alonzomosely

alonzomosely

Félelem és reszketés Las Vegasban

2022. június 04. - midragon

Héé, öreg! Nem akarsz egy jó izgalmasat utazni? Naaa, ne húzd már úgy a szádat, az én tutifrankó anyagomtól még senki sem ment a falnak! Látom, azért mégiscsak felcsillant a szemed. Tudom ám, hogy milyen ez: egyszer csak úgy belekóstolunk, mert a haverok azt mondták, hogy jó buli, aztán meg már a mákostésztára is szórjuk porcukor helyett... Na, mi van? Beijedtél? Itt úgysem lát meg bennünket senki. Figyusz, haver, ha nyomni akarod, akkor hát itt van, tessék, látod, még fecskendőt is adok hozzá. Ez biznisz, pajti, érted?

fearandloathing2.jpg

Oridzsiúj csomagolásban, reklámár helyett ingyenesen csak neked, minden második adaghoz jár egy tű is. Madeinchina. Na, félsz a szuritól? Ha ilyen bátortalan típus vagy, akkor itt van a többi anyag: finom porocska – de nem ám szódabikarbóna Tixszel –, hol élsz te? Nálam csak frankó cuccot kaphatsz. Meg ha kell mindenféle bigyók meg bogyók, meg izék csak azért, hogy jó kedvre derüljenek a népek. Látom, azt hiszed, hogy csak a levegőbe szövegelek öcsi, mi? Figyelj már, én itt név vagyok a szakmában, ha megjelenek a placcon a kis kofferommal, minden porszívóügynök elpucol a balfenéken. Ha megcsörren a mobilom, már megyek is. Bejáratos vagyok minden hollywoodi partira, mert tudják, hogy tőlem csak frankó minőséget lehet venni. Odalépek a kopasz pasihoz az ajtóban, megpaskolom a ruhásszekrényhátát, becsúsztatok egy-két vigyortablettát a zsebébe, aztán már bent is vagyok milliomosék vityillójában! VIP kártya nélkül! Még oda is érvényes az én kis kofferom, ahová Schwarzeneggert is urológusi vizsgálat után engedik be! Mi??? Süketelek??? Haver, az én nevemmel még a filmek stáblistáján is találkozhatsz! Elég csak várnod egy kicsit, aztán feltűnök a „Szakértők” vagy a „Külön köszönettel...” címszavak alatt. Nem hiszed? Hát én láttam el ópiumkúppal a transpottingékat is! De a főművemet azért mégiscsak a Terry Gilliammel közösen csináltuk. Figyelj má’ ,  ketten rendeztük az egész Las Vegas-os filmet.

fearandloathing3.jpg

Terry elmondta, hogy mit akar, én meg kipattintottam a zárat, aztán elővettem a célszerszámot, amikor meg minden meg volt, megbeszéltük a jelenetet, Terry meg felállt, aztán elment, hogy anyagos fejjel leforgassa az aktuális részt. Még mindig nem hiszed? A nevem csak azért nem szerepel ott, a Terryé mellett, mert szem előtt kell tartanom a szakmai szempontokat is. Ja. Ha a kolumbiaiak meglátnák, hogy ott fityegek a „rendezte” után, már másnap délután kinyúvasztanának, még az Oscaromat se vehetném át!!! Mit röhögsz, haver? Itt konkurrenciaharc van, te! Ha nem én csípek ki egy forgatást, akkor jön más: a dél-amerikaiak, az oroszok, a jakuzák, a marslakók, meg a többiek. Nem mondom, élveztem a Terryvel eltöltött heteket. Expresszionista képi látásmód, a világtól elrugaszkodott, pioníristán szibsztentikus kamerakezelés meg ilyesmik?

fearandloathing4.jpg

A fenét! Az igazság az, hogy a büféscsajtól a díszlettologatón keresztül a producerrel bezárólag mindenkit én láttam el anyaggal. Volt olyan strapás nap, hogy kétszer is fordultam! Sőt! Néha még a sógorom is besegített! Johnny meg Benicio? Irtó jó arcok! Azt hitted, hogy az egész csak tehetség meg színészi játék? Hol élsz te? Jöttem, lőttem és győztem! Egyszer az egyik jelenetben még én is bezuhantam a kamera elé. Nem mondom, filmtörténeti jelentőségű pillanat volt, de jó rendezőhöz méltón kivágattam magam a jelenetből. Hát inkább én, mint a cenzorok, nem? Nna, jól van, gyerek, úgy látom, hogy te nem vagy valami kóser kuncsaft, úgyhogy szedem a cuccom és megyek is. Pár perc múlva úgyis jön a limó a filmgyárból. Tudod, hogy van, valaki megint egy excentitálisan filozófikus rémlátomással küzd... Na, kissrác, most már első kézből tudod, hogyan is működik ez a francos a mozibiznisz! Csá!

