alonzomosely

alonzomosely

Utódlás 1-3. évad

2022. március 27. - midragon

Családot, barátságot és a bizniszt keverni állítólag nem egészséges dolog. Vagy mégis és éppen ez hozza a valódi üzleti sikert? Az Utódlás című sorozat bőven ad példát mindkét tétel megerősítésére, ám hogy mi az erősebb a vér köteléke vagy a pénz szaga, arra a nézőnek kell majd választ adnia…

„Basszák meg!”

succession8.jpg

 Boldog és zsebpénzmentes gyermekkoromban a magas szintű gazdasági ismereteket az éppen aktuális ötéves terv kimagasló kamueredményei vagy az Onedin-család tengeri kalandjai jelentették. Később aztán – míg középsuli harmadikban még politikai-, de negyedikben már közgazdaságtant tanultunk – Jockey Ewing ármánykodásai, Vágási Feri vagy a Família Kft. naiv szocreál vállalkozósdija okított, mialatt a való világban a rendszerváltó privatizáció vadkapitalizmusa harácsolt össze mesés vagyonokat. Így nem is csoda, hogy ifjonc, többre-jobbra vágyó lelkemben az imperialistakapitalistafujjkizsákmányoló és a friss tőzsdei kibocsátásokon (átlagemberi szinten) gyorsan „nagyot kaszáló” én keveredett hosszú évekig.

Egészen addig, amíg jó sok évvel később flegmán-pofátlanul a képembe nem mosolygott Bobby Axelrod és a sokszor tisztességtelen, ám zseniális módon levezényelt pénzügyi-hatalmi harcok és trükkök tömkelegével magába nem szippantott a Milliárdok nyomában zöldhasú tengere, hogy szájtáti nézőként külsős részese lehessek az amerikai elit játszmáinak – így végképp a kapitalizmus mellett tettem le a voksomat! Persze, a Milliárdok nyomában sem lehetett folyamatosan loholni, így két évad közötti biznisz-üresjáratban a felhozatalból keresnem kellett egy hasonlóan remek portfólióval rendelkező szériát!

succession6.jpg

És így jött szembe szinte teljesen véletlenül az Utódlás című modern Shakespeare-dráma, egy 21. századi, médiavezérelt Lear király adaptáció, ami ugyan nem kimondottan a tőzsde világának sötét mélységeit és csillogó magasságait járja be, ám hasonló szinteken végighullámvasutazva már a harmadik évad óta mutatja be egy gyakorlatilag működésképtelen család külső-belső ellentéteit, ármánykodásait, árulásait, hátba szúrásait, legális és erkölcsileg megkérdőjelezhető üzleti húzásait. Ám emellett – igaz, ennél kevesebbet -, láthatunk példát a lojalitásra, testvéri szeretetre, önfeláldozásra és más haszontalan emberi gyarlóságokra is. Nem is csoda, hogy ezek – és a remekül kidolgozott-eljátszott karakterek – kusza egysége 2018 óta huszonkilenc kiváló epizódban rántott be minket, nézőket a világelithez tartozó Royék családi- és üzleti ügyeibe.

succession7.jpg

Médiacsilliárdok nyomában: a Roy család (pontosabban: dinasztia) – a találó skót eredetű név jelentése egyébként olyan személyt jelöl, aki a középkori fesztiválokon a király szerepét alakította, de csak gondoljunk a Roy-ra, mint a royal rövidítésére – aranyba öntött élete egyszerű pórnépi agyalással a gondtalan pénzszórásról, cégek felvásárlásáról, konkurensek kicsinálásáról, a mérhetetlen vagyon még elképesztőbbé tételéről szól. Igen, ez valóban így van, ám a sorozat első epizódjában máris egy olyan problémával szembesülünk, ami elég konfliktust, feszültséget generál ahhoz, hogy ez több évadon keresztül is fordulatokban bővelkedővé tegye a szériát: Logan Roy (a zseniális, nyers és számító Brian Cox egyszerre zsarnoki császár, don és a kényszerű nyugdíjtól rettegő papi), a WayStar RoyCo. családi médiabirodalom főnöke a nyolcvanadik születésnapja nagyszabású megünneplésére készül. A többség azt várja, hogy ennek keretében bejelenti visszavonulását, amire leginkább középső fia, Kendall (Jeremy Stong – A nagy dobás, A chicago-i hetek tárgyalása) hegyezi a részvénypakettjét, hisz elgondolása szerint minden képessége meg van ahhoz, hogy tovább igazgassa a világverő vállalatot. Persze ugyanezt gondolja a politikai tanácsadói pályáról visszatérő karakán, de mellőzött Siv (Sarah Snook – Időhurok, Steve Jobs, A ruhakészítő), az üzlethez nem konyító és infantilis módon elnöki pályára készülő bátty, Connor (Alan Ruck – Meglógtam a Ferrarival!, Féktelenül, Twister) is. A legfiatalabb, szabadszájú és -erkölcsű tesó, Roman (Kieran Culkin – Örömapa, Hiába futsz!, Scott Pilgrim) ugyan nem nagyon gondolkozik efféle karrierben, ám legkisebb királyfiként talán pont ő az, aki apja szívéhez legközelebb állva örökölhetné a koronát. A család és a kívülállók számításait keresztülhúzva azonban a szenilitás enyhe jeleit is mutató Logan úgy dönt, hogy nem adja senki kezébe a jogart és az országalmát, hanem öreg uralkodóként tovább kormányoz!

succession2.jpg

Sajna a hely és az idő is kevés ahhoz, hogy az ezzel elinduló események áradatát kellőképpen prezentálni lehessen, ám tudni kell, hogy a sakktáblára fellépnek még családi lúzerek (Nicholas Braun, Matthew Macfadyen), lojális és kevésbé lojális tanácsadók (Peter Friedman, J. Smith-Cameron, Fisher Stevens) és persze üzleti ellenlábasok-barátok (többek között Arian Moayed, Rob Yang), akik önös és közös érdekeiket szem előtt tartva csűrik-csavarják az eseményeket. Így jutunk el egészen a harmadik évadhoz, ahol a külső-belső ellentétek, árulások, átverések, többszöri pálfordulások szinte a megsemmisülés széléig taszítják a vállalkozást, sőt, még egy igazságügyi vizsgálatot is a család nyakába akasztanak, ami aztán végképp eltüntetné a WayStart az üzleti élet egéről.

Az eddigi legnagyobb fordulat természetesen még várat magára egészen az harmadik évad – tavaly Karácsonyra, azaz a szeretet ünnepére időzített – fináléjáig, egy puccos toszkánai esküvőig, ahol az összes jelentős szereplő tiszteletét teszi. Itt, a forró mediterrán nap alatt aztán hiába rendeződnek bizonyos problémák, az alkotók akkora pofont osztanak ki egyeseknek, ami révén véresen-fájdalmasan tudatosul a régi közhely: üzletben nincs barátság, de ne adj isten… még család sem!

succession4.jpg

 A magas labda az égben, vágom a centit a negyedik évad premierjéig! Ami a filmgyártásnak és Hollywoodnak mondjuk a Kaliforgia vagy a Törtetők volt korábban, az az üzletnek a Milliárdok nyomában. Az Utódlás pedig valahol a kettő között, a média és a befektetés határvonalán egyensúlyozva írja be magát a sorozat-történelembe. A családi királydrámaként, üzleti sztoriként, kegyetlen korrajzként és egyben fekete szatíraként is értelmezhető széria fő ötletgyárosa az Egy kis gubanc Oscar-jelölt írója Jesse Armstrong (Négy oroszlán), de meglepetésre a producerek között feltűnik Will Ferrer és Ferrer házi rendezője, Adam McKay is, aki tavaly év végén hatalmasat dobott a Ne nézz fel! című keserédes, realista-sci-fi komédiával. Egy ilyen gárda – persze, sok más szakival kiegészülve – munkája nyomán az Utódlás pár esztendős futása alatt teljesen megérdemelten több mint nyolcvan díjat rakhatott ki az aranykredencre: legutóbb idén a legjobb drámai sorozatnak, valamint színésznek (Strong) és mellékszereplő színésznőnek (Snook) járó Golden Globe-ot.

succession5.jpg

Hogy a pénznek nincsen szaga, azt már annak idején az Asterix és a rézüst című klasszikus képregényből megtanultam. De az, hogy az üzletben létezik-e barátság, pláne család, most, háromévadnyi örökösödési háború után sem tiszta. Talán nemsokára megtudom, amikor Logan Roy a negyedik pénzügyi szezonban ellentmondást nem tűrően, sokadszorra küld el mindenkit a búsba…

 (www.hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2022.03.19.)

succession.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://alonzomosely.blog.hu/api/trackback/id/tr917789942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása