Békésen napozgattam az A-fedélzet egyik kényelmes nyugágyában.
Jobbomban fél liternyi, hűs karibi koktél jégkockákkal, kis esernyőkkel és kacskaringós szívószállal, balomban egy mobil csak úgy könnyed lazasággal .A Ray Ban mögül végigpásztáztam a fényárban lebzselőket, kinéztem magamnak egy falatnyi bikiniben domborodó szöszit és már éppen azon voltam, hogy laza jamesbondos lejtéssel odalibbenek hozzá, amikor hirtelen megremegett a fedélzet a talpam alatt.

Többek kezében megállt a kaviároskanál, egy öregedő milliomosnő a szája elé kapta kilónyi aranytól duzzadó kezét, de ezenkívül semmi szokatlan nem történt – egy másodpercig. A tengervíz félénken csobbant egyet-kettőt, mire a hirtelen beállt csendet kihasználva egy tüzes lángoszlop dübörgött fel az ég irányába. Az asszonyság váratlanul hatalmasat üvöltött, majd idegbeteg pincsijét a hóna alá csapva eldöngetett a kabinja felé. Erre egy tengerészsapkás pasas tűnt fel a hajóhídon: „Semmi gond, semmi gond, minden a legnagyobb rendben!” – kiáltotta, de persze senki sem hitt neki.
A második robbanásra már felbolydult a fedélzet: többen rémülten a medencébe vetették magukat, néhány tőzsdeügynök az árfolyamokat emlegetve a mobiljához kapott, egy pár üzletember a jegy hetven százalékát követelte, míg egy szemüveges-copfos lányokból álló csoport a korlátot markolva, élénk „Keanu! Keanu!”-sikollyal próbálta fokozni a pánikot.

Aztán egyszercsak szétvált a rémült tömeg: kissé csapzottan, határozott léptekkel egy harminc körüli fiatalember vágott át a fedélzeten, ahogy megjelent a színen, rögtön nyugalom vonult át az emberek idegrendszerén.
Nna – gondoltam – , akad végre valaki, aki nem csak a lábát áztatja ezen a hajón. Egy régi ismerős, aki jön és megment bennünket az utókor számára. Felpattantam és közelebb léptem, hogy üdvözöljem a hőst:
- Helló, de jó, hogy jössz, Kean... – de nem jutottam tovább.
- Patric, Jason Patric – vágott közbe a srác. – Nem látta valaki Sandrát... ?

Jan De Bont nagyon szeret rombolni. Hosszú éveken keresztül a kamera mögött ücsörögve végezte a dolgát, hagyta, hogy a direktorok – Paul Verhoeven, John McTiernan vagy Richard Donner – végezzék el helyette a barkácsmunkát. 1994-ben aztán minden megváltozott: Jan végre elfeledhette az objektívet és a Féktelenül rendezői székéből hadvezérként irányította a saját csetepatéját. Miután pedig a Twisterben Bill Paxtont leszámítva a legutolsó porszemet is lesöpörte a térképről, újra a kormánykerék mögé ültette Sandra Bullockot.
A Féktelenül 2-ben azonban a városi szmog és az égett gumi bűze helyett sós víz és tengerszag csap a hősnő arcába. A gyorslift, a 2525-ös számú busz és utasszállító gép helyett most egy óceánjáró, egy óriási tanker, néhány motorcsónak és jetski, valamint egy komplett karibi kikötő szerepel a nagyságrendekkel nagyobb amortizációs listán. Sandy bébi mellett pedig az időközben kiszállt Keanu Reeves helyett egy hasonlóan jóképű és tettre kész pasi, Jason Patric csépeli a rosszembert.
Annie (Ms. Bullock még most, kicsivel harminc felett is ari) napját már megint jól tönkrevágta valaki. A lány ugyanis éppen pihen valahol a trópusi tenger halványkékhullámain egy szuperkényelmes óceánjáró fedélzetén, amikor megkezdődik a balhé. Nem mintha eddig nem lett volna elég gondja: újdonsült barátja, Alex ( Jason Patric: Sleepers - Pokoli lecke ) elit alakulatos és mint olyan, fél lábbal állandóan a sírban áll. Az imént is éppen egy hajmeresztő és életveszélyes motoros üldözést hajtott végre, minek következtében Annie-nél végképp betelt a pohár.
Egy utolsó, „reméljük, hogy újra egymásra találunk”-típusú nyaralással azonban még megpróbálják helyrehozni a megtört varázst. Így hát Annie és Alex egy nyugodalmasnak induló vakációra mennek, hogy újra felforrósítsák a kapcsolatukat.
Hiába azonban a hőség, a lenge ruha és a UB40 ritmusos reggae-ja, a kormánykerék nemsokára az elsőtiszt (az Egykoron harcosok voltak asszonyverője, Temuera „Balhés Jake” Morrison tetkó, rekesznyi seresflaska és hatvanötösre kigyúrt karok nélkül most valahogy kisebbnek és sebezhetőbbnek tűnik ) kezébe kerül, hiszen a kapitány egy boldogtalan exprogramozó (Willem Dafoe) közbenjárására a tengerbe zuhanva kénytelen átadni a parancsnokságot.

