alonzomosely

alonzomosely

Préda

2022. augusztus 11. - midragon

Get to da csapda!

Az elmúlt nagyjából két évtized leginkább középszerű próbálkozásait végignézve nekem, mint rajongó átlagnézőjóembernek az forgott az agyamban, hogy mostmáraztán tényleg-végleg le kellene zárni a korabeli, dicső múltból élő, de mára egyre megfáradtabb alien – terminator – predator triumvirátus kalandjait. A galaxis pusztítói öregségükre belefáradtak a gyilokba, újat, szórakoztatót, pláne klasszikust már nem nagyon tudnak megharcolni, így a lassan sorvasztó nyugdíjaslét helyett inkább engedjük egymásnak őket, hogy egy közös, végső, világrengető, mozifilmes vagy sorozatos csatában a legendák ködébe vesző, valódi történelemmé válhassanak!

prey7.jpg

A Préda alkotói azonban ezt másképp gondolták és a franchise életbentartási kézikönyv lapjain csak a legapróbb betűs részt elolvasva úgy döntöttek, hogy nem elégszenek meg a sztoribőr újbóli lenyúzásával és inkább valami eredetit visznek az egyik sebhelyes veterán élettörténetébe! És azt kell mondani, ezzel nem csupán az öreg harcosnak, hanem a filmrajongóknak is szereztek pár emlékezetes, szórakoztató pillanatot!
A Ragadozó Los Angelesben klasszikus fináléja több mint harminc éve kiált folytatás után, ám eddig senki sem csapott le a lehetséges előzményt, eredettörténetet sejtető befejezésre! Dan Trachtenberg (egy-egy epizód Fekete tükör, A Fiúk, The Lost Symbol) rendezésében
most elérkezett az idő, hogy visszarepüljünk a sejtetett múltba és bár a direktor korábbi, zárt, fullasztó atmoszférájú 10 Cloverfield Lane című filmjének dermesztő hangulatát ugyan nem tudta a tágas vadászmezőkre csempészni, ám egy, a főszereplőjéhez és a helyszínhez méltóan nyers, erőszakos, de látványos és ötletes, múltbéli macska-egér játékra vitt el bennünket. Így a Préda a Top Gun – Maverick után az idei év második nagy meglepetésének helyét harcolja ki magának – talán azért is, mert a benne meglévő, mának szóló üzenetet politikamentesen, oldschool stílusban juttatja el a nézőknhöz!

prey6.jpg

Naru (Amber Midthunder, akit legutóbb Neesonbácsi – Az oltalmazó, Jeges pokol – edzett erre a vadászatra) a komancs törzs kissé kívülálló leányzója. Bár sok mindenhez ért, amihez egy amerikai indián nőnek értenie kell, mégsem azért kel fel hajnalban, hogy zöldséget, gyógynövényeket gyűjtögessen, sokkal inkább a vadászat, a préda elejtése érdekli – és természetesen az, hogy nagy, a férfiakkal egyenlő harcos váljon majd belőle! Ezt a korai, feminista törekvést természetesen nem sokan nézik jó szemmel, egyedül a bátyja, Taabe (Dakota Beavers) támogatja, óvja Narut, ám ő is inkább szívesebben látná otthon, a sátrak közt sertepertélni.
Egy napon azonban mintegy jelként, furcsa viharmadár húz át a felhők között, ami nem csupán égi jelként szolgál a lánynak, de nemsokára egy jellegzetes hang kíséretében a valódi próbatételt – de talán az örök vadászmezőket – is elhozza számára…

prey5.jpg

A Préda első remek húzása az, hogy az eddigi legjobb, korszakalkotó ragadozó-filmhez hasonlóan a természetbe helyezi a cselekményt, így a modern díszletek vagy a betondzsungel helyett az erdőben cserkészés, rejtőzködés izgalmát, hangulatát hozza vissza. Ehhez pedig kiváló az időpont is: 1719. Amerikának még kevésbé felfedezett, a vad területeken őslakosok által lakott időszaka, amikor többnyire még nem lőfegyverekkel, hanem késsel, íjjal, lándzsával, nyers emberi erővel vadásztak és küzdöttek: kiváló terep egy galaktikus ragadozó számára. Ennek megfelelően az alkotók kicsit átszabták a predator figuráját is, más a sisak, az álcázás, más a fegyverzet is, kevesebb a páncél, több a kockahas, ami jobban simul a történetbe és némileg kiegyenlíti a vadász és prédája közötti küzdelmet.
Egy ötletes felvezetést követően – amiben a friss turistaként, ismeretlen tájra érkező ragadozó a gyönyörűen fényképezett tájak előtt ismerkedik a helyi állatvilággal – végre megtörténik az első, félig-meddig igazi, ős-harmadik típusú találkozás is és így bizonyossá válik Naru korábbi, a rejtélyes éjszakában elhangzott figyelmeztetése: „Valami más is jár odakint!”

prey2.jpg

A filmben innentől kezdve a látványos, ötletes és persze elég véres harc veszi át a főszerepet: az okos és találékony, eltökélt lány a Disney-féle Pocahontas-t feledve harcoshercegnő üzemmódba kapcsol és „Dutch” Arnoldot megszégyenítő ötletességgel veszi fel a harcot a ragadozó ellen. Hullanak a harcosok, spriccel a vörös és neonzöld vér és miután természetesen feltűnik a kapzsi (de még píszí határon belül bemutatott) betolakodó fehér ember is, a csata újabb szintjére lép. Sarah Schachter remek, régi indián motívumokat is használó muzsikája kiváló hangulatot varázsol a látványos képek alá – én azért kicsit sajnálom, hogy nem nyúlt vissza Alan Silvestri zseniális, hideglelős eredetijéig, de sebaj, így is kapunk klasszikussá váló dallamokat –, láthatjuk a korabeli őslakos-élet hétköznapjait (bár kicsit furcsa az íjat feszíti harcosokat modern speciális-egység taktikával mozogni, de ez is sebaj), mert a Préda látványos, szórakoztató, kellően akciódús és tűréshatáron belül erőszakos. Bár klasszikus nem született, de a Predator-előzmény kiemelkedik a mai, gyenge felhozatalból, más szóval és röviden: méltó utódja az eredeti alapfilmnek!

prey4.jpg

Ja igen, és egy apróság a második rész befejezéséről: ha valaki esetleg nem emlékszik Danny Glover ajándék pisztolyára, az gyorsan elevenítse fel a képét! És az sem baj, ha a stílusos végefőcím felirat alatt mindenki a fotelben marad és figyeli az indián rajzokat! Ennek a Prédának ugyanis (remélhetőleg) nem itt ér véget az útja…!

(www.hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2022.08.06.)

Végre! Jó régen volt, amikor Arnold kleine akcentusos Getdaóóón! kiáltása felharsant a fák sűrűjében és megelevenedett a dzsungel! Azóta jó negyedszázad eltelt és Danny Glover Los Angeles-i kalandját leszámítva nem igazán tért vissza Földünkre igazán harcképes predator. A sok kínlódás és felemás vadászat után azonban most végre itt a legújabb/ legrégibb ragadozó, aki végre emberére - pontosabban lányára! - akad! A Préda nem tökéletes, de a széria akciója, az új Top Gun mellett az év legszórakoztatóbb mozija, ami külön öröm a mai gyalázatos, sokszor politikai üzenetekkel teleaggatott felhozatalban...

prey.jpg

Jurassic Park - Az elveszett világ

Mi lehet veszélyesebb egy jól megtermett T-Rexnél? Két jól megtermett T-Rex! Plusz még jónéhány velociraptor, egy nagy csapat miniatűr compsognathus, valamint számtalan más szimpatikus és kevésbé szimpatikus őshüllő, amelyek többsége fincsi, terepruhába bújtatott homo sapiens-husira éhezik. Hát most ínyencséget kaphatnak, ugyanis a klónozás nagymestere, Steven Spielberg újra kíváncsi emberek csapatát vezényli a nem is annyira veszélytelen őslények országába!

jurassicpark25.jpg

Fekete bőrdzseki, napszemüveg és viccesen ironikus megjegyzések: Ian Malcolm káoszkutató (az összességében 2 milliárd (!) dolcsit kaszáló megafilmek - Jurassic Park, A függetlenség napja - tuti tudósa: Jeff Goldblum) minden, a túléléshez szükséges cuccot becsomagolt. Indulhat a második dínókaland, amelyhez jó, ha még Indiana Jones is felköti a gatyáját! Malcolm persze nem szórakozási szándékkal keveredik a gyíkok közé. A nagyhatalmú InGen konszern álmodozó főnöke, Mr. Hammond (Richard Attenborough) ugyanis elárulja neki, létezik egy bizonyos B-helyszín, egy második Jurassic Park, ahol közel négy éve teljes szabadságban élnek az őskor legendás urai. Mellékesen az is kiderül, hogy néhány napja Ian barátnője, Sarah (Julianne Moore), a megszállott paleontológus is a terepen tartózkodik. Malcolm rohanvást indul utána, de igencsak szednie kell a lábát, hiszen Hammond unokaöccsének szponzorálásával a profi vadász Tembo (a nagyszerű Pete Postlethwaite) és zsoldoscsapata is a szigetre tart. Az ő indítékuk kevésbé tudományos, de annál nagyobb nyereséggel kecsegtető.

jurassicpark24.jpg

Az őslényparkban aztán mindkét csoport kénytelen nagyobb sebességbe kapcsolni: iszkolniuk kell, ugyanis az addig háborítatlanul élő dínók rövid időn belül megunják a betolakodókat és ízletes vacsorára készülődnek...

Még nagyobb, még tempósabb, még dübörgősebb: a Spielberg-gépezet újra beindult és mindenkit félresöpört az útból. Az elveszett világ - Jurassic Park hetvenmillióba került, de már az első hétvégén bőven behozta az árát. Jelenleg hatszázmillió felett robog és Steven papa joggal lehet büszke rá: a megszokott, ironikus Goldblum-humort újabb, lenyűgöző trükkök, vadabb akciók és izgalmasabb kergetőzések egészítik ki.

jurassicpark23.jpg

Minden ízében tökéletes látvány, nem is csoda, hogy a teremtők már a harmadik dínóbébi érdekében szorgoskodnak.A Jurassic Park 3. - Embryo előreláthatólg 2000-ben születik majd meg.

Csak el ne szúrják a klónozást!

(1998)

Amikor még Steve Spielberg rendezte a dínókat! A Jurassic Park második része óta azonban eltelt jó negyedszázad (még leírni is sok!) a direktorzseni sok más sztorit kamera elé vitt és kissé eltávolodott az őslények világától. Azóta nagy lendülettel beindult a második trilógia is, ami éppen idén zárja kapuit - az egész sorozat talán leggyengébb, de a régi és új szereplők találkozása miatt leginkább várt epizódjával. Az elveszett világ Sir Arthur Conan Doyle-tól csenve a címét ugyan nem annyira eredeti, mint a borostyánból született első (amit anno mozis jegyszedőként két hét alatt 14-szer láttam, de ezzel csak a második helyre szorultam az Apolló Moziban), ám mégis szórakoztató és akciódús: a magas fűben vadászó raptorokat sosem feledjük!

jurassicpark22.jpg

Kikötői hírek

Mintha valahol Stephen King furcsa államában, Maine-ben járnánk. Az éghajlat zord, egyfolytában hideg szelek fújnak, a tenger állandóan háborog – az idő azonban megállni látszik. A szürke, viharszínű környezetben unalmasnak, hétköznapinak tűnő emberek lézengenek, ha azonban jobban a szemükbe nézünk, látjuk a tekintetük mögé rejtett, titokban tartott múltat, a nem mindennapi sorsokat. Ez azonban nem Maine, hanem a 15 fokkal keletre lévő, kanadai Newfoundland…

shippingnews.jpg
A totális csődtömeg New York-i betűszedő, Quoyle (Kevin Spacey) magára marad kislányával, Bunnyval. Családi életre képtelen felesége (Cate Blanchett) ugyanis egyik alkalmi szeretőjével együtt autóbalesetben meghal. Quoyle házában nemsokára feltűnik eddig ismeretlen nagynénje (Judi Dench), aki levegőváltozást ígérve északra, egy ősi, lepusztult családi házba viszi őket. Quoyle és lánya berendezkednek és megpróbálnak új életet kezdeni. A változás a helyi pletykalap, egy fiatal özvegyasszony (Julianne Moore) és a Quoyle család szörnyű múltjának képében be is kopogtat az ajtajukon…

shippingnews3.png
Lasse Hallström, a melegszívű Csokoládé kritikai- és közönségsikere után egy kicsit zordabb vidékre kalauzol. Hősei egyszerű, napról napra élő lények, akik életét körüllengi a világ végén fekvő kisváros titokzatos légköre és múltja. Oliver Stapleton operatőr komor, fekete, szürke és barna árnyalatú képei remekül támasztják alá a film hangulatát, nyugodt tempóját és a színészek minimalista játékát. A produkcióban hemzsegnek a remek színészek. Természetesen – a tulajdonképpen az Amerikai szépségben játszott figuráját hozó – Kevin Spacey áll az események középpontjában, mellette az enyhén szólva furcsa nagynénit hozó Judi Dench, illetve a Quoyle női sorstársát játszó Julianne Moore figurája kap még hangsúlyt. Jót alakítanak, de sajnos nem kapnak túl sok lehetőséget a helyi újság szerkesztőségi tagjai, Scott Glenn, Pete Postlethwaite és Rhys Ifans, valamint a csak néhány percig látható Cate Blanchett is – róla egyébként nem is gondolná az ember, hogy milyen jó alakja van.

shippingnews4.png

A film titkos szereplője egyébként a Quoyle család öreg háza, mely lepusztultságával, félelmetes éjszakai hangjaival egyrészt a kísértő múlt leláncolt és nehezen feloldható emlékeit, másrészt pedig a főhős lelki ürességét jelképezi. Szikár és maradandónak emelt épület, mely Quoyle magára találását követően talán megváltó pusztulásra lesz ítélve...
A történet mögött súlyos, összetett, számunkra is aktuális lelki problémákat feszegető, mégis pozitív hangvételű mozi. Nem lenne csoda, ha elsősorban a vidéki nézők körében találna hálás fogadtatásra.

(2002, Filmcsillag)

Kevin Spacey karrierje már négy-öt éve a szakadék mélyén parkol, manapság Hollywood egyik elsőszámú - és teljesen mellőzött - figurájának számít. És ez valószínűleg így is marad még jó sokáig, hiszen újabb perei miatt kiesett a magyar tatárjárás filmből is és bár a neve mellett szerepel pár újabb kredit, ám a nagy visszatérést nem igazán a májusban bemutatott, horvát Bilo jednom u Hrvatskoj című produkció hozza majd meg. A mostanában zsebpénzért dolgozó Oscar-díjas még az aranycsúcson volt, amikor a Kikötő hírek 2001-ben kijött. Szürke, halszagot és sós tengerillatot árasztó filmben Spacey brillírozik, de könnyű, ha legalább féltucatnyi remek színész a partnere. Nekem annak idején tetszett...

shippingnews2.jpg

Félelem és reszketés Las Vegasban

Héé, öreg! Nem akarsz egy jó izgalmasat utazni? Naaa, ne húzd már úgy a szádat, az én tutifrankó anyagomtól még senki sem ment a falnak! Látom, azért mégiscsak felcsillant a szemed. Tudom ám, hogy milyen ez: egyszer csak úgy belekóstolunk, mert a haverok azt mondták, hogy jó buli, aztán meg már a mákostésztára is szórjuk porcukor helyett... Na, mi van? Beijedtél? Itt úgysem lát meg bennünket senki. Figyusz, haver, ha nyomni akarod, akkor hát itt van, tessék, látod, még fecskendőt is adok hozzá. Ez biznisz, pajti, érted?

fearandloathing2.jpg

Oridzsiúj csomagolásban, reklámár helyett ingyenesen csak neked, minden második adaghoz jár egy tű is. Madeinchina. Na, félsz a szuritól? Ha ilyen bátortalan típus vagy, akkor itt van a többi anyag: finom porocska – de nem ám szódabikarbóna Tixszel –, hol élsz te? Nálam csak frankó cuccot kaphatsz. Meg ha kell mindenféle bigyók meg bogyók, meg izék csak azért, hogy jó kedvre derüljenek a népek. Látom, azt hiszed, hogy csak a levegőbe szövegelek öcsi, mi? Figyelj már, én itt név vagyok a szakmában, ha megjelenek a placcon a kis kofferommal, minden porszívóügynök elpucol a balfenéken. Ha megcsörren a mobilom, már megyek is. Bejáratos vagyok minden hollywoodi partira, mert tudják, hogy tőlem csak frankó minőséget lehet venni. Odalépek a kopasz pasihoz az ajtóban, megpaskolom a ruhásszekrényhátát, becsúsztatok egy-két vigyortablettát a zsebébe, aztán már bent is vagyok milliomosék vityillójában! VIP kártya nélkül! Még oda is érvényes az én kis kofferom, ahová Schwarzeneggert is urológusi vizsgálat után engedik be! Mi??? Süketelek??? Haver, az én nevemmel még a filmek stáblistáján is találkozhatsz! Elég csak várnod egy kicsit, aztán feltűnök a „Szakértők” vagy a „Külön köszönettel...” címszavak alatt. Nem hiszed? Hát én láttam el ópiumkúppal a transpottingékat is! De a főművemet azért mégiscsak a Terry Gilliammel közösen csináltuk. Figyelj má’ ,  ketten rendeztük az egész Las Vegas-os filmet.

fearandloathing3.jpg

Terry elmondta, hogy mit akar, én meg kipattintottam a zárat, aztán elővettem a célszerszámot, amikor meg minden meg volt, megbeszéltük a jelenetet, Terry meg felállt, aztán elment, hogy anyagos fejjel leforgassa az aktuális részt. Még mindig nem hiszed? A nevem csak azért nem szerepel ott, a Terryé mellett, mert szem előtt kell tartanom a szakmai szempontokat is. Ja. Ha a kolumbiaiak meglátnák, hogy ott fityegek a „rendezte” után, már másnap délután kinyúvasztanának, még az Oscaromat se vehetném át!!! Mit röhögsz, haver? Itt konkurrenciaharc van, te! Ha nem én csípek ki egy forgatást, akkor jön más: a dél-amerikaiak, az oroszok, a jakuzák, a marslakók, meg a többiek. Nem mondom, élveztem a Terryvel eltöltött heteket. Expresszionista képi látásmód, a világtól elrugaszkodott, pioníristán szibsztentikus kamerakezelés meg ilyesmik?

fearandloathing4.jpg

A fenét! Az igazság az, hogy a büféscsajtól a díszlettologatón keresztül a producerrel bezárólag mindenkit én láttam el anyaggal. Volt olyan strapás nap, hogy kétszer is fordultam! Sőt! Néha még a sógorom is besegített! Johnny meg Benicio? Irtó jó arcok! Azt hitted, hogy az egész csak tehetség meg színészi játék? Hol élsz te? Jöttem, lőttem és győztem! Egyszer az egyik jelenetben még én is bezuhantam a kamera elé. Nem mondom, filmtörténeti jelentőségű pillanat volt, de jó rendezőhöz méltón kivágattam magam a jelenetből. Hát inkább én, mint a cenzorok, nem? Nna, jól van, gyerek, úgy látom, hogy te nem vagy valami kóser kuncsaft, úgyhogy szedem a cuccom és megyek is. Pár perc múlva úgyis jön a limó a filmgyárból. Tudod, hogy van, valaki megint egy excentitálisan filozófikus rémlátomással küzd... Na, kissrác, most már első kézből tudod, hogyan is működik ez a francos a mozibiznisz! Csá!

(1998, VOX)fearandloathing.jpg

Gimiboszi

Reese for President! Reese for President!Ha elnöknek lenni nem könnyű, a bársonyszékig eljutni talán még nehezebb. Tracey Flick (Reese Witherspoon), az eminens éltanuló azonban bátran vállalja a kihívást, hisz szentül hiszi, hogy nála jobb elnöke soha nem lehetne a középiskolai diáktanácsnak. Jim McAllister, azaz Mr. M (Matthew Broderick), az unalmas házassággal és fásult mindennapokkal rendelkező tanár azonban ezt másképp látja: számára csak szálka a kardigános, idegesítő elnökjelölt, ezért ügyesen tesz arról, hogy gyorsan vetélytársa akadjon. Ezzel pedig egy humoros és változatos, a kukásember bosszújában és egy frappáns befejezésben kicsúcsosodó vígjátékot indít el.

election3.jpg

A film talán csak egy kedves, de átlagos tinivígjáték lenne, ha a történetet nem a főbb szereplők szubjektív elbeszélése, visszaemlékezések, képkimerevítések és más egyszerű, de hatásos trükkök révén ismernénk meg. A film ötletes fordulatai, párbeszédei, a „Töltsél tele!”-szintű hülyeségektől az elnökválasztási kampányok finom gúnyáig terjedő humorskála és a karakterek nem lennének életszerűek a szimpatikus, de a nem túl észlény Chris Klein, az igyekezetében magát tönkretevő Matthew Broderick és természetesen a hisztis pedantériájú pedálgép, Reese Witherspoon nélkül. Számára igazi jutalomjáték a Dr. Szöszi előfutáraként tekinthető remek Gimiboszi, mely a huszonéves korosztály egyetlen igazán jó komédiásává emeli a fiatal színésznőt.

(2002)

Reese Witherspoon 23 éves volt, amikor ebben az 1999-es, független és így nem rendhagyó tinivígjátékban szerepelt. Kisebb szerepek után a Gimiboszi volt az a mozi, ami közismertté tette a nevét, hogy nem sokkal később a Dr. Szöszivel az egyik legismertebb színésznővé váljon. Kedves, aranyos komédia, némi éllel és társadalomkritikával.

election.jpg

Forrest Gump

…És az Oscart kapja… Hmm-hmm: néma csend. Hmm-hmm: halk papírcsörgés.

Szóval az Oscart kapja… FORREST GUMP! Nagy taps. És újra: Forrest Gump! Nagyobb taps. Aztán megint: Forrest Gump, Forrest Gump… és végül: Tom Hanks Gump! Őrületesen kirobbanó taps!

forrestgump2.jpg

És Forrest Gump feláll a milliós szupersztárokkal teletömött széksorok között, kefehajával és széttaposott, szakadt Nike cipőjében kibóklászik az emelvényre, átveszi az Oscar-díjat és ahelyett, hogy örömében fél Hollywoodot a keblére ölelné és könnyes szemmel köszönetet rebegne az anyukájának, a feleségének, a gyerekeinek, a kertészének, a kutyusának és a cicusának ő csupán körbepillant, látható izgalommal az egyik lábáról a másikra áll és egyszerűen a képünkbe vágja: „Nekem, kérem, pisilnem kell!”

Óriási az ováció és mindenki tombol, villannak a vakuk, kattognak a gépek. Igen! Igen! Igen! Ő Forrest, a MI FORRESTÜNK!

Pedig nem is olyan túl régen ez a Gump gyerek egy esetlen, szerencsétlen, „mindenki-utál-engem” kisfiú volt. Igen, egy olyan furcsa izé, egy olyan hogyishivják, akit vagy nem szerettek az emberek, vagy sajnálják őt, esetleg végképp nem tudták, mihez kezdjenek vele.

forrestgump3.jpg

De minden megváltozik egyszer!

Egy kameradaru tetején ülünk éppen és az Alan Silvestri zenéjére lassan keringőt járó tollpihét figyeljük. A fehér vibrálás jobbra-balra siklik a lágy szellő hatására, miközben egyre jobban megközelíti a városban sétáló embereket. Ráhull egy járókelő vállára, átsuhan egy autó alatt, hogy az amerikai kisváros valamelyik buszmegállójában várakozó furcsa jelenség cipőjén állapodjon meg.

Igen, itt vagyunk: Forrest Gump (Tom Hanks) csücsül a padon, egy nem mindennapi ember, egy nem mindennapi életpályával a háta mögött. És ez a fickó kinyitja nekünk a bonbonos dobozát, majd hagyja, hogy bátran belemarkoljunk az ízletes édességbe – persze a legfinomabb darabokat már úgyis befalta előlünk.

forrestgump6.jpg

Gump mama (Sally Fields) tisztában van fia korlátozott adottságaival – ugyanis a 75-ös IQ még csak alulról sem súrolja a zsenialitás határát – ezért, hogy biztosítottnak lássa csemetéje jövőjét, képes minden járhatatlan utat kitaposni a számára. Ha kell, még bizonyos fehérneműs-lepedős helyezkedésektől sem riad vissza. Így kerül a kis Forrest a kisegítő helyett egy normál suliba, ahol nem törődve a lenyalt hajú gyerekek ellenszenvével sikerül összebarátkoznia a későbbi végzet asszonyával, a most még csak zsenge leányka, Jennyvel (Robin Wright).

Hosszú éveken keresztül kitartanak egymás mellett, de miután egyre inkább közelednek a felnőtt korhoz, Forrestnek rá kellene döbbennie – persze, ha képes lenne rá –, hogy az elkövetkező bő három évtizedben boldogságuk – elsősorban Forresté – késlekedik beteljesülni. Szó szerinti értelemben is zseniálisan sikeres pályát fut be, mint az iskolai amerikai foci csapat tagja, de közben a lány is a saját útját kezdi járni. A vietnami háború robbanásai még messzebbre repítik őt, ahol megismerkedik Dan hadnaggyal (Gary Sinise Oscar-közelben), aki mindig Forresten tartja a szemét, sőt barátságuk a kisebb-nagyobb csetepaték ellenére veteránkorukban is tartós marad.

forrestgump4.jpg

Persze, most hosszú oldalakon keresztül következhetnének Forrest kalandjai, azok a hihetetlen események, amelyek révén megismeri és többször is újra felfedezi őt Amerika és a világ. Csakúgy, mint a padon mellette ülő pasas, mi is hitetlenkedünk a sztorikon. Először. Kiröhögjük a bugyuta, de nagy szívvel megáldott Forrestet. Először.

Aztán rájövünk, hogy Robert Zemeckis rendező, aki eddig a könnyű Spielberg-mozik létrehozója volt, most egy teljesen új hőst teremtett számunkra. Mert letűnt már a félmeztelen bicepszkirályok és az öltönyös nagyagyak kora, a sziklakemény kommandósok helyett a puhány átlagemberek és szomszéd nénik vannak most soron. A páncélautót fel fogja váltani a bevásárlókocsi és a „vállról indítható” kifejezésről is legkedvesebb Pityu papagájunk jut majd az eszünkbe. De jó is lenne!

forrestgump5.jpg

Sajnos, mint tudjuk, a világ nagyon nehezen akar megváltozni. Pedig rajtunk múlik az egész. Egyszerűen hagyjuk, hogy átszáguldjon rajtunk az élet és azon a bizonyos napon „Úristen, mennyi mindent nem tettem meg, amit pedig meg kellett volna” – sóhajjal húzzuk magunkra a fekete faláda tetejét. Pedig előttünk a példa: az emberek megöregszenek és meghalnak mellette, de Forrest Gump marad, hiába az elismerések és kitüntetések tömege, a több milliót érő rákhalász flotta, a maga egyszerű módján ő az egyik legteljesebb Ember, aki a valós világban vagy a fantáziában valaha is élt.

Vajon mi hogyan állunk ezzel?

Aki nem látta, annak kötelező, aki viszont már végignézte, annak újra ajánlatos Forrest Gumppal és hihetetlen kalandjaival találkoznia. Ugyanis Robert Zemeckis műve – a hat Oscar tanúskodik róla! – egyszerűen a tavalyi ÉV FILMJE!

A fehér tollpihét pedig újra felkapja a szél…

(Cinema Video, 1995)

A valaha készült egyik legjobb film...

forrestgump.jpg

A majmok bolygója

Tim Burton egyéni kis planétáján eddig jól megfért egymással Pee Wee, Beetlejuice, Batman, Ollókezű Edward és még az idióta marslakók vagy a fejnélküli lovas Christopher Walken sem lógott ki a csapatból. Ezidáig. Most azonban új Burton-faj tűnt fel a láthatáron: tagjai beszélnek, háborúznak, gyilkolnak és titkolják a múltjukat. Egyébként nincsenek nagy céljaik: ők akarják uralni a bolygót!

planet_of_the_apes.jpg
A jövőbeli Leo Davidson kapitánynak (Mark Walhberg) meg is gyűlik a baja ezekkel a szőrös lényekkel. Egy balul sikerült űrkísérlet nyomán ugyanis pórul járt csimpánzpilótája felkutatására indul, amikor váratlanul egy idegen bolygóra téved. Itt aztán meglepve tapasztalja, hogy nemsokára néhány más, ott élő emberrel – pl.: Estella Warren, Kris Kristofferson – együtt a planétát uraló majmok rabságába kerül. Leo persze nem tűri sokáig a rácsokat és gyorsan a tettek mezejére lép. Meglepetésére azonban nem csupán üldözői, de segítői között is talál majmokat.

planetoftheapes3.jpg
Az 1968-as eredeti film átírt, modernizált változatán meglátszik az idő nyoma – persze jó értelemben. A mostani produkció a mai igényeknek megfelelően sokkal látványosabb, akciódúsabb, Rick Baker és maszkcsapata remek munkával rejtette majomarc mögé Tim Roth, Helena Bonham Carter, Michael Clarke Duncan és a többiek vonásait. A készítők néhány meglepő csavarral tették élvezetessé a filmet: a fináléban például felidézik Pierre Boulle eredeti regényének ironikus-szatirikus befejezését, de láthatunk egy öreg majmot is, aki fiatalabb korában még az evolúció „kopaszabb” ágán volt található. Ki ő?

(2002)

Tim Burton a maga kis árnyékos, sötét világából kilépve rendezte meg 2001-ben a klasszikus sci-fi újráját. A kísérlete azonban sem bevételileg, sem kritikailag nem uralta le bolygónkat, így az újabb franchise-lehetőséget is elpusztították. Bár ennek a mozinak a befejezése ügyesen kacsintott vissza Pierre Boulle szatirikus regényének fináléjára, az "új" feldolgozás nem sok izgalmat és érdekességet tartogatott. A maszkok azért jól sikerültek - ám a legeslegújabb és tényleg remekül sikerült trilógiában már szükség sem volt rájuk, hiszen a színészek helyett CGI emberszabásúak lázadtak fel az emberiség ellen...

planetoftheapes4.jpg

Csokoládé

Sosem hittük volna, hogy létezik élet a lyukas csokoládén túl!

Azt pedig pláne, hogy minden idők legnagyobb csokoládétudorát, a nagybecsű Gombóc Artúrt követően még lehet bárki, aki többet tud eme igen változatos és fenséges étkek titkairól. Hát… tévedtünk! Testes csokifalónk lexikális tudása ugyanis elbújhat egy fiatal és csinos, ellenállhatatlanul kedves és melegszívű asszonyka szakmai fortélyainak árnyékában: hiszen ő nem csupán felsorolni tudja a több ezer fajta finomságot, de még a legkeményebb szívet is megdobogtatóan, bárkit édes bűnre csábítóan képes elkészíteni azokat.

chocolat3.jpg

Egy francia kisváros élete egy pillanat alatt felbolydul, amikor a hatvanas évek nyugodt, békés hétköznapjaiba és ájtatos, templomba járó vasárnapjaiba hirtelen betoppan egy kislányával egyedül érkező fiatalasszony. A szinte szellőszárnyon szálló, könnyed jelenség, Vianne (Juliette Binoche tökéletes választás a szerepre) gyorsan berendezkedik egy üresen maradt boltba és megnyitja ritkaság-számba menő csokoládéüzletét. A városka többnyire prűd lakosai vegyes érzelmekkel fogadják az újdonságot: az önámító, mindenki felett atyáskodó polgármesterrel (Alfred Molina) az élen a többség a falánkság, a bűn fertőjének tartja a csinos kis intézményt, míg a mások számára kívülálló vagy érzelmi támogatásra szoruló kevesek (Judi Dench, Lena Olin) szívesen időznek Vianne otthonos, kakaóillattal és érzelmekkel teli zugában.

chocolat2.jpg

Miközben számos ember életében okoz gyökeres változást a finomságbolt, a kisváros nyugodt máza alatt egyre nagyobb feszültségek repesztik szét a békességet. Amikor pedig a szabadelvű Roux (Johnny Depp) vezetésével egy vándorcsapat köt ki a közelben, minden eddigi dolog a feje tetejére áll a környéken...

Édességből sosem elég! Pláne, ha a főcukrász, Lasse Hallström (Gilbert Grape, Árvák hercege) fakanala biztos mozdulatokkal kevergeti össze az ínyencséghez való alapokat: színészei egytől-egyig remekelnek – Juliette Binoche-t és a mellékszereplőként feltűnő Judi Dench-t Oscarra is jelölték –, a film összes alakja hiteles, komoly, de egyben kedves humort magában hordozó figura; az ismét zseniális Alfred Molina egyébként már régóta megérdemelne egy akadémiai díjat. A forgatókönyv fordulatai változatos, kellemes történetszövést követnek, melyhez remekül illeszkedik Rachel Portman zenéje – a komponistát és Robert Nelson Jacobs írót szintén Oscarra jelölték –, illetve Hallström érzelmes, de nem túlcsordulóan édes, a fhanszia vidék nagyszerűségét és kisstílűségét egyaránt remekül bemutató rendezési stílusa.

chocolat4.jpg

A legjobb filmnek járó Oscarról szintén épphogy lemaradt Csokoládé az utóbbi évek legnagyszerűbb édességeként nem csupán a desszertek, de a főételek ínyenceinek kedvencévé is válhat, hiszen olyan finomság, ami még a legnívósabb cukrászdák kirakatából sem hiányozhat.

Szakmai kérdéseknél maradva pedig Gombóc Artúrt azonnal továbbképzésre kell küldeni!

(2003)

Johnny Depp mostanában nem filmszerepeivel kerül be a napi hírekbe - bár állítólag Jerry Bruckheimer producer visszavárja a Fekete Gyöngy kormánykereke mögé -, hanem a néha szomorú, néha meglepő vagy riasztó magánéleti epizódokat felfedő, de mindenképpen keserű szájízű pereskedésével. A másodvonalbeli exasszony, Amber Heard előtt azonban Jack Sparrow kapitány jóval édesebb csokihullámokon evezett a romantika és szerelem hullámain. Ehhez kellett persze a tényleg tehetséges, elbűvölő Juiette Binoche, valamint Judi Dench és Alfred Molina remek játéka. Ízletes finomság nem csupán csokikedvelőknek!

chocolate.jpg

Pánikszoba

Meg (Jodie Foster) kislányával, Sarah-val (Kristen Stewart) beköltözik egy több szintes, New York-i lakásba. A tágas, gyönyörű otthon azonban rejt némi érdekességet: egy pánikszobát, egy betonfallal, páncélajtóval védett, élelmiszerrel, külön telefonnal és monitorokkal biztonságossá tett helyiséget. Megék már éppen álomra hajtják a fejüket, amikor három férfi (Forest Whitaker, Jared Leto és Dwight Yoakam) törnek rájuk. A nő lányával a pánikszobába menekül, nem tudja azonban, hogy a betörők éppen egy ott elrejtett dolgot keresnek. Életre-halálra szóló macska-egér játék veszi kezdetét…

panicroom4.jpg
Kétségtelen, hogy korábbi munkáival David Fincher jó magasra tornázta azt a képzeletbeli lécet. Ezért már a legelején ki kell jelenteni, hogy a Pánikszobával elrugaszkodva átviszi ugyan a magasságot, de keményen meg is rezegteti azt. Legújabb mozija ugyanis technikai kivitelezését és a színészi játékot tekintve is tökéletes, azonban nem olyan egyedi, mint a Harcosok klubja, nem is olyan izgalmas, mint a Hetedik és bár próbálkozik, de nem olyan csavaros, mint a Játsz/ma. Ha már mindenképpen hasonlítani kell, leginkább a jól kivitelezett, szórakoztató, de nem túl adrenalin-növelő Alien3-mal lehet párba állítani. A cselekmény néhány szobára, valamint a lépcsőházra korlátozódik és néhány ponton kissé kiszámítható: az egyedüli izgalmakat a rendőrök megérkezése és Meg kiszökése jelentik.
Egyébként jó újra látni Jodie Fostert a filmvásznon, hiszen csaknem három éve, az Anna és a király óta nem találkozhattunk vele. A duplaoscaros színésznő a gyesről visszaérkezve természetesen hozza a régi formáját, a betörőkkel cicázva Meg szerepében hol rettegő mamaként, hol pedig kemény amazonként veszi fel a küzdelmet. A néhányszobás thrillerben a vele egyezkedő Whitaker a tőle megszokott érzékeny fekete srácot hozza, Leto az izgága pancser, Yoakam pedig egyszerűen pszichopata.

