alonzomosely

alonzomosely

Good Will Hunting

2022. január 20. - midragon

Az ember azt hinné, hogy a zsenik élete csupa csillogás, verőfény, sztárinterjú, talkshow, a számítógépeket lepipáló gyorsaságú egyenletmegoldás és mások számára eszméletlenül nehéz, de nekik másodpercnyi gondolkodással legyűrhető IQ-teszt. Ez lenne a szuperagyak élete? Egy nagy fenét! Talán így telnek a szerencsés kiválasztottak mindennapjai, azoké, akik olyan környezetbe születtek, ahol a körülöttük tébláboló, jóval szerényebb képességű elmék felfedezik a bennük rejlő rendkívüliséget. És igen, vannak azok, akik óriási intelligenciájuk ellenére sohasem léphetnek ki a sziporkázó napfényre, mert vagy az alkoholista mostohaapjuk elől menekülnek, vagy egy bűzös külvárosi csehó klotyóját sikamikálják vagy pedig a gettóban egy lecsapó baseballütő veri ki belőlük a világmegváltó gondolatokat.

Két fiatal srác, egy pár évvel ezelőtt gondolt egyet és megírtak egy forgatókönyvet az emberi lélkek rejtelmeiről, a szerelemről és a mentális felemelkedésről. A sztorit a független, minőségi filmeket rendező Gus Van Sant vitte vászonra. A nevezetes mozi, a Good Will Hunting aztán felkavarta az egész világot és kilenc Oscar-jelöléséből kettőt aranyszoborra is váltott: az egyiket (illetve: fejenként egyet) a két forgatókönyvíró titán és jóbarát, az azóta már A-katerógiában játszó Matt Damon (Az esőcsináló, Ryan közlegény megmentése) és Ben Affleck (Képtelen képregény, Armageddon) emelhette a magasba...

goodwillhunting4.jpg

Mr. Gerald Lambeau (Stellan Skarsgard – Ronin), a matekprof igencsak meglepődik, amikor a Bostoni Műegyetem folyosóján sétálva, észreveszi, hogy a falra függesztett táblára felírt és már jóideje megoldásra váró példa legvégére valaki odabiggyesztette a megoldást. Ez annál is inkább furcsa, mert eddig soha, senki az égvilágon nem boldogult az agypróbáló feladattal; szégyenszemre azonban Lambeau tanítványai közül senki sem feszít büszkén, hogy ő az a bizonyos matekzseni, ezért a tanár gyanakodni kezd. Nem sokkal később azonban arra lesz figyelmes, hogy az iskola egyik névtelen takarítója, egy fiatal srác böngészgeti a következőként felírt, szintén bonyolult példát.

Hát igen, ő Will Hunting (Matt Damon), a csóró napszámos, aki egyik napról a másikra él és csupán jóbarátai, közülük is elsősorban Chuckie (Ben Affleck) társaságára és segítségére számíthat a nagyvilágban. Lambeau felfedezi a saját törvényei szerint élő, nehezen kezelhető fiú matek-zsenialitását és megpróbálja őt felkarolni. A dolog azonban Will makacssága miatt nagyon nehezen megy, ezért - részben kényszerűségből is - a tanár beszél régi barátjával, Sean Maguire-rel, a pszichiáterrel (végre egy régóta megérdemelt Oscar Robin Williamsnek!), hogy az vegye kezelésbe a fiút. Will időközben összeismerkedik egy lánnyal, Skylarrel (Minnie Driver) és miközben teljesen elbűvöli őt, ezzel egy időben állandó harcot vív Maguire-rel.

goodwillhunting3.jpg

A távolságtartó orvos-páciens kapcsolat azonban nemsokára teljesen megváltozik: a zseniális, ám érzelmileg magába zárkózó Will lassan megnyílik a doki előtt és a két ember nemsokára olyan közeli, baráti kapcsolatba kerül, amelyben már nem teljesen nyilvánvaló, hogy ki is jár a másikhoz terápiára...

A csóró srác erőt vesz magán, feltápászkodik és secperc alatt övé lesz a világ? A fenét! Tény, hogy a Good Will Hunting a csöpögős amerikai karrierfilmek és a komoly, földhözragadt drámák közti keskeny határvonalon egyensúlyoz, ám egy pillanatra sem billen át az álomvilágba. Gus Van Sant kézben tartja a gyeplőt és ügyesen elkerüli az olcsó kommersz felé hajtó akadályokat: filmje egyszerre dráma, romantikus szerelmi és szívszorító baráti történet, valamint az emberi lélek és akarat megható diadala.

goodwillhunting5.jpg

A forgatókönyv remek, Will Hunting (egyébként a Will nem csupán a William becézett alakja, de akaratot, szándékot is jelent) szerepében Damon önmagát, az önfejű, akaratos dumagépet hozza, Robin Williams, ahogy megszoktuk, ismét zseniális, Minnie Driver pedig kissé háttérbe szorulva ugyan, de szenvedélyes játékkal alakítja Skylert. A legnagyobb hatással azonban a teljesen átlagos, ám szívbeli barát mellékszerepében brillírozó Ben Affleck van a nézőre: amikor a film végén bekopog Will-hez, majd megdöbbenve látja, hogy a fiú odébbállt, először meglepődik, majd váratlan mosolyra húzza a száját. És mi akkor vele együtt összeszorult szívvel, de büszkén gondoljuk magunkban: „EMBER, TE MEGCSINÁLTAD!”

Talán ez az, amiért feltalálták a film nevezetű csodát!

 (1999, VOX)

Ó, Robin, ó, Robinom! Hiányzol ám innen, ebből a világból, hogy jobbá és mosolygósabbá, sírva nevetősebbé tedd! Nagyon-nagy kár, hogy magunkra hagytál bennünket, lett volna még dolgod bőven itt lent, az emberek közt. Tovább tanítanál, szórakoztatnál és megmutatnád, hogyan is kell élni a valódi Életet...

goodwillhunting.jpg

Az átok

„Ha megrendül a mindenség és valahonnan felcsendül egy átok…”

…azt lehet, hogy a forgatókönyvíró mondta ki rátok. Troppauer Hümér koszorús költő és légionárius örökbecsű – ám sajnos további folytatás nélküli – költeményének emígyen történő átírása talán az, ami a legjobban jellemzi Jan De Bont utolsó rendezői munkáját. A padlógázas buszsofőr és tornádó-keltő keze ugyanis most, Az átok esetében mintha lecsúszott volna a kormányról.

thehaunting2.jpg

A filmet látva a nézőnek óhatatlanul agyába ötlik a gondolat, hogy vajon ki is volt az, aki az egész forgatás irányításának nyűgét a hátára vette. A zseniális díszlettervező vagy a pattanásosképű, tornacipős számítógépguru? Mert egyedül az ő munkájuk érett gyümölcse virul életerőtől vörösen a többiek szürke háttere előtt. Az igazi izgalom és rettegés csak a sötét sarok mögött liheg, de mégsem ugrik szívrohamot okozva a nyakunkba. A történet halad előre, de a vérfolyam helyett valahogy csak egy langyos és kiszáradásra ítélt csermelyként csordogál. Pedig hullajó éjszakai buli lehetett volna belőle…

Egy rejtélyekkel teli kastély várja vendégeit. A gyarló emberi lelkek meg is érkeznek, mégpedig egy terápiás csoport tagjaiként. A féltucatnyi vállalkozó szelleműt Liam Neeson csődíti össze, aki a rettegéskeltőnek szánt épületben az álmatlanság és a félelem összefüggéseit kívánja kutatni. Vendégei többek között: Lili Taylor, Catherine Zeta-Jones és Owen Wilson.

thehaunting3.jpg

Meg is kezdődik az éjszakai műsor; miközben hőseink a frásztól kerülgetve kilométereket rohangásznak a valóban lenyűgöző folyosókon, minden olyan bútor és berendezési tárgy életre kel, amely amúgy szép csendben ellenne magában egy átlagos panelbérleményben. De nem az elátkozott Hill House-ban…

Az átokról tulajdonképpen nem is nagyon lehetett hallani a bemutatót megelőzően. Jan De Bont nevét is inkább a már több éve húzódó – és jelenleg Cosm címen futó – sci-fije kapcsán emlegették. Ilyenkor felmerül az emberben, hogy vajon nem csak a hosszú előkészületek miatt ugrott-e bele Az átokba?! Csakúgy, mint Liam Neeson, aki a Baljós árnyak 1997-es forgatásának befejezése után hirtelen munka nélkül maradt vagy Catherine, aki a nagy bomba, a Zorro álarca után és Michael Douglas előtt bármit elvállal, csakhogy képben és vásznon maradjon? Valójában mindketten elég halványak, aki helyettük klasszis teljesítményt nyújt, az Lili Taylor – a független filmjeiben megszokott tehetséggel tölti meg a Hill House kongó termeit.

thehaunting4.jpg

Spielberg-meskete a zöldövezeti családoknak: borzongás helyett szemkápráztató látvány, elsőosztályú trükkök, lélegzetelállító díszletek és egy kis Casper-hangulat keveréke a DreamWorks laborban, hogy az egész family mosolyogva térjen nyugovóra. Kár. Egy lépcsőrecsegtetős, vérgőzös rémfilm azért jobban bejött volna. Mit is szólt Latouret őrmester Az előretolt helyőrségben, mikor Troppauer kimondta, hogy átok?

Hé, forgatókönyvírók! Hogy a körösztanyátok…!

 (2000)

Az ismert - de akkor még fiatal - nevekkel megpakolt horror, ami rémisztgetést csak nyomokban tartalmaz. Egy régi klasszikus újrájaként vérfrissített történet, ami inkább látványos, mint izgalmas - bár mai, harminc évvel későbbi szemmel talán már ez a megállapítás sem állná meg a helyét. Sokkal érdekesebb azonban az, hogy az egykori remek operatőr, a hollandus Jan de Bont - Drágán add az életed! Fekete eső, Egyenesen át, Vadászat a Vörös Októberre, Elemi ösztön -, rövid rendezői karrierjének ötödik, egyben utolsó előtti mozija a film - Hollywood ugyanis búcsút intett az állítólag hisztis és sztárallűrökkel felvértezett alkotónak. Kár érte, mert direktorként igencsak jól összerakta a Féktelenül és Twister című akcióklasszikusokat!

thehaunting.jpg

Peninsula - Holtak szigete

Drive Hard

 A zombifilm él és mozog! Csak már halkabban hörögve, egyre lassabban csoszog előre…

 Az élőhalottak mindig is köztünk jártak, de a 2010-es The Walking Dead indulása után lettek igazán érdekesek. És bár a jól indító sorozat hullámzó színvonala miatt már csak megszokásból nézős, azért akad még néha egy-két látványos vagy egyedi zombifilm – Z világháború, Kiéhezettek -, ami kárpótol a drága Lucille nyugdíjba vonulásáért. Negan éppen 2016-ban suhogtatta meg először szögesdrótos barátnőjét, amikor az addig animációban alkotó Sang-ho Yeon Koreában zöld jelzést adott a busani járatnak és elkészítette minden apokaliptikus idők egyik legjobb zombifilmjét. A vasúti síneken száguldó horror izgalmasan használta ki a szűk tér adta feszültséget, érdekes, de feláldozható karaktereivel, fordulatos cselekményével, az akciók közé csempészett finom humorával nem csupán kritikai és világsikert aratott, de folytatás után is kiáltott!

peninsula2.jpg

A Peninsula – Holtak szigete (arrghh, a peninsula félszigetet jelent!!) teljesen szakít a Vonat Busanba hangulatával, nem viszi tovább a történetszálat, egyetlen régi szereplőt sem látunk, leszámítva a zombikat, amik viszont csak tényleges statisztákként hullanak az ember-ember elleni harcok hátterében.

