alonzomosely

alonzomosely

A közellenség

2021. október 21. - midragon

Na, emberek, ismét itt van egy srác, aki csaknem két órán keresztül sprintelget árkon, bokron, csatornán, háztetőn és minden más, leküzdendő akadályt jelentő terepobjektumon keresztül. Nem-nem, szó sincsen Harrison Fordról, hiszen ő már egy pár éve rendesen kilihegte a tüdejét – sőt: nemrégiben a terepfutás nyújtotta örömöket kihasználva, hat nap és hét éjszaka tartó intenzív trópusi edzésen is részt vett. A mi emberünk, aki karikába szedi a lábait, mint a Kengyelfutó gyalogkakukk éppenséggel nem is fehér bőrű. Nos, ha a következő tipp Wesley Snipes lenne, akkor ez megint mellé ment, hiszen Wesley mostanában nem menekül, hanem üldöz, mégpedig az éjszaka szivornyázó vámpírjait.

enemyofthestate2.jpg

A mi black boyunk, aki ügyesen bukfencezve próbál kikerülni a célkeresztből, régi jó akciódús ismerősünk: Will Smith, aki immárom másodjára indul bevetésre a producer, Jerry Bruckheimer kasszáját apasztva. Bruckheimer – aki akkoriban  a már a túlvilágon filmezgető Don Simpsonnal közösen fedezte fel az ex-Fresh Prince-t – már kilencvenötben pisztolyt nyomott Will markába a Bad Boys-ban most, a fiatal sztár karrierjének egyre fényesedő egén újra a kamera elé lökte a srácot, hogy az „ACTION!”-felkiáltás után egy szál hófehér fürdőköpenyben pörköljön az üldözői elől.

Kéz felemel, fül hátrasimul, láb kipörög és máris loholhat a főhős keresztül-kasul a tájban. Hé, gyerünk, fickók, csípjük el a közellenséget!

enemyofthestate3.jpg

Robert Clayton Dean (Will), a sikeres, boldog házasságban élő ügyvéd tulajdonképpen nem is tehet semmiről. Ő csak egy puccos, ám rendkívül dekoratív (!) fehérnemű üzletbe tér be, hogy valami szexi rucival lepje meg az asszonykáját. Ám még hozzá sem kezd a bugyik áttanulmányozásához, amikor váratlanul berobban oda egy ezer éve nem látott ismerőse, mond valami összevisszát, majd továbblohol, hogy a hosszúkabátos, fegyveres pasasok elől menekülve egy elcsórt biciklivel egyenesen egy bazinagy teherautó elé pedálozzon.

enemyofthestate4.jpg

Deant marhára meglepi a dolog, ám csak furcsa véletlennek tartja a fickó haláli belépőjét, egészen addig, amíg körülötte is furcsa dolgok nem kezdenek el történni. A kormány emberei tűnnek fel egyre sűrűbben a köreiben, aminek pedig egyetlenegy oka van, bár Deannek halvány fogalma sincsen róla. A nagy mozgolódás háttere: Thomas Reynolds (az örök gonosz: Jon Voight), magas rangú nemzetbiztonsági góré ugyanis megöletett egy képviselőt, ám azt a teherautó alatt elhalálozott ex-Dean-ismerős – aki egyébként természetbúvár – véletlenül videóra vette. Mivel így tutibiztos bizonyíték lenne Reynolds ellen, annak emberei mindent elkövetnek a kompromittáló anyag visszaszerzéséért. Mivel a felvétel szerintük már Dean tulajdonában vannak, ezért a sztárügyvéd nyomába erednek; főhősünk aztán ennek következtében igencsak kényelmetlenül érzi magát, mivel alig győzi menteni az irháját a főgonosz felettébb tettre kész emberei elől. Egyetlen reménye egy titokzatos Brill nevezetű fickó (mint később kiderül: Gene Hackman), aki talán segítségére lehet a neve tisztára suvickolásában és persze az életben maradásban...

enemyofthestate5.jpg

Tony Scott, a hasonlóan vizuális beállítottságú Ridley Scott (A nyolcadik utas a halál, Szárnyas fejvadász, Fekete eső, 1492 - A Paradicsom meghódítása) tesója már sokadjára dolgozott együtt Jerry Bruckheimerrel – és már ismételten százmillió dollár feletti összeget csempésztek ki a mozinézők zsebéből. A Top Gun, a Beverly Hills-i zsaru 2., a Mint a villám, a Crimson Tide - Az utolsó esély után most A közellenség esetében is éjjel-nappal számolgathatják az asztalukra került zöldhasú kötegeket. Will Smith rohanós filmje nem több és nem kevesebb, mint eddigi akciófilmjeik: egy látványos, feszült, rengeteg trükköt felvonultató parádé, amelyről első pillantásra látható, hogy profi szakemberek keze alatt csiszolódott. Bruckheimer tapsikolhat örömében: tavaly nyári megabombája, az Armageddon (több mint 460 milla világszerte!!) után Will Smith nem hiába rohangászott 42-es alsógatyóban a csatornában – tuti, hogy mifelénk is jónéhányan elcsoszognak majd a kedvéért a moziba...

Tony Scott - bátyjához, Ridley-hez hasonlóan - a brit reklámfilmes szakmából indult és onnan lett nemzetközi elismertségű hollywoodi filmrendező. Mozijainak gyors akciói, penge tempójú vágása, fényei, színei, különleges látványvilága az egyik legegyedibb direktorrá tették. Fivérével ellentétben sosem volt művészember, inkább nagyon profi iparos, aki újfajta látványt teremtett a szakmában - képileg talán Michael Bay hasonlítható hozzá a leginkább. Nagy kedvencem volt, nagyon értette a szakmát és a stílust, amiben mozgott, kár, hogy korán távozott - készíthetett volna még nekünk jópár látványos mozit...

 (1999)

enemyofthestate.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://alonzomosely.blog.hu/api/trackback/id/tr3216730984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása