F. Gary Gray a legismertebb és legfoglalkoztatottabb fekete bőrű filmrendezők közé tartozik. Jó három évvel ezelőtt elkészítette négy fiatal bankrabló lány történetét A nagy dobás című produkcióban. A film szép sikert aratott és a nézők, a kritikusok elismerés emellett kivívta a producerek érdeklődését is, amelynek végülis az lett a következménye, hogy az ifjú filmkészítő már egy jelentősebb költségvetésű és nagy sztárokat felvonultató krimi-akció rendezői székébe ülhetett.

Az ötletes történetű és nagyon jó párbeszédeket tartalmazó Nincs alku aztán Gray keze alatt az évad egyik legjobb, legizgalmasabb és ezzel együtt legszórakoztatóbb krimijévé nőtte ki magát.

A fekete Danny Roman (Samuel L. Jackson) szó szerint a tűzvonalban dolgozik, ugyanis a rendőrség kötelékében összekötőként teszi kockára az életét. A feladata emberrablók, terroristák és más szélsőséges bűnözők szép szóval való lekapcsolása: ha valahol ilyen erőszakos esemény történik, akkor Roman megérkezik és szó szerint addig szövegel, míg a rosszfiúk vagy önként megadják magukat vagy a figyelmük elterelésével lehetőség nyílik a különleges osztag bevetésére.

Egy napon Roman társa azzal a furcsa információval áll elő, hogy tudomása van egy, a rendőrség berkein belüli pénzügyi visszaélésről; bővebben azonban nem tudja kifejteni a részleteket, ugyanis valaki egy jól irányzott lövéssel elhallgattatja. Rövid idő alatt a gyanú Romanre terelődik, akinek be kell látnia, hogy olyan – hamis – bizonyítékokat hoznak fel ellene, amelyek ellen képtelen védekezni.

A közvetítő végső elkeseredésében a rendőrség épületében túszokat ejt és elbarikádozza magát. A fegyveresek természetesen azonnal körül veszik őt és megkezdődik az a kíméletlen idegjáték, amelyben most Danny Roman áll a rossz oldalon. Roman azonban nem hagyja magát és mivel tudja, hogy éppen azok tartanak rá fegyvert, akik a társát is eltetták az útból, egy másik körzetben dolgozó, pártatlan közvetítőt követel. A profi szakember, Chris Sabian (Kevin Spacey) megérkezik, hogy nem csupán Romant térítse jobb belátásra, de az igazságot is kiderítse. Az idegőrlő párharc elkezdődik...

A mindvégig izgalmas és látványos film szereplői már párbajoztak Salgótarjánban; január 7-től azonban Balassagyarmaton folytatják a viadalt.

(1999, Nógrád Megyei Hírlap)

A jobb időket is megélt, egykoron még dicsőített Kevin Spacey még az Oscarja előtt került szembe egyik legádázabb ellenfelével, aki egyben a kollégája is volt: remek párbeszédek, feszültség, nyomozás, fordulatos cselekmény és persze Samuel L. Jackson, akivel nem egyszerű alkudozni...

Az angolok vicceit bárki szeretheti vagy utálhatja, figyelmen kívül azonban senki sem hagyhatja, hiszen a jellegzetes albioni humor mára ízlésformáló tényezővé vált. Elég csak a Monty Pytonék abszurd, Mr. Bean kisemberien gonosz, Benny Hill gyermekded vagy házunktájáról a L’art pour L’art poénjaira gondolni, máris tudjuk, hogy a ködfoszlányok mélyén fogant viccek betöltik a mindennapjainkat. Annál nagyobb meglepetésként ér azonban, ha egy „normális” és egyben zseniális szigetországi humorturmix kerül az orrunk elé.

Bridget Jones (a legtökéletesebb választás: Renée Zellweger) mondhatni átlagos harmincas lány. Teker a karrierjéért, teker a szexért, teker a szerelemért és a neki való pasiért, de csupán hébe-hóba jut neki valamelyikből. Az egyik ilyen „adomány” például nagyvilági életet élő yuppie főnöke, Daniel Cleaver (Hugh Grant), aki dumájával leveszi lábáról a lányt és az ágyába viteti magát. A másik, a szarvasos pulcsijában örök élményt nyújtó, savanyú és humortalan málépofa, Mark Darcy (Colin Firth), aki lépten-nyomon összeakad Bridgettel. E hármas között bonyolódik a cselekmény – kiegészülve a címszereplő jópofa haverjaival és szüleivel – egészen addig, míg naplóját írogató hősünk, jobbra-balra csapódva, munkahelyeit váltogatva fenékméretén és még sok más gondján búsulva révbe nem jut. Mert hát ugyebár ez nyilvánvaló – de addig is rengeteg poénon keresztül vezet a kanyargós szerelmi ösvény.

