A Charles Shyre – Nancy Myers író-rendező-producer duó ismét egy vígjátékkal örvendezteti meg a nagyérdeműt.
Kilencvenegyben elkészítették Steve Martin és Diane Keaton főszereplésével a nagyszerű Az Örömapa című filmet, majd egy évre rá nagyot buktak a szintén neves színészekkel tarkított Volt egyszer egy gyilkossággal. (Annak ellenére, hogy olyan nevek játszottak benne, mint James Belushi, Sean Young vagy a megboldogult John Candy.)
Tavaly azonban ismét jó helyre nyúltak, amikor A zűr bajjal jár című komédiával léptek porondra. Ha a két alkotó neve nem is bizsergeti meg az agytekervényeket, a színészek mindenképpen felkeltik az ember érdeklődését. Julia Roberts, aki majd két éves kihagyás után mostanában az egyik forgatásról a másikra rohan és Nick Nolte, akinek Harrison „Han Solo” Ford elől sikerült elcsípnie a férfi főszerepet.
A sztori kezdődhetne a valós életben is. Egy majd’ mindennapos vasúti szerencsétlenség kisiklott vagonjai között, akár a keselyűk, megjelennek a különböző lapok újságírói szenzációt szimatolva. Köztük van a kezdő, de borzasztóan ráhajtós Sabrina Peterson (Julia Roberts) és a befutott, de önmagát ismétlő Peter Brackett (Nick Nolte) is.
Már a romhalmaz közepette megtartott sajtótájékoztató alatt elkezdik egymás szekálását és ez csak fokozódik akkor, amikor a lány lapjának példányszáma hirtelen megugrik. Persze, a kissé elkényelmesedett vetélytársnak ez szálka a szemében és ő is sebességbe kapcsol. Ami ez után következik, az az egészséges versenyszellem beteljesülése, amibe azonban lépten-nyomon beleszól néhány rosszarcú ember, akinek csípi a csőrét a két újságíró nyomozása.
Közben egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogyan függ össze egy bizonyos töltőtoll – mellesleg a benne lapuló mikrofilm miatt – és a tehéntejek egyes fajtái. Meg az az örökérvényű dolog, hogy akik az elején – nem csupán szakmai ellentétből – gyűlölik egymást, miért is lesznek szerelmesek a másikba. Az élet már csak egyszerűen folyik – legalábbis A zűr bajjal jár című krimikomédiában.
(Cinema Video Plusz, 1995)
Rövidke és nem is túl erős, de a legeslegelső, ami nyomtatásban megjelent...