(1998, VOX)fearandloathing.jpg

Gimiboszi

Reese for President! Reese for President!Ha elnöknek lenni nem könnyű, a bársonyszékig eljutni talán még nehezebb. Tracey Flick (Reese Witherspoon), az eminens éltanuló azonban bátran vállalja a kihívást, hisz szentül hiszi, hogy nála jobb elnöke soha nem lehetne a középiskolai diáktanácsnak. Jim McAllister, azaz Mr. M (Matthew Broderick), az unalmas házassággal és fásult mindennapokkal rendelkező tanár azonban ezt másképp látja: számára csak szálka a kardigános, idegesítő elnökjelölt, ezért ügyesen tesz arról, hogy gyorsan vetélytársa akadjon. Ezzel pedig egy humoros és változatos, a kukásember bosszújában és egy frappáns befejezésben kicsúcsosodó vígjátékot indít el.

election3.jpg

A film talán csak egy kedves, de átlagos tinivígjáték lenne, ha a történetet nem a főbb szereplők szubjektív elbeszélése, visszaemlékezések, képkimerevítések és más egyszerű, de hatásos trükkök révén ismernénk meg. A film ötletes fordulatai, párbeszédei, a „Töltsél tele!”-szintű hülyeségektől az elnökválasztási kampányok finom gúnyáig terjedő humorskála és a karakterek nem lennének életszerűek a szimpatikus, de a nem túl észlény Chris Klein, az igyekezetében magát tönkretevő Matthew Broderick és természetesen a hisztis pedantériájú pedálgép, Reese Witherspoon nélkül. Számára igazi jutalomjáték a Dr. Szöszi előfutáraként tekinthető remek Gimiboszi, mely a huszonéves korosztály egyetlen igazán jó komédiásává emeli a fiatal színésznőt.

(2002)

Reese Witherspoon 23 éves volt, amikor ebben az 1999-es, független és így nem rendhagyó tinivígjátékban szerepelt. Kisebb szerepek után a Gimiboszi volt az a mozi, ami közismertté tette a nevét, hogy nem sokkal később a Dr. Szöszivel az egyik legismertebb színésznővé váljon. Kedves, aranyos komédia, némi éllel és társadalomkritikával.

election.jpg

Forrest Gump

…És az Oscart kapja… Hmm-hmm: néma csend. Hmm-hmm: halk papírcsörgés.

Szóval az Oscart kapja… FORREST GUMP! Nagy taps. És újra: Forrest Gump! Nagyobb taps. Aztán megint: Forrest Gump, Forrest Gump… és végül: Tom Hanks Gump! Őrületesen kirobbanó taps!

forrestgump2.jpg

És Forrest Gump feláll a milliós szupersztárokkal teletömött széksorok között, kefehajával és széttaposott, szakadt Nike cipőjében kibóklászik az emelvényre, átveszi az Oscar-díjat és ahelyett, hogy örömében fél Hollywoodot a keblére ölelné és könnyes szemmel köszönetet rebegne az anyukájának, a feleségének, a gyerekeinek, a kertészének, a kutyusának és a cicusának ő csupán körbepillant, látható izgalommal az egyik lábáról a másikra áll és egyszerűen a képünkbe vágja: „Nekem, kérem, pisilnem kell!”

Óriási az ováció és mindenki tombol, villannak a vakuk, kattognak a gépek. Igen! Igen! Igen! Ő Forrest, a MI FORRESTÜNK!

Pedig nem is olyan túl régen ez a Gump gyerek egy esetlen, szerencsétlen, „mindenki-utál-engem” kisfiú volt. Igen, egy olyan furcsa izé, egy olyan hogyishivják, akit vagy nem szerettek az emberek, vagy sajnálják őt, esetleg végképp nem tudták, mihez kezdjenek vele.

forrestgump3.jpg

De minden megváltozik egyszer!

Egy kameradaru tetején ülünk éppen és az Alan Silvestri zenéjére lassan keringőt járó tollpihét figyeljük. A fehér vibrálás jobbra-balra siklik a lágy szellő hatására, miközben egyre jobban megközelíti a városban sétáló embereket. Ráhull egy járókelő vállára, átsuhan egy autó alatt, hogy az amerikai kisváros valamelyik buszmegállójában várakozó furcsa jelenség cipőjén állapodjon meg.

Igen, itt vagyunk: Forrest Gump (Tom Hanks) csücsül a padon, egy nem mindennapi ember, egy nem mindennapi életpályával a háta mögött. És ez a fickó kinyitja nekünk a bonbonos dobozát, majd hagyja, hogy bátran belemarkoljunk az ízletes édességbe – persze a legfinomabb darabokat már úgyis befalta előlünk.

forrestgump6.jpg

Gump mama (Sally Fields) tisztában van fia korlátozott adottságaival – ugyanis a 75-ös IQ még csak alulról sem súrolja a zsenialitás határát – ezért, hogy biztosítottnak lássa csemetéje jövőjét, képes minden járhatatlan utat kitaposni a számára. Ha kell, még bizonyos fehérneműs-lepedős helyezkedésektől sem riad vissza. Így kerül a kis Forrest a kisegítő helyett egy normál suliba, ahol nem törődve a lenyalt hajú gyerekek ellenszenvével sikerül összebarátkoznia a későbbi végzet asszonyával, a most még csak zsenge leányka, Jennyvel (Robin Wright).