Renée hihetetlenül jó begubózott, depressziós újságíróként, szexistennőként és aranyos playboy-nyusziként is (telitalálat Udvaros Dorottya szinkronja!), Hugh végre nyálas és pofoznivaló főnök lehet és Colin Firth is tökéletesen hozza az (első látásra) fapofa Darcyt – a név egyébként szóvicc, a színész ugyanis a Büszkeség és balítélet című sorozatban Mr. Darcyként törte össze a brit ladyk szívét. Ehhez már csak ráadásként jön a remek cselekmény és a remekbeszabott párbeszédek. Szó se róla, mindezek együtt a Négy esküvő és egy temetés óta eltelt évek egyik legmulattatóbb és legbájosabb vígjátékát eredményezik.

És melyik a legeslegjobb jelenet a legjobbak közül is? Természetesen az, amelyikben Bridget használatba veszi a tűzoltók riadócsövét vagy mijét. Oscart neki!

(2002)

A napokban röppent fel a hollywoodi hír, hogy újabb folytatást kap minden idők egyik legszórakoztatóbb és legbájosabb romantikus vígjátéka, a Bridget Jones naplója. Így a 2001-es eredeti, majd a 2004-es Mindjárt megőrülök után jó nagy kihagyással 2016-ban babát váró szingli jövőre Majd About the Boy alcímmel ismét párkapcsolati örvénybe kerül. A forgatás már májusban kezdődik és remélhetőleg Renée Zellweger nem vetette alá magát újabb arctorzító műtéteknek - a premierig olvassunk újra bele Bridget legelső naplójába!

A hősök végre visszatértek! Azok a férfiak, akik vérüket és életüket nem sajnálva kardot rántanak vagy puskát töltenek, hogy a halál szemébe nézve a végsőkig harcoljanak hazájukért, szabadságukért, elveikért vagy csak egyszerűen egy számukra sokat jelentő eszményért. Bár a többség szemlesütve félrefordul, hogy ne lássák a történelem háborúinak borzalmait, szerencsére vannak olyan filmkészítők, akik veszik a bátorságot és a maguk véres valóságában hozzák el mindennapjainkba az öldöklést. Mégpedig azért, hogy lássuk, milyen szörnyűségekre is képes az ember és tudjuk, mindig vannak olyanok, akik hősként képesek szembeszállni a sírással és fogcsikorgatással.

John Miller kapitány (Tom Hanks) csak egy tanár, akit a háború Normandia partjai elé sodort. Emberei élén rohamozva vesz részt a D-nap partraszállásában és bár csapatának nagy részét lemészárolják, mégis elvállalja, hogy egy osztag élén az ellenséges vonalakon áthaladva megkeres egy számára teljesen ismeretlen közlegényt, James Francis Ryant (Matt Damon), hogy hazavigye őt. Azt azonban nem tudhatja, hogy vajon visszatér-e a küldetésből…

Steven Spielberg szinte már II. világháborús veterán. A Meztelenek és bolondok, az Indy-széria, A Nap birodalma és a Schindler listája után most minden idők egyik leglátványosabb és egyben legmegrázóbb csatafilmjét készítette el. Remek színészeinek – Hanks mellett Tom Sizemore a titkos ász, de a fiatalok, Edward Burns, Jeremy Davies vagy Barry Pepper is nagyszerű – és Janusz Kaminski mindent láttató, érzékeny kamerájának köszönhetően magunk is a háború részesei lehetünk. A csatajelenetek lenyűgözőek, de szerencsére a robbanások közepette sosem téveszthetjük szem elől azt, a páncélosok mellett eltörpülő alakot, aki mindvégig a túlélésért küzd: magát az embert.

A Ryan közlegény megmentése – és „folytatása”, az HBO-n látható Az elit alakulat – az olyan filmekkel együtt, mint Az őrület határán, A Sólyom végveszélyben, A rettenthetetlen vagy a Gladiátor nem csupán harcot és vért, győzelmet és halált hoznak el a mindennapjainkba – általuk talán jobban tiszteljük majd az embert és vele együtt az életet is. Dicsőség a hősöknek!

(2002, DVD Magazin)

Steven Spielberg nevéhez sok nagy, mára klasszikusnak számító alkotás fűződik. Hollywood egyik legnagyobbja 1998-ban megrendezte minden idők talán leghitelesebb és legrealistább modern háborús filmjét, amivel nem csupán sorozatok - Az elit alakulat, A hős alakulat, A levegő urai -, de más csatatereken robbanó mozik - többek között: A Sólyom végveszélyben, Katonák voltunk vagy a Nyugaton a helyzet változatlan - számára is utat tört. Nagyon nem kell szaporítani a betűlőszert: véres, látványos, izgalmasan letaglózó és mégis felemelő mestermunka: Ryan közlegény megmentése!

A drogból nincs kiút! Az ember kezdi egy kis ártatlan, házmögötti szipuval, aztán jöhetnek a gyógyszerek – nem is a kábulat, csupán a sportteljesítmény növelése végett –, aztán ha már ez is kevés, szúrhat a tű, hogy bevégezze az eddig elkezdett munkát.

Így kezdi Jim Carroll (Leonardo DiCaprio), a katolikus gimi egyik legjobb kosarasa és egyik legrosszabb diákja is. Bár művészi hajlamokkal megáldott srác – naplót vezet és írónak készül –, a haverokkal való bulizás és balhézás kiöli belőle a gettóból való kitörés utáni vágyat. Marad hát az utca, az újabb adagok utáni kínzó vágy, az öregnénik kirablása vagy a betörés – és ezután szükségképpen a pokol legmélyebb bugyrai: az erélytelen anyai szó, a tíz rózsafüzér, az öt Miatyánk sem képes visszatántorítani Jimet a terminatoros vízióktól és az előtte tátongó szakadékból.

Jim Carroll, a ma már elismert New York-i művész fiatalkori életét feldolgozó film központi figurája kétségtelenül Leonardo. A jobb sorsa érdemes srác szerepében végigtáncolhat a kedves mamafiacskája figurától az utcai vademberen keresztül egészen a lezüllött zombiig és onnan a kiutat kereső, majd megtisztuló emberig. Számára jutalomjáték a szerep, melyben – akkor, 1995-ben, 21 évesen – a Gilbert Grape Oscar-jelölése után ismét bizonyította, hogy korosztályának legérzékenyebb és legjobb színésze. Bár mellette kisebb szerepekben láthatjuk Juliette Lewist (a lepusztult drogos lotyót), Lorraine Braccot (a vívódó anyát) és Bruno Kirbyt (a pedofil edzőt), a bunkó, durva havert játszó, akkor még kezdő Mark Wahlberg és a jóbarát-megmentő Ernie Hudson (Szellemirtók, A kéz, amely a bölcsőt ringatja) számára jutnak a legjobb pillanatok. Ők a két ellenpólus képviseletében lökik jobbra-balra Jimet.

Valakinek a verés, valakinek a lebukás vagy a csatorna mocska jut és van olyan, aki pokoli kínok között ugyan, de képes megtisztulni a bűntől. Az Egy kosaras naplója legfőbb üzenete ez: lepusztult, sivár világában, ütött-kopott bútorok, a kilószámra lehulló, évszázados festék halmai között vezet végig, hogy a fejünkbe sulykolja: bár az ember többnyire túl gyenge ahhoz, hogy kitörjön a drog feneketlen katlanjából, némi segítséggel és megszállott élniakarással sikert érhet el.

Hát igen, néha a legszájbarágósabb okosságok a legigazabbak!

(2002, DVD Magazin)

A poszterfiúból érett, zseniális színész, korosztálya talán legjobbja. Leo DiCaprio már túl volt a Gilbert Grape-ben kiérdemelt Oscar-jelölésén és még csak 21 volt, amikor csont nélkül hozta a drogos kosaras figuráját - már akkor sejthettük, hogy kiváló színésszé válik majd. Aztán a Rómeó + Júlia és a Titanic szerelmes figurái valahogy átlökték őt a szépfiú oldalra és a fél világ csak a nyálas romantikus srácot látta benne. Persze, az azóta eltelt csaknem harminc év remek alakításai és elismerései a kétkedők számára is bizonyították, hogy Leo valóban szakmája nagymestere. Ebben a korai mozijában mellette zsákol az ifjonc Marky Mark is!