Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…

…élt, éldegélt egy vékony, alacsony fiatalember valahol a kaliforniai Modesto diófáinak árnyékában. Első pillantásra semmiben sem különbözött tőled, tőlem vagy őtőlük – egyszóval tőlünk, az ezerarcú de tulajdonképpen egymásra nagyon is hasonlító átlagemberektől.

Egyben azonban eltért: nem szándékozott a több milliónyi amerikai honfitársához lapos és unalmasan egyhangú tinglitanglival eltölteni az életét. Ő egyszerűen csak kalandra vágyott – és ezt a kalandot kiapadhatatlan fantáziája révén sikerült is megtalálnia.

Bő húsz évvel ezelőtt ötlötte ki legendás történetét a tiszta lelkű hősről, aki barátaival karöltve felveszi a harcot a gonosz és legyőzhetetlennek tűnő Galaktikus Birodalommal szemben, hogy a régi rendet visszaállítva békét hozzon az Univerzum lakóinak.

Az időközben középkorú férfivá érett modestoi fiatalember pedig elérte azt, ami csak igazán keveseknek sikerült: nevét a világ legnagyobb mesélői között emlegetik.

Igen, George Lucas-nak hívják és ő az, aki a Csillagok háborúja-filmekkel lepett meg mindannyiunkat…

Legelőször is ezt kérdeztem meg magamtól: te, milyen dolgot lehet még leírni a Csillagok háborújáról olyat, amit még senki, sehol sem publikált? Gondolkodtam, gondolkodtam, aztán rájöttem: semmit! Az égvilágon semmit!

Éppen ezért próbálom most meg. Lehet, később a szememre vetik majd, hogy mi a fenének traktálom az agyukat az én maszek dolgaimmal, amikor nem az a feladatom, hogy tovatűnt gyerekkorommal mulattassam a nagyérdeműt. Pedig hasonlót fogok tenni! Mielőtt azonban még elborulna az agyuk és felháborodottan tovább lapoznának, elárulom: nem szándékozom egészen az oviig vagy a kakis pelenkáig nyomakodni a múltamban. Az kéne még!

Nem erről van szó. Teljesen másról: egy legendáról, egy álomról és az álom beteljesüléséről – a Csillagok háborújáról! Bátran állíthatom, hogy én a legtöbb ismerősömhöz hasonlóan George Lucas történetein nőttem fel. Valószínűleg ugyanez érvényes a mai tizennyolc-huszonöt éves korosztályra is, akik akkoriban voltak gyerekek, amikor a Star Wars-filmek minden mást félresöpörve benyomultak a mozikba. Ők valóban tudják, hogy milyen érzés volt tizenöt éve a sivár szórakozási lehetőségek és az ultrarealisztikus társadalmi kesergők korában (Magyarországon) leülni és végig nézni egy mindenkinek szóló, IGAZI MESÉT!

Ne feledjük el tehát a múltat! Kár is tagadni: tuti vagyok benne, hogy ha mindenki jól átforgatja a szekrénye alját, valamelyik reklámtatyóban megtalálja a mára már kissé megsárgult újságkivágásokból összeállított saját Star Wars fényképalbumát. A szégyenkezés legkisebb jele nélkül kapjuk elő legkedvencebb „dzsedis” bábúinkat, ugorjunk bele „I love Chewbacca”-feliratú pólónkba, majd röptessük át az előszobán csotrogány Millennium Falconunkat… és folytassuk ott, ahol régen: játsszuk újra a Csillagok háborúját! Csapjunk egymás hátára és szélesen vigyorogva mondogassuk minél gyakrabban a legendás szállóigét: Az Erő veled van…mindig!

A teljesen elsivatagosodott Tatuin bolygó valahogyan mindig megúszta a nagy csetepatékat. Egyaránt kimaradt a Clone-háborúkból és átvészelte a Régi Köztársaság bukását is. Lakói többnyire mindenfajta törvénytelen elfoglaltsággal – mondjuk drogcsempészet és bérgyilkosság – ütik agyon az időt vagy a terméketlen homokdűnék életre keltésének nem túl kifizetődő strapájával mulatják a napjaikat.

Luke Skywalker (Mark Hamill), a farmercsemete azonban nem az a típus, aki könnyedén gyökeret tudna verni a buckák milliárdjai között. Földhözragadt bácsikája és nénikéje minden lebeszélése ellenére feltett szándéka, hogy egyszer hátat fordítson a kietlen Tatuinnak és a pilótaakadémiára beiratkozva a Galaxis legjobb hajósává váljon. Cseppet sem sejti előre, hogy rövid időn belül nem csupán egyszerű hős, hanem az elnyomó Birodalom ellen harcoló felkelők vezetője is lesz.

Az egyik reggel ugyanis a sivatag kukásaiként számon tartott jawák két, állandóan civakodó, de roppant mulatságos droidot, a hordóforma Artu Detut (Kenny Baker) és folyamatosan dumáló főnökét, Szi Thripiót (Anthony Daniels) kinálják nekik eladásra. A két lestrapált robotot tisztogatva Luke rejtélyes üzenet nyomára bukkan, amit egy bizonyos Leia Organa hercegnő (Carrie Fisher) küldött kétségbeesetten a legendás és nyomtalanul eltűnt Jedi-lovag, Obi-van Kenobi részére (a nagyszerű Alec Guinnes-t Oscarra jelölték a szerepért.)

Aztán egyszer csak feltűnnek a színen a Birodalom főembere, Darth Vader nagyúr (David Prowse) fehér páncélba öltöztetett rohamosztagosai és lézerfegyvereikkel elpusztítják Luke családját – és ezzel együtt a fiú békés életét is.

George Lucas semmit sem bízott a véletlenre; és ez az, ami megkülönbözteti őt az átlagos filmkészítőtől – és ennek a maximalizmusának köszönheti sci-fi mozijainak őrületes siekrét is.

Amikor egyedi kísérleti filmje, a THX-1138 bukása és második rendezése, a klasszikussá vált American Graffiti után Lucas leült forgatókönyvet írni, egy Flash Gordon-féleség képeit látta maga előtt peregni. A terv már évek óta formálódott az agyában és most végre hozzá láthatott, hogy történetté kerekítse az elképzeléseit. Másfél éves munka után 1974 őszére tett pontot első forgatókönyvének, a Csillagok háborúja címűnek a végére. Időközben azonban annyira tovább szőtte főhőseinek sztoriját, hogy mindjárt a kezében volt a két folytatás, A Birosalom visszavág és A Jedi visszatér története is. Sőt, két újabb trilógia vázlatai is elkészültek, amelyek azelőzményekkel, Kenobi és Vader ifjúkorával, valamint a frissen megalakult Új Köztársaság további történetével foglalkoztak.

A Csillagok háborúja szupersiker lett: azóta is csak a Jurassic Park és az E.T. tudta megelőzni. Az egyébként szőrösszívű kritika is lelkesedett a filmért, amit a hét darab technikai Oscar-díj, valamint a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és rendezés jelölései is alátámasztanak.

Nem vitás: egy ilyen sikeres és mindenkit megérintő mozit folytatni kell! George Lucas nem is okoz csalódást: Luke és újdonsült barátai, Han Solo (Harrison Ford), a cinikus csempész és szőrös társa, Csubakka (Peter Mayhew) ugyan kiszabadították Leia hercegnőt a birodalmiak fogságából és megrohamozták a Halálcsillagot is, de kalandjaik még korántsem értek véget.

Három év elteltével ugyanis Lucast ismét a fronton látják feltűnni, hogy csatába vezényelje felkelő hőseit…

(1995, Cinema Video)

A kilencvenes évek második felére egy kis változás állt be az éppen aktuális filmdivatok területén: a westernhullám lefutása után előtérbe kerültek a katasztrófa-, illetve science fiction témájú produkciók. Mellettük azonban újra feltámadt a horror, mégpedig annak is az a válfaja, amelyben fiatal srácok menekülnek a tömeggyilkosok elől

Az új típusú horrorok többsége óriási sikert könyvelhetett el – lásd: Sikoly és Tudom, mit tettél tavaly nyáron stb. – és ezáltal a magasba emelte a hollywoodi színészek egyik legfiatalabb, huszonéves korosztályának tehetséges tagjait. Ezek a fiúk-lányok aztán a tömeggyilkosok hálójából kikerülve más területen is próbára tették tudásukat - a többségük a jóval szelídebb romantikus tini-vígjátékok valamelyikében vállalt szerepet.

Zack (Freddie Prinze Jr.), a gimnáziumi végzősök nagyágyúja szépen hoppon marad az évvége előtt, ugyanis barátnője, Taylor dobja őt egy szédült fickó miatt. Zack, a suli csúcshímje azonban csupán egy pillanatra esik kétségbe: barátaival – mintegy bosszúként – fogadást köt, hogy a záróbuliig az iskola bármelyik, csúnya, esetlen lányából bálkirálynőt farag. A választás Laney Boggsra (Rachel Leigh Cook), a szemüveges, állandóan festményeket mázoló kívülállóra esik

Adva van tehát a feladat: Zacknek rövidtávon meg kell hódítania Laney-t, hogy aztán a búcsúünnepségen az ő fejére helyezhessék majd fel a csillogó koronát. Főhősünk persze csupán a fogadás miatt közelít a lányhoz – egy idő után azonban észre kell vennie, hogy a dolog már egészen másról szól...

A kedves, szórakoztató vígjáték május 27-től pereg a gyarmati Madách-ban.

(1999, Nógrád Megyei Hírlap)

Laney Boggs nagyjából negyed százada a mozis középsulik egyik legcukibb leányzója. Az egykori szürke kisegérből cseperedett igazi NŐ ismert sztorija nem sok újat hozott annak idején, ám főszereplőjének bája és humora kiemelte a filmet az akkor nagyon futó tinivígjátékok közül. Azóta jó sok év telt el, Rachael Leigh Cook is negyven feletti anyuka lett és amellett, hogy a romantikus filmecskék specialistájává vált, 2021-ben beszállt az eredeti mozi A srác nem jár egyedül címen futó remake-jébe. Hááát... bár ne tette volna...