismeretlen zeneszerző, Elia Cmiral remek muzsikája.

A Ronin olyan film, amely akkor kezd dolgozni az emberben, amikor az kifelé tart a moziból – de persze csak abban az esetben, ha az illető a kaja, a busz és a W.C. hívó szava helyett csakis arra a bizonyos belső hangra koncentrál! Mert megéri...

(2000)

De Niro és Reno együtt? Igaz, azóta már huszonnégy évet öregedett a két remek veterán és manapság már sokkal lájtosabb akciókból veszik ki a részüket, ám a Roninban keményen odarakják magukat. Egyik kedvenc akciómban remek színészek hada lövi nekik a talpalávalót, amihez a rendező, John Frankenheimer (Az alcatrazi ember, A mandzsúriai jelölt, Francia kapcsolat II.) adogatja a lőszert. Hatalmas mordályok, szikár karakterek és a filmtörténet egyik leglátványosabb autózúzdája...