Ha eddig valamiféle mirigygyűjtemény került szóba, akkor az ember elsőként a CD-tartóban szépen egymás után sorakozó lemezekre gondolt. Jelen esetünkben azonban eme gyűjtemény nem zenei, hanem patológia, pontosabban agyalapi alapon nyugvó értelmezést nyer, mivel Peter Hyams (Gyilkos bolygó, Időzsaru, Hirtelen halál, Ítéletnap, A muskétás) rendező-operatőr horrorjában némi fejleszedést, koponyaszürcsölést követően kerül napvilágra eme nemes szerv.

A Chicagoi Természettudományi Múzeum kisvárosnyi területű komplexumában valaki (vagy valami?) csúnyán elbánik a slozin jointoló biztonsági őrrel. A velejéig babonás rendőrhadnagy, Vincent D’Agosta (mindannyiunk kedvence: Tom Sizemore) már meg sem lepődik a darabos látványon, hiszen nem sokkal korábban egy Brazíliából érkező hajó fedélzetén már találkozott a security man hasonlóképpen elintézett sorstársaival. D’Agosta nyomozást rendel el és lezáratja a múzeumot, amit természetesen az intézmény vezetője, Dr. Ann Cuthbert (Linda Hunt) igencsak nehezményez, mivel a következő napra egy nagyszabású kiállítás látványos megrendezését tervezik. A témája hadnagyunk kedvence lehet: az okkult babonák…

Hyams filmjét körüllengi a misztikum és a sötétség – ennek ellensúlyozására egészen jó, vicces párbeszédeket is hallhatunk. Már a kezdő képsorokban ízelítőt kapunk a törzsi folklórról, amit aztán tovább növel a múzeum nyomasztó kiállítása, az ott dolgozók munkájának rejtélyessége és az állandó félhomály – az alacsony áramszámla nagyban csökkenthette a produkció költségeit.

…ott tartottunk, hogy a még újabb halálesetek ürügyén D’Agosta megpróbálja lezárni a múzeumot, azonban felsőbb utasításra – tulajdonképpen szép ruhák és látványos dekoltázsok hatására – mégiscsak zöld utat kell adnia a kiállításnak. Mialatt hadnagyunk emberei élén, Dr. Margo Green (Penelope Ann Miller), az egyik munkatárs segítségével a múzeum zegzugos útvesztőiben a rejtélyes gyilkost hajkurássza, szmokingos-estélyis népek kellemetlen meglepetésben részesülnek – és ennek következtében ilyen-olyan okból jónéhányan elveszítik a fejüket…

Bár néha kissé kiszámítható, Hyams filmje kellemes és borzongatóm kikapcsolódást nyújtó mozi. Emellett pedig legnagyobb örömünkre nem csupán babona-tudományi, de némi biológiai-evolúciós továbbképzésre is beíratja a nézőt. Elvégre ki hallott ezidáig a DNS-ek felelőtlen keveredéséről, a Khiméráról vagy a Kallisztó-hatásról? Persze Czeizel Endrét leszámítva.

 (2002)

Egy horrorfilm, ami emlékeim szerint nem is igazán horror, csupán valamilyen megfoghatatlan lény garázdálkodik éjszaka a múzeumban. Mai szemmel nézve valúszínűleg simán Zs-kategóriát adnék rá, bár annak idején nem volt rossz. Bár a kilencvenes évek az övék volt és azóta is forgatnak, a film két főszereplőjéről, Sizemore-ról és Millerről már hosszú-hosszú évek óta nem hallottunk. A színész balhéi miatt az évi 15 gagyimozi pokolban kínlódik, ám a színésznő jövőre elnökfeleségként lesz látható a Reagan című életrajzi filmben. (A további szereplők sem rosszak, de várjuk ki 2022-t!)