Hosszú éveken keresztül kitartanak egymás mellett, de miután egyre inkább közelednek a felnőtt korhoz, Forrestnek rá kellene döbbennie – persze, ha képes lenne rá –, hogy az elkövetkező bő három évtizedben boldogságuk – elsősorban Forresté – késlekedik beteljesülni. Szó szerinti értelemben is zseniálisan sikeres pályát fut be, mint az iskolai amerikai foci csapat tagja, de közben a lány is a saját útját kezdi járni. A vietnami háború robbanásai még messzebbre repítik őt, ahol megismerkedik Dan hadnaggyal (Gary Sinise Oscar-közelben), aki mindig Forresten tartja a szemét, sőt barátságuk a kisebb-nagyobb csetepaték ellenére veteránkorukban is tartós marad.

forrestgump4.jpg

Persze, most hosszú oldalakon keresztül következhetnének Forrest kalandjai, azok a hihetetlen események, amelyek révén megismeri és többször is újra felfedezi őt Amerika és a világ. Csakúgy, mint a padon mellette ülő pasas, mi is hitetlenkedünk a sztorikon. Először. Kiröhögjük a bugyuta, de nagy szívvel megáldott Forrestet. Először.

Aztán rájövünk, hogy Robert Zemeckis rendező, aki eddig a könnyű Spielberg-mozik létrehozója volt, most egy teljesen új hőst teremtett számunkra. Mert letűnt már a félmeztelen bicepszkirályok és az öltönyös nagyagyak kora, a sziklakemény kommandósok helyett a puhány átlagemberek és szomszéd nénik vannak most soron. A páncélautót fel fogja váltani a bevásárlókocsi és a „vállról indítható” kifejezésről is legkedvesebb Pityu papagájunk jut majd az eszünkbe. De jó is lenne!

forrestgump5.jpg

Sajnos, mint tudjuk, a világ nagyon nehezen akar megváltozni. Pedig rajtunk múlik az egész. Egyszerűen hagyjuk, hogy átszáguldjon rajtunk az élet és azon a bizonyos napon „Úristen, mennyi mindent nem tettem meg, amit pedig meg kellett volna” – sóhajjal húzzuk magunkra a fekete faláda tetejét. Pedig előttünk a példa: az emberek megöregszenek és meghalnak mellette, de Forrest Gump marad, hiába az elismerések és kitüntetések tömege, a több milliót érő rákhalász flotta, a maga egyszerű módján ő az egyik legteljesebb Ember, aki a valós világban vagy a fantáziában valaha is élt.

Vajon mi hogyan állunk ezzel?

Aki nem látta, annak kötelező, aki viszont már végignézte, annak újra ajánlatos Forrest Gumppal és hihetetlen kalandjaival találkoznia. Ugyanis Robert Zemeckis műve – a hat Oscar tanúskodik róla! – egyszerűen a tavalyi ÉV FILMJE!

A fehér tollpihét pedig újra felkapja a szél…

(Cinema Video, 1995)

A valaha készült egyik legjobb film...

forrestgump.jpg

A majmok bolygója

Tim Burton egyéni kis planétáján eddig jól megfért egymással Pee Wee, Beetlejuice, Batman, Ollókezű Edward és még az idióta marslakók vagy a fejnélküli lovas Christopher Walken sem lógott ki a csapatból. Ezidáig. Most azonban új Burton-faj tűnt fel a láthatáron: tagjai beszélnek, háborúznak, gyilkolnak és titkolják a múltjukat. Egyébként nincsenek nagy céljaik: ők akarják uralni a bolygót!

planet_of_the_apes.jpg
A jövőbeli Leo Davidson kapitánynak (Mark Walhberg) meg is gyűlik a baja ezekkel a szőrös lényekkel. Egy balul sikerült űrkísérlet nyomán ugyanis pórul járt csimpánzpilótája felkutatására indul, amikor váratlanul egy idegen bolygóra téved. Itt aztán meglepve tapasztalja, hogy nemsokára néhány más, ott élő emberrel – pl.: Estella Warren, Kris Kristofferson – együtt a planétát uraló majmok rabságába kerül. Leo persze nem tűri sokáig a rácsokat és gyorsan a tettek mezejére lép. Meglepetésére azonban nem csupán üldözői, de segítői között is talál majmokat.

planetoftheapes3.jpg
Az 1968-as eredeti film átírt, modernizált változatán meglátszik az idő nyoma – persze jó értelemben. A mostani produkció a mai igényeknek megfelelően sokkal látványosabb, akciódúsabb, Rick Baker és maszkcsapata remek munkával rejtette majomarc mögé Tim Roth, Helena Bonham Carter, Michael Clarke Duncan és a többiek vonásait. A készítők néhány meglepő csavarral tették élvezetessé a filmet: a fináléban például felidézik Pierre Boulle eredeti regényének ironikus-szatirikus befejezését, de láthatunk egy öreg majmot is, aki fiatalabb korában még az evolúció „kopaszabb” ágán volt található. Ki ő?

(2002)

Tim Burton a maga kis árnyékos, sötét világából kilépve rendezte meg 2001-ben a klasszikus sci-fi újráját. A kísérlete azonban sem bevételileg, sem kritikailag nem uralta le bolygónkat, így az újabb franchise-lehetőséget is elpusztították. Bár ennek a mozinak a befejezése ügyesen kacsintott vissza Pierre Boulle szatirikus regényének fináléjára, az "új" feldolgozás nem sok izgalmat és érdekességet tartogatott. A maszkok azért jól sikerültek - ám a legeslegújabb és tényleg remekül sikerült trilógiában már szükség sem volt rájuk, hiszen a színészek helyett CGI emberszabásúak lázadtak fel az emberiség ellen...

planetoftheapes4.jpg

Csokoládé

Sosem hittük volna, hogy létezik élet a lyukas csokoládén túl!

Azt pedig pláne, hogy minden idők legnagyobb csokoládétudorát, a nagybecsű Gombóc Artúrt követően még lehet bárki, aki többet tud eme igen változatos és fenséges étkek titkairól. Hát… tévedtünk! Testes csokifalónk lexikális tudása ugyanis elbújhat egy fiatal és csinos, ellenállhatatlanul kedves és melegszívű asszonyka szakmai fortélyainak árnyékában: hiszen ő nem csupán felsorolni tudja a több ezer fajta finomságot, de még a legkeményebb szívet is megdobogtatóan, bárkit édes bűnre csábítóan képes elkészíteni azokat.

chocolat3.jpg

Egy francia kisváros élete egy pillanat alatt felbolydul, amikor a hatvanas évek nyugodt, békés hétköznapjaiba és ájtatos, templomba járó vasárnapjaiba hirtelen betoppan egy kislányával egyedül érkező fiatalasszony. A szinte szellőszárnyon szálló, könnyed jelenség, Vianne (Juliette Binoche tökéletes választás a szerepre) gyorsan berendezkedik egy üresen maradt boltba és megnyitja ritkaság-számba menő csokoládéüzletét. A városka többnyire prűd lakosai vegyes érzelmekkel fogadják az újdonságot: az önámító, mindenki felett atyáskodó polgármesterrel (Alfred Molina) az élen a többség a falánkság, a bűn fertőjének tartja a csinos kis intézményt, míg a mások számára kívülálló vagy érzelmi támogatásra szoruló kevesek (Judi Dench, Lena Olin) szívesen időznek Vianne otthonos, kakaóillattal és érzelmekkel teli zugában.

chocolat2.jpg

Miközben számos ember életében okoz gyökeres változást a finomságbolt, a kisváros nyugodt máza alatt egyre nagyobb feszültségek repesztik szét a békességet. Amikor pedig a szabadelvű Roux (Johnny Depp) vezetésével egy vándorcsapat köt ki a közelben, minden eddigi dolog a feje tetejére áll a környéken...

Édességből sosem elég! Pláne, ha a főcukrász, Lasse Hallström (Gilbert Grape, Árvák hercege) fakanala biztos mozdulatokkal kevergeti össze az ínyencséghez való alapokat: színészei egytől-egyig remekelnek – Juliette Binoche-t és a mellékszereplőként feltűnő Judi Dench-t Oscarra is jelölték –, a film összes alakja hiteles, komoly, de egyben kedves humort magában hordozó figura; az ismét zseniális Alfred Molina egyébként már régóta megérdemelne egy akadémiai díjat. A forgatókönyv fordulatai változatos, kellemes történetszövést követnek, melyhez remekül illeszkedik Rachel Portman zenéje – a komponistát és Robert Nelson Jacobs írót szintén Oscarra jelölték –, illetve Hallström érzelmes, de nem túlcsordulóan édes, a fhanszia vidék nagyszerűségét és kisstílűségét egyaránt remekül bemutató rendezési stílusa.

chocolat4.jpg

A legjobb filmnek járó Oscarról szintén épphogy lemaradt Csokoládé az utóbbi évek legnagyszerűbb édességeként nem csupán a desszertek, de a főételek ínyenceinek kedvencévé is válhat, hiszen olyan finomság, ami még a legnívósabb cukrászdák kirakatából sem hiányozhat.

Szakmai kérdéseknél maradva pedig Gombóc Artúrt azonnal továbbképzésre kell küldeni!

(2003)

Johnny Depp mostanában nem filmszerepeivel kerül be a napi hírekbe - bár állítólag Jerry Bruckheimer producer visszavárja a Fekete Gyöngy kormánykereke mögé -, hanem a néha szomorú, néha meglepő vagy riasztó magánéleti epizódokat felfedő, de mindenképpen keserű szájízű pereskedésével. A másodvonalbeli exasszony, Amber Heard előtt azonban Jack Sparrow kapitány jóval édesebb csokihullámokon evezett a romantika és szerelem hullámain. Ehhez kellett persze a tényleg tehetséges, elbűvölő Juiette Binoche, valamint Judi Dench és Alfred Molina remek játéka. Ízletes finomság nem csupán csokikedvelőknek!

chocolate.jpg

Pánikszoba

Meg (Jodie Foster) kislányával, Sarah-val (Kristen Stewart) beköltözik egy több szintes, New York-i lakásba. A tágas, gyönyörű otthon azonban rejt némi érdekességet: egy pánikszobát, egy betonfallal, páncélajtóval védett, élelmiszerrel, külön telefonnal és monitorokkal biztonságossá tett helyiséget. Megék már éppen álomra hajtják a fejüket, amikor három férfi (Forest Whitaker, Jared Leto és Dwight Yoakam) törnek rájuk. A nő lányával a pánikszobába menekül, nem tudja azonban, hogy a betörők éppen egy ott elrejtett dolgot keresnek. Életre-halálra szóló macska-egér játék veszi kezdetét…

panicroom4.jpg
Kétségtelen, hogy korábbi munkáival David Fincher jó magasra tornázta azt a képzeletbeli lécet. Ezért már a legelején ki kell jelenteni, hogy a Pánikszobával elrugaszkodva átviszi ugyan a magasságot, de keményen meg is rezegteti azt. Legújabb mozija ugyanis technikai kivitelezését és a színészi játékot tekintve is tökéletes, azonban nem olyan egyedi, mint a Harcosok klubja, nem is olyan izgalmas, mint a Hetedik és bár próbálkozik, de nem olyan csavaros, mint a Játsz/ma. Ha már mindenképpen hasonlítani kell, leginkább a jól kivitelezett, szórakoztató, de nem túl adrenalin-növelő Alien3-mal lehet párba állítani. A cselekmény néhány szobára, valamint a lépcsőházra korlátozódik és néhány ponton kissé kiszámítható: az egyedüli izgalmakat a rendőrök megérkezése és Meg kiszökése jelentik.
Egyébként jó újra látni Jodie Fostert a filmvásznon, hiszen csaknem három éve, az Anna és a király óta nem találkozhattunk vele. A duplaoscaros színésznő a gyesről visszaérkezve természetesen hozza a régi formáját, a betörőkkel cicázva Meg szerepében hol rettegő mamaként, hol pedig kemény amazonként veszi fel a küzdelmet. A néhányszobás thrillerben a vele egyezkedő Whitaker a tőle megszokott érzékeny fekete srácot hozza, Leto az izgága pancser, Yoakam pedig egyszerűen pszichopata.

panicroom3.jpg
A rendező szépen levezényli a történetet, szakít időt és trükköt a kedvelt, számítógéppel létrehozott kameramozgásaira és még némi morbid humort is belecsempész a filmbe. A Pánikszobát igencsak szerette az amerikai közönség – 30,1 milliós húsvéti nyitásával letaszította az addig vezető Mátrixot a trónról –, ami valószínűleg részben a New York-i terrorcselekmények által kiváltott paranoiás, üldözési mániás hangulatnak is köszönhető. Nem csupán a Columbia, de a pánikszobákat gyártók is profitálhatnak Fincher filmjéből – minden bizonnyal megugrik majd a megrendeléseik száma.

panicroom.jpg
És még egy plusz poén befejezésként: a szemközti házban horkoló szomszéd személyében végre felismerhetjük a kissé perverz agyú forgatókönyvírót, a Hetedik és a 8mm elkövetőjét, Andrew Kevin Walkert!

(2002, Filmcsillag)

A Pánikszoba ugyan nem David Fincher legjobb mozija, ám a rendező zsenije a képi világban, a feszültség adagolásában azért ebben a filmben is visszaköszön. A manapság nem sokat szereplő Jodie Foster remekül hozza az elszánt, lányát védő anyát, az ellenlábasai is remekelnek, ám a történet meglepetése az akkor még csak 12 éves, leendő vérszívófeleség, Kristen Stewart, akinek a Pánikszoba kiváló belépő volt a nagyok világába. Nem sokkal később ugyan nagyonnagyonnagyon sóhajtozósra váltott az Alkonyat-romantikával, ám szerencsére azóta jópárszor bizonyította azt, ami már 20 évvel ezelőtt ebben a mozijában bizonyosodott be: mégpedig, hogy korosztálya egyik legjobb színésznője...

panicroom2.jpg

 

Lara Croft - Tomb Raider

Larát eddig sem lehetett nem szeretni: a női Indiana Jones ugyanis nem csupán az akrobatikában volt otthon, de ügyesen használta az ökleit, a világ összes fegyverével közeli barátságban volt, emellett pedig nem elhanyagolható tény, hogy dögös bakancsa felett még dögösebb forrónadrágot viselt, az egészségesen fejlett zöld trikójáról már nem is beszélve. Larával eddig csupán egy baj volt: virtuális bombázóként egyedül a monitorok zárt világában mozgatta meg a fantáziát. Most azonban végre leszaltózott a winchesterről, hogy két Heckler and Koch USP.45 ACP Match modelljét markolva szitává lője a filmvásznakat (na és persze a tévéképernyőket). Mindez pedig a legcroftosabb színésznőnek, Angelina Jolie-nak köszönhető; ő ugyanis Nicolas Cage példáján – a Las Vegas, végállomás után A szikla, Ál/Arc és surranótársaik – felbuzdulva alig vette át az Oscarját, máris akciógúnyát öltött, hogy kemény csajként is bizonyítson. Szó se róla, tényleg jól átképezte magát!

tombraider5.jpg

Lara Croft, a brit arisztokrácia jeles és nyelvileg-harcilag is tökéletessé képzett képviselője. Akár unatkozó hercegnőcske is lehetne, ha szabadidejében nem sírokat feszegetne és antik csecsebecséket hajkurászna, ő azonban apja, Lord Croft (Jon Voight) nyomdokán haladva az ötórai teánál és keksznél többre értékeli a hatórai golyó- és gránátzáport. Jelen pillanatban is éppen az életét menti, ugyanis a világ több pontján is felbukkanva egy talizmán nyomában jár, amely minden ötezredik évben, egy bizonyos bolygó együttállás esetén a világ és az idő feletti hatalmat adhatja tulajdonosa kezébe.

tombraider4.jpg

A film története körülbelül ennyi, nem több, mint az 1996 óta megjelenő és idén hatodik reinkarnációját élő eredeti videójáték sztorija. Mivel a Lara Croft: Tomb Raider nem éppen a vájtelméjű tudoroknak készült, elsősorban a csimmbummhoz szokott fiatal nemzedéknek nyújt igazi szórakozást: Lara ugrik, lő, bunyózik, ahogy szokott, körülötte autók és üvegtáblák robbannak, ellenségek hullanak, gyilkos robotok és szobrok elevenednek meg igencsak látványos keretek között. Mindezeket Simon West (Con Air, A tábornok lánya) szolgáltatja geller nélkül: igazi jó kézművesként minden centet beleépít a termékébe, mert tudja, hogy a kívülről szemlélő játékosok a Game Over után vevők Lara újabb, ezt követő kalandjaira is.

Loading…

(2002)

Emelje fel a kontrollerjét, aki látott már igazán jó, szórakoztató, mozis videójáték adaptációt! Az elmúlt jó három évtizedben nem igazán akadt ilyen opusz, bár az egyik legsikeresebb VG, a Tomb Raider 2018-ban megélt egy újabb újrát Alicia Vikanderrel és egy modernizált Lara Crofttal, ami kicsivel fogyaszthatóbbra sikeredett, mint a húsz év előtti előd - tervezik a folytatását is.. Angelina Jolie korabelinek megfelelő domborításában két rész forgott és bár egyik sem mentette meg a világot, ideig-óráig kellemes szórkozást nyújtottak. Ez most a bevezető rész kritikája...

tombraider2.jpg

Tűzhányó

Köztudomású dolog, hogy a hollywoodi filmgyártást nem csupán a tehetség, a szakértelem, a profizmus és a befektetésre váró nagymennyiségű pénz emelte a világ fölé. Bizony, volt ott még egy egyébként teljesen hétköznapi és feltűnésmentes tényező is! Nevezetesen: a napsütéses időjárás, amely igencsak kedvezett a hőskor futószalagon, ebédszünetben leforgatott és vacsoraidőben már moziba is kerülő néma szösszeneteinek.
Most, amikor már teljesen tökmindegy, hogy odakint esik, fúj vagy havazik – hiszen Arnie a blue screen előtt nyugisan havannázva várja az újabb digitális földindulást –, azt hihetné az ember, hogy teljesen felesleges a természet erőivel törődnünk. De ez, kérem szépen, óriási tévedés! Hiszen néhány száz méterrel a filmmogulok bőrfotelje alatt a kedvező szerepajánlatra várva ott morgolódik Földanya, hogy a kezdőcsapó hangjára felbőszült házinéniként vágjon rendet a földfelszíni portáján.

volcano2_masolata.jpg
Egy vulkááán? És ráadásul itt nálunk, az úszómedence végében? – értetlenkedett a barna énekesnőkhöz – Több, mint testőr – és ősz komikusokhoz – L.A.Story - Az őrült város – szokott Mick Jackson, amikor a Tűzhányó forgatókönyve az íróasztalára került. Hát persze – biztatta a producer – tuti befektetés, elég csupán kimenni a városba és a legközelebbi földmozgást lencsevégre kapni – hátha valami vulkanikus anyag is a felszínre kerül! Ingyenes a statisztéria, ingyenes az összeomló díszlet, semmi szakszervezeti cécó és még Lucaséknak sem kell tízmilliót fizetnünk, hiszen szó szerint, megrendelésre folyik a láva a lábunk elé!

volcano3_masolata.jpg
„Kamerát a kézbe és kezdjük a forgatást!” – kiáltotta Jackson lelkesen, de hiába sétálgatott türelmesen csőre töltött géppel Los Angeles utcáin, a vulkán csak nem akart kitörni. Így hát nem volt mit tenni, jöhetett a megszokott recept: néhány spéci számítógép, pár életnagyságú díszlet és egy kis gyufa, hogy az egész cuccot Tommy Lee Jonesra és Anne Heche-re lehessen gyújtani.


Mike Roarknak (Jones) egyszeriben túlságosan is sok dolga akad. A katasztrófaelhárítás főnökének még arra sem nagyon jut ideje, hogy egy szalámis szendvicset beburkoljon, hiszen lépten-nyomon szokatlan és meglepő eseményekbe botlik: rejtélyes robbanásokról, váratlanul felmelegedett vizű tavakról, kisebb földlökésekről érkeznek jelentések, amelyekből Roark már sejti, valami nagyon nem rendjén való bűzlik a földfelszín alatt. Azonban először nem ő, hanem Dr.Amy Barnes (Heche), szeizmológusnő szagol bele a kénköves levegőbe, hogy nem sokkal később egy gyilkos gázkitörést átvészelve megállapítsa: nagy valószínűséggel éppen egy leendő tűzhányó magmája tör éppen a szabad levegő felé.

volcano5.jpg
Nem sokkal később be is igazolódik Barnes és Roark sejtése. A város szívében, a Wilshire Boulevardon nagy csinnadrattával és tűzijátékkal elszabadulnak a Föld eddig elfojtott energiái: mérgező füstfelhő tör az ég felé, lángoló kőzetdarabok repülnek szerteszét, majd forró, mindent és mindenkit elemésztő láva ömlik ki a földkéreg sebéből. Áll a bál! A helyi népek rövid időn belül elvetik a titkos filmforgatással kapcsolatos feltételezéseiket, hiszen a kitörést követően perceken belül minden lángokban áll; egykedvűen és látszólag feltartóztathatatlanul magma hömpölyög az utcákon, szinte csak arra várva, hogy valaki végre megzabolázza a természet erőit. Vajon ki lesz az, aki lehűti a felforrósodott hangulatot?

volcano4_masolata.jpg
Az eddigi könnyedebb témák után Mick Jackson most egy jókora, átforrósodott vulkanikus sziklát vett a nyakába. Szó, ami szó jó állóképessége lehet, hiszen nem roggyant meg a súly alatt. A Tűzhányó ugyanis a nagy konkurrens, a Dante pokla lángoszlopait is lepipálja. Látványosabb, dübörgősebb, izgalmasabb és hitelesebb – pl.: ahogy annak lennie kell, ebben a filmben szétrobbannak a lávával érintkező kocsi gumijai! Igaz, a meglehetősen egyedi alapötletű Tűzhányó a Twisterhez hasonlóan nem gubancos cselekményével, hanem digitális istenharagjával nyűgözi le a nézőt, mégis – egy-két erőltetetten szentimentális jelenetet leszámítva – komplex, remek szórakoztatást nyújt!
Mezítláb végignézni még a kipróbált, hőkezelt buddhisták számára is csak hidegvizes lábfürdő beiktatásával ajánlott!

(1998, VOX)

Katasztrófafilmet készíteni mindig macerás, de többnyire hálás feladat, ugyanis a magas költségek, - a mai CGI világban már kevésbé - bonyolult trükkök jó esetben hálás közönségre találnak. 1997-ben a világvége hangulat duplázódott, ugyanis két lávafilm is a mozikba került - korábban már írtam arról, hogyan dupláznak, lopnak ötleteket egymástól a stúdiók -, az egyik a sikeresebben robbanó Dante pokla volt Pierce Brosnannel, a másik pedig a kissé abszurd ötletre épülő Tűzhányó a megmentő Tommy Lee Jones főszereplésével. Emlékeim szerint nekem ez utóbbi jobban tetszett - bár a metróalagúti lávában elolvadó ember látványa eléggé hajmeresztő volt...

volcano_masolata.jpg

Visszavágó

Mel Gibson a hollywoodi nagyágyúk közül is az egyik legbiztosabb pénzügyi befektetésnek számít. A negyven felett is jóképű, vonzó és lehengerlő lendülettel játszó sztár nem csupán a kamerák előtt, de azok mögött is valami egészen egyedire képes: két saját rendezése, Az arcnélküli ember, illetve A rettenthetetlen révén pedig azt is tudjuk róla, hogy direktorként sem utolsó – ezt bizonyítja az utóbbi filmnek és a rendezésnek járó arany Oscar is.

payback2.jpg

A jóöreg Mel azonban leginkább színészként van elemében. Vicces és kissé őrült figurái – például a Halálos fegyverből, a Maverickből és az Összeesküvés-elméletből – már régóta egyéni védjegyévé váltak; nem csoda hát, ha legújabb krimijében, a Visszavágóban is egy hasonlóan eredeti karakter bőrébe bújik.

payback4.jpg

Porter (Mel) tulajdonképpen egy ördögi gazember – de a jobbik fajtából valók közül. Hősünk ugyanis csakis a törvény megkerülésével „keresi” a kenyérre valót: lop, rabol, lányokat futtat, de amit tesz, azt mindig becsülettel és tisztességes szándékkal. Talán éppen e miatt bele is sétál egy szépen kitervelt csapdába: társával egy lopott zsákmányon osztozkodnak, amikor kiderül, hogy a partner nem is annyira igazán megbízható partner. Elveszi a pénzt, valamint Porter feleségét és lelövi Portert magát is. Az ily módon többszörösen is kifosztott főhősünk azonban több hónapos lábadozás után felépül és természetesen bosszút esküszik: mivel tulajdonképpen ő egy becsületes gazember, visszatérve követelni kezdi a zsákmányból őt megillető hetvenezer dollárt. Csak hetvenezret és egy centtel sem többet!

payback3.png

Persze a jogos igény benyújtása közben kisebb-nagyobb bonyodalmak lépnek fel és mivel emberünk igencsak eltökélten indul az ellopott zöldhasúi nyomába, a környék gengszterbandáinak körében – persze némi lövöldözés kíséretében – igencsak szép számmal kezd lecsökkenni az emberállomány…

Az akciódús és humoros krimit – na és persze Melt! – április 29-től láthatják a gyarmati Madách Filmszínház nézői.

(1999, Nógrád Megyei Hírlap)

Az ajánló óta eltelt években persze fordult a kocka, hiszen balhéi miatt Gibson jó másfél évtizede parkolópályára került, majd nagy kihagyások után pár jobb beugrással - A feláldozhatók 3., Megjött apuci 2., Boss Level, A dagadék - és egy remek rendezéssel - A fegyvertelen katona - sikerült visszakapaszkodnia. Ám mivel A passió folytatása és a Halálos fegyver 5. még mindig késik, félő, hogy lassan belecsúszik az évi öt Zs-film süllyesztőbe. Ez a szeretnivaló őrült pedig többet érdemelne...

payback.jpg

Crocodile Dundee

„Ez nem kés! Ez A KÉS!” ­– szólott Paul Hogan és lazán előhúzott egy jó fél méteres „dzsungelkardot”.

A Crocodile Dundee első részének eme legemlékezetesebb poénja máig él az emberek emlékezetében. De nem is csoda, hiszen bemutatásakor nálunk is több százezren voltak kíváncsiak a messziről jött ausztrál első kalandjára és minden idők legsikeresebb ausztrál filmje az egész világon hálás közönségre lelt. Azonban míg az első részre 328 és a folytatásra 240 millió dollár értékben voltak kíváncsiak, addig a tavaly elkészült harmadik epizód menthetetlenül elsüllyedt a Los Angeles-i mocsárban. A cserzett arcú, a Crocodile Dundee gyártásának évében, 1986-ban már 47 éves – társíróként is közreműködő –, hazájában a hetvenes években saját humor-show-val rendelkező Paul Hogan persze sokáig próbálkozott, de hüllővadászának sikerét soha nem sikerült megismételnie.

crocodiledundee.jpg

De ez nem is baj, hiszen a Tarzan modernizált változataként értelmezett és utánozott (pl.: az Egy indián Párizsban, illetve klónja, a Dzsungelből dzsungelbe), „a messziről jött ember rácsodálkozik a nagyvilágra”- stílusú filmjével így is legendát teremtett. Bár az ausztrál világvégére ellátogató amerikai újságírónő (Linda Kozlowski), valamint a New Yorkba keveredő egyszerű, de az oszlopos erkölcsi értékekkel rendelkező Dundee kalandja és románca bő másfél évtizedre tekint vissza, kedves humorával, a két világ és értékrend ütköztetésével máig ébren tartja a minőségi szórakoztatás lángját.

(2002)

Egy rövid szösszenet a rendszerváltás idejének - a filmet idehaza 1987-ben mutatták be - egyik legnagyobb sikeréről, amit DVD-ajánlóként írtam meg jó húsz éve. Az ausztrál mozi két folytatást ért meg és 2018-ban a Super Bowl alatt egy kamu trailert is kidobtak a Dundee: The Son of a Legends Returns Home című kamumozihoz, amiben Danny McBride hozta az ifjabb krokodilt. Számtalan ausztrál név - Hugh Jackman, Russell Crowe, Margot Robbie, Isla Fisher - mellett Chris Hemsworth is feltűnt benne és egy időben komolyan foglalkoztak is vele, hogy a poénból valódi mozi szülessen - lásd.: Machete! Ki tudja, lehet még jól is sikerülhetne...

crocodiledundee2.jpg

süti beállítások módosítása