A klasszikus négyesfogat lényege az, hogy mind a négy paci teljes összhangban, egyénieskedés nélkül, az irányító parancsát követve húzza végig a kocsit az akadálypályán, egészen a célig. De mi történik akkor, ha négy olyan táltost eresztünk össze, akiknek a tehetsége felér egy egész lipicai ménesével? Katasztrófa? Nem egészen…
A nagy stúdióktól független filmesek legegyénibb tehetségei, Allison Anders (Férfi nélkül), Alexandre Rockwell (A levesben), Robert Rodriguez (El Mariachi – A zenész, Desperado), valamint Quentin Tarantino (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény) gondoltak egyet és elhatározták, hogy forgatnak egy, négy különálló, de néha összefolyó epizódból álló filmet, amelynek minden egyes részét külön, egyénien rendezik meg. Az ötletet tett követte és néhány hetes megfeszített munka után el is készült a mű: a Négy szoba.
A sztori főhőse Ted (Tim Roth, a lenyűgöző „arcjátékos”), aki a képzeletbeli Chateau Marmont szálloda hotelszolgájaként szilveszter este négy szobába be-betérve a legelképesztőbb alakokkal kerül a legképtelenebb szituációkba. Anders epizódjában boszorkányokkal fut össze, akik a szerencsétlen alkalmazott férfiasságára hajtanak. Rockwell egy korábbi, Madonna – Sean Penn balhé ötletét felhasználva furcsa pszichodrámába keveri őt, míg Rodriguez gyermekmegőrzővé avatva egy családi komédia főszereplőjévé teszi Tedet. Tarantino verziójában pedig a végsőkig elgyötört hotelszolga egyfajta médiaparódiában találja magát. Nem sok ez egy kicsit Szilveszter estére?
A káosz azonban nem csak a vásznon szorongatta az emberek nyakát. A forgatás nehezen indult, ugyanis Rodriguez a Desperadon dolgozott, Tarantino pedig a Ponyvaregény kampányával volt elfoglalva; aztán Quentin kimerültségre hivatkozva bedobta a törülközőt, mire Rockwell figyelmeztette: kitömi ólommal, ha megteszi. A Négy szoba végülis elkészült, a termékeny rendezőknek azonban kicsit meg kellett kurtítaniuk a sztorikat. Mi már a végső és igen élvezetes változatot láthatjuk olyan sztárok közreműködésével, mint Bruce Willis, Madonna, Antonio Banderas vagy Jennifer Beals.
A titánok saját bevallásuk szerint a folytonos nézetletérésekkel a végsőkig gyötörték egymást a forgatás alatt, barátságuk azonban nem sínylette meg a dolgot. Annál is inkább, mert azóta Rodriguez és Tarantino már tető alá is hozták közös vámpírfilmjüket, a From Dusk Till Dawn-t!
Azért mégsem lehet olyan nagy kínszenvedés együtt dolgozni!
(1995, nem jelent meg)