Az utóbbi évek tendenciájának megfelelően Jeremy Ironshoz, Ed Harrishez és John Malkovich-hoz hasonlóan Willem Dafoe sem ijedt meg attól, hogy a minőségi, drámai szerepek után bombabiztos akcióra váltson. A Féktelenül 2. csimmbummjának árnyékában korántsem kamatoztathatja teljes színészi tudását: a zsíros összegről szóló csekk azért biztosan vigaszt nyújt a számára.
Önjelölt kalózunk tehát félreállítja a kapitányt, majd maszek mütyürjeivel a saját irányítása alá vonja a hajó bonyolult számítógépes rendszerét. A legénység tehetetlen, az utasok kétségbeesettek és Annie is kiborul az elszúrt vakáció miatt.
A terrorista azonban nagyvonalú: úgy dönt, hogy az utasok elhagyhatják a hajót. Az óriási zűrzavarban azonban néhányan elfelejtenek mentőcsónakba szállni: Alex és barátnője, az elsőtiszt, valamint további tucatnyian a fedélzeten maradnak. Nna, végre egy szusszanásnyi idő az italozásra – gondolnánk. De nem: a bújócska kezdetét veszi és hajón-vízen-levegőben kiteljesedő kergetőzéssé fokozódik.
Miközben kedvenceink az ellen és a tenger ellen küzdenek, mi kimerítő választ kapunk olyan kérdésekre, mint hogyan lehet láncfűrésszel zárat nyitni, kábellel hajócsavart megbénítani, olajszállító-horgonnyal ablakot nyitni és hogyan lehet luxusjachttal harangot kongatni?!

Jan De Bont és emberei igazán kitesznek magukért: száznegyven millióból tönkre vágnak mindent, ami a vízen úszik.
A Féktelenül 2. biztos kezű iparosmunka, lendületes, látványos, valahogy azonban mégsem annyira magával ragadó, mint buszos testvére volt. A film csak az első harmada után pörög fel: addig szépen csordogál, de ahogy elmúlnak az éjszakai jelenetek, a sablonos párbeszédeket feledve erőteljesen akcióra erősítve hasítja a habokat.
Kár, hogy az első rész annyira, de annyira jó volt, mert a folytatás – ez már szinte törvényszerű – egy kissé elhalványodik mellette. Igaz, ami igaz, talán a közegellenállás az oka. Aszfalton ugyanis sokkal jobban lehet repeszteni, mint a tenger szeszélyes hullámain.
Busz már volt, a vonatot Seagal tönkrevágta, a repülőt meg már nagyon unjuk. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik SPEED- filmre milyen közlekedési eszközzel rukkolnak elő a forgatókönyvírók! Mert, hogy megint gázt fognak adni, az már most biztos!

(1998)

Ha már mindenki tengerparti nyaralós képeket posztolgat a közösségi médiában, jöjjön egy jó kis karibi filmecske negyedszázaddal ezelőttről. Sandra Bullock friss világsztárként szállt hajóra minden idők egyik legeredetibb és legjobb akciófilmjének folytatásában, ám hiába a nagy költségvetés és a bejáratott gárda - oké, Keanu már épp Pacino örödögével cimborált -, a Féktelenül 2. olyan rosszra sikeredett, hogy gyorsan a hullámsírban végezte... Kár érte, egy jó trilógiát megérdemelt volna ez a száguldozás!