panicroom3.jpg
A rendező szépen levezényli a történetet, szakít időt és trükköt a kedvelt, számítógéppel létrehozott kameramozgásaira és még némi morbid humort is belecsempész a filmbe. A Pánikszobát igencsak szerette az amerikai közönség – 30,1 milliós húsvéti nyitásával letaszította az addig vezető Mátrixot a trónról –, ami valószínűleg részben a New York-i terrorcselekmények által kiváltott paranoiás, üldözési mániás hangulatnak is köszönhető. Nem csupán a Columbia, de a pánikszobákat gyártók is profitálhatnak Fincher filmjéből – minden bizonnyal megugrik majd a megrendeléseik száma.

panicroom.jpg
És még egy plusz poén befejezésként: a szemközti házban horkoló szomszéd személyében végre felismerhetjük a kissé perverz agyú forgatókönyvírót, a Hetedik és a 8mm elkövetőjét, Andrew Kevin Walkert!

(2002, Filmcsillag)

A Pánikszoba ugyan nem David Fincher legjobb mozija, ám a rendező zsenije a képi világban, a feszültség adagolásában azért ebben a filmben is visszaköszön. A manapság nem sokat szereplő Jodie Foster remekül hozza az elszánt, lányát védő anyát, az ellenlábasai is remekelnek, ám a történet meglepetése az akkor még csak 12 éves, leendő vérszívófeleség, Kristen Stewart, akinek a Pánikszoba kiváló belépő volt a nagyok világába. Nem sokkal később ugyan nagyonnagyonnagyon sóhajtozósra váltott az Alkonyat-romantikával, ám szerencsére azóta jópárszor bizonyította azt, ami már 20 évvel ezelőtt ebben a mozijában bizonyosodott be: mégpedig, hogy korosztálya egyik legjobb színésznője...

panicroom2.jpg

 

Lara Croft - Tomb Raider

Larát eddig sem lehetett nem szeretni: a női Indiana Jones ugyanis nem csupán az akrobatikában volt otthon, de ügyesen használta az ökleit, a világ összes fegyverével közeli barátságban volt, emellett pedig nem elhanyagolható tény, hogy dögös bakancsa felett még dögösebb forrónadrágot viselt, az egészségesen fejlett zöld trikójáról már nem is beszélve. Larával eddig csupán egy baj volt: virtuális bombázóként egyedül a monitorok zárt világában mozgatta meg a fantáziát. Most azonban végre leszaltózott a winchesterről, hogy két Heckler and Koch USP.45 ACP Match modelljét markolva szitává lője a filmvásznakat (na és persze a tévéképernyőket). Mindez pedig a legcroftosabb színésznőnek, Angelina Jolie-nak köszönhető; ő ugyanis Nicolas Cage példáján – a Las Vegas, végállomás után A szikla, Ál/Arc és surranótársaik – felbuzdulva alig vette át az Oscarját, máris akciógúnyát öltött, hogy kemény csajként is bizonyítson. Szó se róla, tényleg jól átképezte magát!

tombraider5.jpg

Lara Croft, a brit arisztokrácia jeles és nyelvileg-harcilag is tökéletessé képzett képviselője. Akár unatkozó hercegnőcske is lehetne, ha szabadidejében nem sírokat feszegetne és antik csecsebecséket hajkurászna, ő azonban apja, Lord Croft (Jon Voight) nyomdokán haladva az ötórai teánál és keksznél többre értékeli a hatórai golyó- és gránátzáport. Jelen pillanatban is éppen az életét menti, ugyanis a világ több pontján is felbukkanva egy talizmán nyomában jár, amely minden ötezredik évben, egy bizonyos bolygó együttállás esetén a világ és az idő feletti hatalmat adhatja tulajdonosa kezébe.

tombraider4.jpg

A film története körülbelül ennyi, nem több, mint az 1996 óta megjelenő és idén hatodik reinkarnációját élő eredeti videójáték sztorija. Mivel a Lara Croft: Tomb Raider nem éppen a vájtelméjű tudoroknak készült, elsősorban a csimmbummhoz szokott fiatal nemzedéknek nyújt igazi szórakozást: Lara ugrik, lő, bunyózik, ahogy szokott, körülötte autók és üvegtáblák robbannak, ellenségek hullanak, gyilkos robotok és szobrok elevenednek meg igencsak látványos keretek között. Mindezeket Simon West (Con Air, A tábornok lánya) szolgáltatja geller nélkül: igazi jó kézművesként minden centet beleépít a termékébe, mert tudja, hogy a kívülről szemlélő játékosok a Game Over után vevők Lara újabb, ezt követő kalandjaira is.

Loading…

(2002)

Emelje fel a kontrollerjét, aki látott már igazán jó, szórakoztató, mozis videójáték adaptációt! Az elmúlt jó három évtizedben nem igazán akadt ilyen opusz, bár az egyik legsikeresebb VG, a Tomb Raider 2018-ban megélt egy újabb újrát Alicia Vikanderrel és egy modernizált Lara Crofttal, ami kicsivel fogyaszthatóbbra sikeredett, mint a húsz év előtti előd - tervezik a folytatását is.. Angelina Jolie korabelinek megfelelő domborításában két rész forgott és bár egyik sem mentette meg a világot, ideig-óráig kellemes szórkozást nyújtottak. Ez most a bevezető rész kritikája...

tombraider2.jpg

süti beállítások módosítása