Valahogy mintha a Menekülés New Yorkból és a Mad Max klónozásának horror-változatába csöppennénk: a zombiáradat csitulóban, Korea lezárva, a határain túl viszonylagos nyugalom, odabent meg ki tudja mi?! Ebbe az ismeretlenbe lopakodik be az ex-katona, Jung Seok (Dong-Won Gang) és összeverbuvált zsoldos csapata, hogy megkeressenek egy pénzzel teli, elhagyott teherautót. A nem túl eredeti alapötlet a később sem lép túl önmagán: hiába kezdenek özönleni a zombik, tűnik fel egy túlélő család, majd az apokalipszis uralására berendezkedett fegyveres banda, a rendező túl sok szereplőt mozgat és mindegyikük drámáját igyekszik bemutatni: a karakterekben van ugyan lehetőség, de így kidolgozatlanok maradnak, nem képesek a cselekményt izgalmasan tovább vinni.

peninsula4.jpg

Ehelyett kapunk száguldást, lövöldözést, kézifékes fordulót és halomba gázolt élőhalottakat! Ez önmagában mind nagyon látványos és érdekes, de nem helyettesíti az első rész feszült drámáját, pláne, ha az éjszaka sem képes leplezni a Matchbox-mozgású CGI autókat és a sokszor a Legenda vagyok rosszabb pillanatait idéző animált zombikat.

Yeon az első rész csaknem 100 milliós sikere után valódi, hollywoodi léptékű folytatást tervezett: kár, hogy néhány jó ötletet – távirányítós autó, zombiaréna – leszámítva egészen az elnyújtott befejezéséig tartotta is magát a tengerentúli fordulatokhoz.

peninsula3.jpg

Nagyon vártam, de a – valós időben és a sztoriban is – négy évvel későbbi kiáltásból felemás hörgés lett: az élőhalottak ugyan átbotladoztak az első rész által jó magasra helyezett léc alatt, ám a Peninsula a horrorhullámvasút helyett egy nem túl agyvelős Fast and Zombious száguldásba torkollott.

peninsula5.jpg

Ha most a második résszel nem is kaptuk meg, amit szerettünk volna, azért Will Smith, de főképp Brad Pitt még visszatérhetne egy zombifolytatásra, előzményre, spin-off-ra, rendezői változatra, akármire! De úgy tűnik, mindhiába: a várakozások ellenére ezek a holtak lassabban cammognak a megvalósulás felé, mint George A. Romero őszombijai.

(www.hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2020.09.29.)

peninsula.jpg

Ember a Holdon

Kis lépés ez Hollywoodnak, de óriási ugrás… nekem! – mondhatta volna idén Jim Carrey, az Oscar-gálán a lépcsőről az emelvényre lépve.

A nézők listáján százmilliós koronát viselő király, a kritikusok palotájában azonban sokáig csak grimaszoló bohócként számon tartott komikus azonban sajna nem állíthatja első akadémiai díját a már meglévő két Golden Globe-ja mellé. Filmjei ugyanis túl sokat hoznak és Ace Ventura tarka ingje is még élénken virít a szavazók elméjében, ezért Jim – bár maximálisan megérdemelte volna – idén sem került be a legjobb színészek ötösfogatába.

manonthemoon4.jpg

Sebaj: a CARREYzmatikus színész még mindig itt van és bár a legnagyobb diadal ismét elkerülte, kárpótolja majd magát Farrelly-ék újabb lököttsége, az Én és én, meg az Irén sikerével és persze Renée Zellweger szépségével.

De mi is az a film, amiért már megint Oscar után kiált a Jimet támogatók csapata?

Milos Forman három évvel a Larry Flynt, a provokátor-t követően ismét egy népszerű, nehezen megértett felforgató elemről, a mifelénk a Taxi című komédia-sorozatból ismert Andy Kaufmanról készített életrajzi filmet. A korán elhunyt legenda akár Jim Carrey húsz évvel ezelőtti elődje is lehetne: zseniálisan újszerű és egyéni humorát sokan nem értették meg és így nem csupán rajongóinak, de kiátkozóinak tábora is óriásira duzzadt.

manonthemoon3.jpg

Pedig Andy (Jim Carrey) – a művészi komikum szabad értelmezésével – csak szórakoztatni akart. Zseniális, de szélsőséges komikus volt és egészen addig, amíg George Shapiro (a kis-nagy ember: Danny De Vito) fel nem fedezte, csak útmenti kocsmákban lépett fel a helyi, sörözgetős közönség előtt. Shapiro azonban a zavarba ejtő előadásmód mögött felfedezi az igazi, valami újat nyújtani képes tehetséget és felkarolja Kaufmant.

Házi szerzőjével és ötletadójával, Bob Zmudával (Paul Giamatti) a komikus rövid idő alatt a legnagyobb sztárok közé emelkedik: fellépésein és tévéműsorain őrjöngenek a nézők, ám ő mégis valami mást szeretne csinálni. Óriási sikert ér el a Taxi-val, azonban ez sem elégíti ki: új utakat keres. Ez azonban nem nyeri el maradéktalanul munkaadói és rajongói tetszését…

manonthemoon2.jpg

Jim Carrey ismét óriási, remekül ötvözi a tőle korábban megszokott komikus figurát a már a Truman show-ban is fellelhető drámával és csipetnyi tragédiával. Egyszerre észbontóan röhejes, az embereket könnyedén manipuláló és mégis a végletekig érzékeny és sérülékeny. Ahogy az lenni szokott, Jim – bármilyen jók is a mellékszereplői – egymaga kitölti a vásznat; most már végképp leszögezhetjük: nem csupán félőrült nyomozóként, de komoly színészként is a legjobbak között mosolyog.

Egyszer úgyis Oscar lesz a vége…

 (2000, DVD Magazin)

A zseniális komikus és fergeteges improvizatőr - talán szegény jó Robin Williams volt még hozzá fogható - Jim Carrey épp tegnap múlt 60 és bár az elmúlt évek sem siker, sem öregedés szempontjából nem bántak túl kegyesen a gumiarcú színésszel, elképesztő arc- és testmozgása örök szobrot faragott neki a legnagyobbak között, elég csak Ace Ventura vagy Stanley Ipkiss maszkos figurájára gondolnunk! Carrey-t lehet szeretni és utálni, de tény, hogy az elmúlt majdnem három évtized egyik legmeghatározóbb komikus színésze, aki azért viszonylag komolyabb témákban is jól megállja a helyét. Én speciel imádom! Rendicsek?

manonthemoon.jpg

Sorsjegyesek

„Hejj, Istenem, de jó is lenne, ha egyszer milliomos lehetnék!” – sóhajt fel átlagosan minden tizenötödik másodpercben egy-egy magyar honfitársunk. „Az asszony is végre felnézne rám, ha egy szuper nercbundát terítenék a vállára és fekete Mercivel vinném vacsorázni. Hajj, ha én egyszer milliomos lennék!” – mélázik el újra az ember – aztán nagyot merit kanalával a káposztás cvekkedliből.

Állitólag a pénz nem boldogit, de jó, ha van belőle. Jó, ha nagyon sok van belőle! Mert, ugye az álmokból a parafenoménokon és a jósnőkön kívül senki más nem tud megélni. Ahhoz, hogy világmegváltó ötleteinket megvalósíthassuk vagy eljussunk vágyaink Paradicsomába, ropogós bankókat kellene lobogtatnunk vagányan. De amíg pénz nincsen, marad az álmodozás és vágyaink netovábbjaként az a bizonyos bili, amibe ébredés után belelóg a kezünk. De ha neadjisten véletlenül beüt a ménkű és a nyakunkba szakad a bank, az első ájulás után nekiállhatunk gondolkodni, hogy mi a fenéhez kezdjünk azzal a rengeteg pénzzel. A második lakás, a harmadik autó és a ki tudja hányadik világkörüli út után az ember már unja a költekezést és igazán fogalma sincs, hogy mit csináljon a maradékkal.

itcouldhappentoyou2.jpg

A Sorsjegyesek című film megtekintése után viszont rögtön tudni fogja a választ. Elajándékozza az egészet!

A rendőrökről mindenkinek meg van a maga maszek véleménye. Attól függ, hogy a szóban forgó hivatalos személy a haragosa, a lövöldöző szomszédja, netalán büntetésének kiszabója vagy az unokatesója.

Igy vagy úgy, de Nicolas Cage-ről vagyis Charles Lang közrendőrről csakis pozitívumokban lehet beszélni: kedves, tisztességes, végtelenül segítőkész és talpig becsületes. Tipikusan álmaink kedvenc hőse, olyan szimpi, amilyen a romantikus vígjátékokat kivéve a valós világban nem is létezik emberi lény.

Charlie barátunk tehát mindenütt ott van, ahová Superman bokros teendői miatt sehogy sem tud eljutni. A sarki kávézóba tér be, majd gyors fogyasztás után fizetve távozna, amikor rájön, hogy borravalót már nem tud adni a pincérnőnek, Yvonne-nak (Bridget Fonda). De egyezséget ajánl: ha nyer a lottón, nyereményének felét visszahozza a lánynak, hogy az elmaradt borravalót azzal pótolja. Yvonne persze szépen mosolyog és nem veszi komolyan a rendőr ígéretét.

itcouldhappentoyou4.jpg

Este azonban Charlie kezében pattogatott kukoricával és jobbján kedves arájával, Muriellel (nagyhangú és rikácsoló: Rosie Perez) meglepetten tapasztalja, hogy telitalálatuk van a lottón. (Rendőrünk egyébként még a hosszú sort is képes volt kiállni a fogadóirodában.) Rövid időn belül kiderül, hogy rajtuk kívül mg másoknak is van nyerő szelvénye, ezért végülis négymillió dollár üti a markukat, ami nem megvetendő összeg, mivel ennyi pénzt Charlie még több ezer büntetőcédula lefirkálásával sem tudna Charlie megkeresni. Az adott szó azonban kötelez: hősünk másnap szépen elsétál a kis kávézóba és bejelenti Yvonne-nak, hogy kétmilcsis borravalót fog kapni. A lány először poénra veszi a dolgot, de Charlie győzködésére elfogadja az ajánlatot és ezzel egy szempillantás alatt gazdaggá teszi magát, majd a néző számára is eléggé utálatos főnökét faképnél hagyva távozik a munkahelyéről.

Charlie rámosolyog Yvonne-ra, Yvonne pedig visszamosolyog Charlie-ra és mi már tudjuk, hogy szemük csillanása nem csak a reflektorok műve. A pár ettől kezdve nem tud egymástól elszakadni, s miközben ők mindenkinek fizetik a metrójegyét és gyerekek számára egy egész baseball-stadiont bérelnek ki, addig Muriel boltról-boltra shoppingol és méregdrága cuccokat vásárol magának.

itcouldhappentoyou3.jpg

Majd pedig egy hirtelen húzással beadja a válópert pénzét jótékonyan szóró férje ellen. Szegény Charlie, szegény Yvonne, a szívünk szakad belé!

Azért ne keseredjünk el túlságosan! Ugyanis Andrew Bergman rendező egy remek kis szórakoztató vígjátékot készített a mi örömünkre. A hatvanas évek leheletfinom komédiáit elevenítette fel remek szereplőgárdával és kedves humorral. Mindenesetre minden átlagpolgárnak kellemes és szívmelengető mulatság, éppen ezért kommandóőrülteknek nem javallott a megtekintése, mert cukorbetegséget kaphatnak tőle.

Dicséret illeti a forgalmazót is az ötletes címválasztásért. Végre az Alien – A nyolcadik utas…-féle morbidok meghozták a gyümölcsüket. A „Sorsjegyesek” ugyanis sokkal hangzatosabb, mint a snassz amerikai „Veled is megtörténhet” vagy a megszokottan fantáziátlan német „Kétmillió dolláros borravaló” elnevezésű cimecskék!

 (Cinema Videó Plusz, 1995)

Az egyik legelső filmkritikám, ami 1995-ben, a Cinema Videó Pluszban jelent meg, így közel áll a szívemhez, pláne, hogy egy kedvesaranyoscukkerártalmatlan filmről írtam két olyan főszereplőről, akik közül az egyik, Bridget Fonda már 20 éve kiszállt a bizniszből - egyébként Danny Elfman filmzeneszerző felesége, tehát nagyon nem kell dolgoznia a megélhetésért -, a másik, Nic Cage pedig Hollywood legnagyobb hullámvasútján száguldozik - de azért élvezi!

itculdhappentoyou.jpg

 

Három király tesó

Ha Karácsony, akkor idegbajos fadíszítés és kapkodós sütés-főzés, bejgli, meg mákos kukorica, manósapka és manófül, fagyöngy, rénszarvasos pulcsi, éjféli mise és Mennybőlazangyal, Eddie „Tele volt a sz#rkonténer!” kuzinhoz hasonszőrű, kedves rokonok és Otthonhagyott Kevin, meg egy kis budspencerterencehilles Bunyó Karácsonyig.

Szóval, nagyjából így néz ki egy teljesen hétköznapi Karácsony! Általában.

thenightbefore.jpg

Egy, az évek alatt jól összeszokott, színészi, írói, rendezői, produceri, haveri csapat esetében azonban – némi egyezést leszámítva – kicsit másmilyen a Szenteste megünneplése, a Messiással való találkozás, új értelmezést nyer a zöld szín és természetesen a hóról is valami egészen más jut az ember eszébe.

Ethan (Joseph Gordon-Levitt), Isaac (Seth Rogen) és Chris (Anthony Mackie – A bombák földjén, Pain & Gain, Falcon a Marvel-mozikból), a gyerekkori barátok egy évtizedes hagyomány végére akarnak pontot tenni az idei Karácsonykor, 2001-ben ugyanis épp ezen a napon szenvedtek halálos balesetet Ethan szülei, ezért a jóbarátok azóta minden évben közösen szórakozva töltik el az ünnep első estéjét. Ám 2008 óta új célt hajszolnak: az exkluzív, külön meghívós, legVIPbb bulit, a legendás Diótörő Bált, amire most, a jelenben végül Ethan sikeresen elcsór három belépőt. Így a gyermekáldás előtt álló Isaac, a nagymenő, de titokban szteroidokon élő focista, Chris – „aki őrülten tolja a közösségi médiát” – és a sikertelen zenész, Ethan, akit pedig nemrég hagyott ott a barátnője, belevetik magukat a hópelyhes éjszakába, hogy piálva, drogozva, dorbézolva sajátos módon ünnepeljék meg a Messiás megszületését…

thenightbefore3.jpg

Nagyjából erről szól Jonathan Levine rendező (Bódulat, Fifti-fifti, Eleven testek) filmje, amiben mintha Dickens Karácsonyi énekének modern, a Szellemes karácsonyra hajazó, de Bill Murray- és cinikus humor-mentes verzióját látnánk. Példa erre a srácokat többször is kiszolgáló díler, Mr. Green (Michael Shannon), aki nem csupán angyali fénybe vonja a környezetét, de egyfajta karácsonyi szellemként király anyagaival életének különböző karácsonyaiba is elrepíti Isaacet.

Ha egy Seth Rogen filmet néz az ember, általában számíthat arra, hogy nem éppen politikailag korrekt viccekkel fogják bombázni az agyát és a Három király tesó esetében is tudjuk, hogy ez nem James Stewart és Az élet csodaszép, de a túl sok üvöltözés, túl sok drog és fuck-olás elrontja az amúgy is épphogy felvázolt romantikus szálat, a baráti hangulatot, és humortalanná teszi a maradék vígjátéki élményt is. Persze, lehet röhögni egy-két poénon – Isaac Dávid-csillagos hanukai pulcsiban elkeveredik egy katolikus misére –, de a valódi, szívből jövő karácsonyi kacaj elmarad. És ehhez még maga Miley Cyrus, de még az elmaradhatatlan haver, a melómániás James Franco felbukkanása sem tud hozzátenni túl sokat.

thenightbefore4.jpg

Három királyok a latyakban – ha nem hétköznapi karácsonyi filmre vágyunk, válasszuk inkább a Tapló télapót és Billy Bob Thorntont, hiszen a szeretet ünnepét nála jobban senki sem tudja botrányba fullasztani!

Leszámítva talán a Grincset és Hans Grubert!

(A hetedik sor közepe, http://hetediksor.hu, 2016)

Rondapulcsis kis karácsonyi utánérzés január közepén: bár az addig jó éretten gyómölcsöző Seth Rogen - James Franco sikerszéria a megszokott zaklatási ügyek miatt évekkel ezelőtt véget ért, az egykori nagy komikus duó (Ananász Expressz, Itt a vége, Az interjú, Virsliparti stb. stb.) egyik utolsó közös fellépése még üveggömbbe rúghatott 2015-ben. Hülye poénok és jópár haver karácsonyi kavarodása - mi mást várhattunk volna?

thenightbefore2.jpg

Szükségállapot

Edward Zwick, filmrendező általában nagyon otthonosan mozog a frontvonalakon. Szinte minden egyes eddigi filmjében – Az 54. hadtest, Szenvedélyek viharában, A bátrak igazsága – hosszabb-rövidebb ideig a lövészárkokba invitálta a nézőit. Legújabb háborúsdijában is ezt teszi, a Szükségállapotban azonban nem valami kietlen hegyvidékre, vagy sivatagba, hanem a világ szívébe, New Yorkba visz bennünket.

thesiege2.jpg

Anthony Hubbard FBI-ügynöknek (Denzel Washington) baja meggyűlik az arab terroristákkal. A fundamentalisták ugyanis először egy festékbombát robbantanak az egyik helyi buszon, majd nem sokkal később – a viccet félretéve – egy másikat több tucatnyi emberrel az utasterében egy-az-egyben a levegőbe repítenek. Hubbard csapata élén teljes erőbedobással fekszik neki az ügynek, de a nagyváros dzsungelében nem sikerül a tettesek nyomára bukkannia.

thesiege3.jpg

Idővel besegít a munkájába Elise Kraft (Anette Bening), a CIA titokzatos és állandóan titkolózó szakembere is. A csapat tagjai magukat nem kímélve több terrorista-gyanús arabot is lekapcsolnak, ám nem sokkal jutnak közelebb a megoldáshoz. Miközben újabb, hatalmas és sok emberéletet követelő robbanások rázzák meg New Yorkot, egy megszállott tábornok (Bruce Willis) megunja a malmozást és csapatai élén bevonul a városba, hogy szükségállapotot kihirdetve fegyveres erővel tegyen pontot az ügy végére...

Az időzített bombák március 25-től robbannak a salgótarjáni Apollóban.

 (1999, Nógrád Megyei Hírlap)

Amikor megnéztem - annak ellenére, hogy az összes benne szereplő színészt kedvelem - valahogy nem igazán tetszett ez a film (Talán Bruce Willis tenyérbemászó figurája, vagy akkori politikai tájékozatlanságom és naivságom miatt??) Aztán pár évvel később a történelem valósággá változtatta a film eseményeit és részben azóta újra meg újraírja...

thesiege.jpg

Top Gun

Batman szerint a nők a kocsikra buknak, csakis a kocsikra!

A bőrember szavait azonban meg kell cáfolnunk, mert a nők a legtöbb esetben a repcsikre is buknak. Hiszen a gyengébb nem tagjai közül csak kevesen tudnak elmenni pillantásra sem méltatva a pilótadszekis, szabadidejükben bivalyerős motorokkal vagy sportkocsikkal, munkaidejükben pedig még bivalyabb vadászgépekkel száguldozó fenegyerek mellett. Don Simpson és Jerry Bruckheimer ezt felismerve – egy Flashdance-szel és a Beverly Hills-i zsaru első részével a zsebükben – készítették el Tony Scott rendezővel mára már klasszikussá vált  és az általuk azóta tökélyre fejlesztett, csillagos-sávos patriotizmust lengető pilótafilmjüket.

topgun3.jpg

A történetet természetesen mindenki ismeri: Pete „Maverick” Mitchell (Tom Cruise), a tökös és csupa vigyor pilótagyerek jelentkezik a légierő legjobb pilótáit képező Top Gun programba. A suliban aztán vakmerősége és önfejűsége révén nem csupán ellenfelével, Iceman Kazanskival (Val Kilmer), de a feletteseivel (Tom Skerrit, Michael Ironside) is összetűzésbe kerül. A magabiztos srác aztán egyik tanárát, Charlotte-ot (Kelly McGillis A kis szemtanút követően egy ígéretesnek induló pálya és az ígéreteket romba döntő alkoholizmus előtt) is megkörnyékezi. Szerelem, összeveszés, szerelem, egy barát elvesztése, repülés, repülés, repülés és a végére egy kis hidegháborús forrongás teszi emlékezetessé a történetet.

topgun4.jpg

Cruise a tehetséges pilóta szerepében egy életre a tinik bálványává tette magát, a Top Gun pedig a Pentagon legnagyobb örömére számtalan hasonló, pilótákról szóló produkció – Vasmadarak-széria, Memphis Belle, Intruderek támadása – számára teremtett sugárhajtású alapot.

topgun2.jpg

A film nemzetközi sikere – világviszonylatban csak a mozikban 344,7 millió dollárt hozott 1986-os értéken – nem csupán bomberdzseki divatot teremtett és poszterfiút csinált az alig 24 éves Tomból, de közismertté tette a többi fiatal szereplőt, Val Kilmert, Anthony Edwardsot, Tim Robbinst és Meg Ryant is Ezen túl slágerklaszikussá változtatta a Berlin Take My Breath Away című betétdalát és hosszú sorokat varázsolt az amerikai légierő toborzó-irodái elé. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a Top Gun hozta lendületbe a Bruckheimer-Simpson producerpáros akciófilm-gépezetét és olyan nagyszabású sikerek előfutárává tette a filmet, mint a Crimson Tide, A szikla, az Armageddon, A közellenség vagy a Pearl Harbor. Tony Scott vizuális világa alapot teremtett a klipek és reklámok világából érkező fiatal rendezők – David Fincher, Michael Bay, Dominic Sena, Antoine Fuqua, Tarsem Singh és társaik – tehetségének kibontakoztatására, illetve az akcióikhoz remekül passzoló zenét komponáló Hans Zimmer és Tsai számára.

Pedig azt hittük, hogy csak dzsekikről és vadászgépekről szól az egész.

 (2002)

Bár a Top Gun: Maverick gépei az eredeti menetrendhez képest elég nagy csúszásban vannak - idén májusban gyújtják be az utánégőket az elsőre tervezett 2019 július helyett - a konkurrencia, de még inkább a vírushelyzet miatt, ám sosem lehet abból baj, ha bemelegítésként felelevenítjük az 1986-os alapmozit. Az átkosban hozzánk csak késve juthatott el, mert ugye a gaz imperialista Amerika katonai propaganda filmjeként emlegették. Da! Közben pedig csak egy nem túl erős történetű, de szórakoztatóan látványos sikerfilme, aminek a további erényeit a cikkben fejtem ki...

topgun.jpg

6:3

Az időutazásokkal mindig csak a baj van!

Pedig hogy’ szeretnék egy kicsit visszakukkantani és újra, de másképpen végigélni a pár évvel ezelőtti dolgokat, mondjuk, az érettségi bankett idejét, amikor az a feszülő pólós, szőke bombázó... huhh, hagyjuk inkább! Érdekes lenne mondjuk a középkorban vagy esetleg az ősemberek idejében is szétnézni: az ottani - illetve akkori - bóklászás azonban igen komoly veszélyeket is rejtene magában. Gond adódhat például abból, ha valamelyik korai homo sapiens arra vetemedik, hogy befalja  a magammal vitt hamburgereimet; ugyanis ha jól homlokon suhintom egy mamut lapockával, az is megtörténhet, hogy valamelyik ős-ősöm az illető. Namármost, ez igen komoly problémát vonhat maga után: szőrös ük-ük-ük-ükapám nem az eredeti ük-ük-ük-ükanyámmal dörzsöli össze az orrát, minek következtében én talán meg sem születek, hogy visszamenjek a múltba fejbe vágni az éppen hamburgert kajáló ük-ük-ük-ükapámat, minek következtében mégiscsak megszületek, de lehet, hogy két utcával odébb vagy Elefántcsontparton vagy egy középkori pestisjárvány kellős közepén, de az is meglehet, hogy a szalagavatón az a szöszi mégiscsak... Vagy mégsem? Vagy mégis? Vagy...?

hatharom5.jpg

Ugye, milyen egyszerű kérdésről van szó? A sci-fi mesterei mind kedvenc témájuk közé sorolják az időutazást – lásd: Wellstől Az időgép vagy Isaac Asimovtól A halhatatlanság halála –, amit ugye a filmesek is megpróbálnak követni. A kamerák előtt néhány kivételes esettől eltekintve – Végső  visszaszámlálás, Vissza a jövőbe-széria – azonban csak elég zagyva és túlkomplikált variációkkal találkozhatunk - az Időzsaru vagy  a Lost in Space igencsak megkavart, zagyva fináléja.

Az ember nem is hinné, hogy a tökéletes időutazás nem a hollywoodi trükkösök zsenijén, de nem is az ILM szuperszámítógépein múlik: elég hozzá egy egyszerű, magyarhonban gyártott (!!) piros mez és azt az ember magára húzva mindjárt szélsebesen visszarepülhet az időben – mondjuk 1953. november 25-re, a magyar történelem egyik legfényesebb és legdicsőségesebb győzelmének napjára.

hatharom3.jpg

Időutazónk pedig nem más, mint Tutti (Eperjes Károly), aki megszállott Aranycsapat-drukkerként ölti magára egy lomtalanítás alkalmával a véletlenül megtalált címeres dresszt. Tutti – akit mindenki csak így ismer – álmélkodó és botladozó Marty MacFly-ként téblábol az ötvenhármas őszben és maga sem tudja, hogy amit lát, az a valóság vagy csak képzeletének szülötte. Nemsokára azonban rádöbben, hogy tényleg visszautazott az időben, éppen arra a napra, amikor nem csak a 6:3 rengette meg a világot – hanem Tutti világrajövetele is.

A furcsa és látszólag elmeháborodott fickóra mindenhol rosszallóan és mérgesen tekintenek, annál is inkább, mivel minden egyes találat előtt látnoki képességgel „megjósolja” a gólt és ezzel tönkreteszi a rádiót hallgató szurkolók örömét. Nemsokára Tuttit az egyik helyről a másikra zavarják, egyedül csak az utcaseprő Helén (Szalay Kriszta), illetve annak volt vőlegénye, Halmi, a zenész (Cseh Tamás) áll mellé. Hősünk felforgató tevékenységére aztán az államhatalom emberei is felfigyelnek és megpróbálják lekapcsolni a reakciós-gyanús elemet.

hatharom2.jpg

Nemsokára aztán közeledik a meccs végét jelző sípszó, illetve az a pillanat, amikor az éppen megszülető kis Tutti felsír a kórházban. Vajon mit hoz a jövő...?

Tímár Péter legújabb vígjátékában egy kis vicces múltidézésre hív bennünket. A remek alapötlet, valamint az, hogy a film története – a bevezető néhány percet leszámítva – mindvégig a legendás meccs menetét és játékidejét követi. Amíg Tutti az egyik rádiótól a másikig, a közértből, a borbélyhoz, a medencéből az írók és költők illegális gyülekezőhelyéig lohol, mi sorra láthatjuk a letűnt korszak jellegzetes figuráit, jellegzetes szituációit és hallhatjuk a mára már elenyészett szófordulatait.

hatharom4.jpg

„Szabadság, elvtárs!” helyett „Jó napot, jó szurkolást!” Tutti az ötvenes évek görcsös, besúgós  mindennapjaiba egy kis eleven életet lehel és bár ezzel ő egy cseppet sem foglalkozik, félmondatokban megjósolja az elkövetkező évek eseményeit. A 6:3-ban az a legjobb, hogy akkor véresen komolynak számító és komolyan is vett dolgokat vesz elő, de azt olyan ellenállhatatlan humorral teszi, hogy még az egykori megrögzött, hithű párttagoknak  is mosolyra húzódik a szája.         

Tutti kalandja telitalálat: egy fickos bombagól, amely  a lefújás előtti utolsó pillanatban eldönti a meccs sorsát.

 (1999, VOX)

4:2 a félidőben... Tímár Péter időutazós vígjátéka érdekes alapötlettel játszadozik és bár szórakoztató - sőt elgondolkodtató - múltidézés, azért nem éri el a rendező nagy klasszikusai, az Egészséges erotika, a Csapd le, csacsi! vagy a Csinibaba magasságait, jól sikerült alkotás. Kár, hogy Tímár 2010, azaz a Zimmer Feri 2. óta nem jött ki újabb mozival...

hatharom.jpg

Jégkorszak

Réges-régen, a történelem hajnalán, amikor az emberek még a nagyvárosok helyett kicsiny hordákban küzdöttek a túlélésért, három ősállat, egy flúgos lajhár, egy mogorva mamut és egy kétszínű kardfogú tigris útra kel, hogy a természettel, egymással és önmagukkal birokra kelve biztonságban hazajuttassanak egy gügyögő embergyereket. Vállalkozásuk elsőre roppant nehéznek ígérkezik… másodikra pedig lehetetlennek. Ők azonban mégis elindulnak, hogy a hóban gázolva teljesítsék küldetésüket…

Aki eddig úgy gondolta, hogy az evolúciós fejlődés csúcsa a homo sapiens, az kérem, nagyon nagyot téved!

iceage3.jpg

Az emberiség ugyanis a fejlődéstörténet ágas-bogas fájának koronájában csak egy kicsinyke vadhajtás, hiszen most végre lerántják a havat a titokról és megtudjuk, hogy mi köze van az oly nagyra tartott embernek mondjuk a síelés, a snowboard, az amerikai foci kitalálásához, illetve a dodókacsák rejtélyes kihalásához! Hát semmi! Mindezen történelmi vívmányok és katasztrófák ugyanis nem a sapiensek, hanem egy izgága, de lusta és állandóan – Geszti Péter hangján – szövegelő őslajhár számlájára írhatók!

Sid ugyanis igazi balfácán: de a nagy szívű fajtából. Amikor az ősállatok a közeledő jég elől délre indulnak, ő még javában szunyókál és mire felébred, egyedül találja magát Manfreddel, a morcos mamuttal. Nem sokkal később egy kardfogú tigris banda támadását követően az ölükbe pottyan egy bőrpelenkás ősbaba, akit a havas hágón átkelve kell visszajuttatniuk az övéihez. Csatlakozik hozzájuk az egyik kardfogú tettes, Diego is, aki azonban valami teljesen más okból tapossa velük a havat.

iceage2.jpg

A két rendező, Chris Wedge (annak idején a Tron trükkjeit bütykölte, majd a Bogaras Joe-t rendezte) és Carlos Saldanha (a Harcosok klubja effektjeiért volt felelős) egy tipikus, kellemes, egyszerű történetű családi mozit készített. A Jégkorszak egy cseppet sem fagyos, érzelmes, vicces és ötletekkel teli talpalós roadmovie, kedvesek a szereplői – Sid az animációs történet egyik legjobb fazonja, de mellette a makkjával küzdő, az előzetesből ismert kis rágcsáló is fergeteges – szépek a rajzai és látványosak az akciói – ezek közül is a jégcsúszdás jelenet a csúcs. Emellett pedig zseniális a magyar szinkronja és még a Star Trek rajongók számára is tartogat egy kis meglepetést!

iceage4.jpg

Jó hír a rajzfilmek kedvelőinek: ha minden igaz, talán mégsem szűnik meg a 20th Century Fox animációs részlege és így nem válik kétpólusúvá az eddig a Disney-Pixar és a DreamWorks által uralt piac – mellettük legutóbb a Nickelodeon kapott egy kis szeletet a Jimmy Neutron, a csodagyerek révén. A Fox Animation Studios ugyanis a szakadék szélén kapaszkodva sok éves bukdácsolás után végre magára talált: a Pixar átlagos költségvetésének feléből, 60 millióból kihozott Jégkorszakot nem temette maga alá a konkurensek által indított sikerlavina.  Az Anasztázia szolid sikere, valamint a Titan – Időszámításunk után bukása után a cég megnyugtató – előreláthatólag világszerte 300 milliós – bevételt lapátolhat majd a kasszába. És mindezt egy dilis őslajhárnak köszönheti!

A szomszédságban azonban éppen emiatt még hangosabban surrognak az egérpadok: a Pixarnál ugyanis az elkövetkező három évben John Lasseter és Andrew Stanton a Némó nyomában, A hihetetlen család és a Verdák című animációs filmeket dobják majd piacra!

 (2002, Filmcsillag)

Ezt a szuper, melegszívűen fagyos animációs vígjátékot sem a család aprajának, sem pedig a nagyjának nem kelle bemutatni! Télen-nyáron, hidegben-melegben kötelező néznivaló!

iceage.jpg

süti beállítások módosítása