Na, már megint itt van egy olyan film, amin jóízűen elcsámcsoghatnak a népek! Mert ugye mindenkinek szüksége van valamilyen témára, amiről fennhangon elmondhatja a véleményét, dicsérheti, átkozhatja vagy csak egyszerűen elandaloghat rajta. Ha már kifújt a szomszéd lányának világraszóló lagzija vagy a sógor csilivili Mercijét sem tudjuk kibeszélni, sajnos semmi más nem marad hátra: csak a szex. Arról aztán a végtelenségig lehet diskurálni, pláne, ha némi anyagi érdekeltség – mondjuk 1 millió dollár – is beleszól a játékba.

Három évvel ezelőtt Richard Gere és az utcalány Julia Roberts egy cseppet banális, de azért könnyen fogyasztható és élvezetes filmben mutatta be nekünk a szerelem furcsa módozatát a Micsoda nő!-ben. Most Adrian Lyne rendező irányítása alatt Robert Redford és Demi Moore játszotta el ugyanazt, csupán néhány kategóriával magasabb árfekvésben. A sztorit bizonyára a legtöbben ismerik, ugyanis egy darabig mindenhol mindenki feltette ezt a kérdést: „Te elmennél vele egymilióért…?”

Amerika és Nyugat-Európa után hazánk is szépen beállt a szóbeli reklámkampány-lebonyolítók sorába és a forgalmazók máris a nyár egyik legnagyobb sikereként emlegetik a Tisztességtelen ajánlat című filmet. Végignéztem és két ok volt, ami miatt nem tetszett. Az egyik, hogy a majdnem két órás sztori épphogy csak folydogált, a színészek elvesztek az unalomban. A másik pedig – ami szerintem megbocsáthatatlan –, hogy igen mocskos története van. Nem tudom, hogy a gyártók milyen szándékkal szerződtették a szupersztárokat és kezdték meg a forgatást, de azt láttam, hogy mi kerekedett ki belőle.

Az amerikaiak fele felháborodott annakidején, amikor Ridley Scott később Oscar-díjat nyert filmjét, a Thelma és Louise-t bemutatták. Pedig csupán két nőről szólt, akik félresikerült kirándulásukat próbálták túlélni. Az viszont, hogy a felpumpált Demi Moore-t kerek egymillióért adják-veszik csilingelő dollárokkal tölti meg a kasszákat mindenki megelégedésére. Ha egy üzlet beindul!

Pedig majdnem egy teljes óráig csak nyúlik a sztori: szépen repkednek a dobókockák, a golyó is közeliben pattan be a rulett-kerék fekete mezőjébe szép kis galibát okozva az éppen leégő Murphy házaspárnak. Aztán megjelenik a milliárdos John Gage és laza vállrándítással felajánlja azt a bizonyos millcsit némi érintkezés fejében. Murphy-ék tanakodnak, de aztán „a jövő, a jövő” sóhajtással belemennek a játékba, megtörténik a dolog, de mi persze nem látunk belőle semmit, mert hogy nézne ki Demi a nem éppen hamvas Roberttel az ágyban?! (Helyette kárpótol az említett asszonyka és férje – Woody Harrelson – szenvedélyes hempergés-sorozata.) Tehát vége az éjszakának és innentől kezdve Murphy-ék szinte folyamatosan veszekednek, kiabálnak, amíg be nem következik a sztorihoz illő bárgyú befejezés. Vége.

A lámpák fel és úgy tűnt, hatott a film: a nők – akiknek feltehetőleg szólt –, a szemüket törölgették, míg a férfiak némelyike rejtélyes arckifejezéssel nézett maga elé. Ugyan kinek mi járhatott a fejében? 

Nekem keserűség. A rendező, miután belekezdett egy nem éppen tisztességes sztoriba, legalább akkora fáradtságot  vehetett volna, hogy erkölcsi oldalról megvizsgálja a témát, esetleg néhány etikai kérdést is felvet, drámává alakítva a filmet. De nem ezt tette: egy gyors családi összetűzés és mindennek vége, majd egy ártatlan víziló, ami egy csapásra összehozza az ifjú házaspárt. A szex-szerződés aláírásakor csúsztam végleg magam alá. Humoros volt a maga nemében, de kérem, nem lehetett volna azt a forgatókönyvet odébb dobni, mondjuk a ZAZ-trió vagy valamelyik Monthy Pyton-tag íróasztalára?

Az ilyen sztorikat ők szokták „értelmesen” megfilmesíteni.

(1993 vagy 1994 nem jelent meg)

30 évvel ezelőtt sem tetszett az alapötlet és most sem! Bár azóta hatalmasat változott az életünk és manapság, mióta minden relatív, és igazából nem létezik sem valódi jó, sem valódi rossz és az erkölcs szónak is elveszett az eredeti jelentése, ez a filmsztori csak unalmas hümmögést váltana ki a nézőközönségből. Kár, de ez nem a Tisztességtelen ajánlat, hanem a minket körülvevő, semmivel sem tisztességesebb világ hibája...