alonzomosely

alonzomosely

Az őrület határán

2021. december 16. - midragon

Nem is olyan régen jöttem rá, hogy kifejezetten csípem a háborús filmeket. Ez egy pár évvel dicsőséges leszerelésem után történt, amikoris már nagyjából kitörlődtek az elmémből a kopterkori szívózások és az öregkori láblógatások emlékei.

Egy szép napon lehunytam a szemem és láttam magam, amint sártól mocskosan, kezemben gépfegyvert szorongatva, lötyögő rohamsisakkal a fejemen loholok a réten, miközben mellettem lövedékek süvítenek és aknák robbantják a nyakamba a földet. Talán nagypapám II. világháborús történetei, talán az olyan klasszikusok, mint A leghosszabb nap, a Patton, A híd túl messze van vagy az Apokalipszis, most lenyűgöző képsorai dübörögtek az agyamban, amikor ezzel egy időben a fürdőkádban terpeszkedve dúdolgattam a Brothers in Arms-t a Dire Straitstől. Csak akkor, amikor több órás küzdelmet követően egy legutolsó hurrával áttörtük az ellenség vonalait, jöttem rá, hogy időközben kihűlt körülöttem a víz; kikászálódtam hát a kádból és mint a háborúsdit játszó kisgyerkők, diadalittas mosollyal az arcomon masíroztam el a a fehércsempés hadszíntérről.

thethinredline3.jpg

Aztán nemrégiben megnéztem a legújabb, legmegdöbbentőbb spielbergiádát, a Ryan közlegény megmentését, majd később Terrence Malick szintén II. világháborús csatáját, Az őrület határánt - és totál hülyén kezdtem magam érezni. Hálát adtam az égnek, hogy mégsem kell éles helyzetben másokra lőnöm, ugyanis eddigi fellengzős elképzeléseim mind szerterobbantak: mégpedig a véres valóság hatására. Ugyanis rájöttem, hogy akármilyen fifikás fickónak tartom magam, akárhogyan is rohanok sértetlenül – legalábbis képzeletben – három kilométert nyílt terepen, ellenséges golyózáporban, ha arra kerülne a sor a golyó, engem is ugyanolyan gyorsan átlőne, mint a többi szerencsétlen, mellettem reszkető hullajelöltet. Ehhez pedig nem kell sok, csupán annyi, hogy egy balszerencsés napon ébredjek fel a frontvonalon...

thethinredline5.jpg

A hatalmas csatahajó teljes nyugalommal szeli a Csendes-óceán habjait. A kívülről néma monstrum belsejében azonban többszáz, harcba induló katona készül a partraszállásra. Edward Welsh őrmester (Sean Penn) végigtekint az emberein, némi bátorságot önt beléjük, csakúgy, mint parancsnokuk, James Staros (Elias Koteas) százados. A támadás vezetője, Gordon Tall ezredes (Nick Nolte) kap még egy utolsó eligazítást felettesétől és máris a rohamcsónakokban ülünk, amelyek a fel-felcsapó hullámok között egyre közelednek a parthoz, az ellenséges japánok arcvonalához. Isten hozott mindenkit a festői szépségű Guadalcanal-szigeteken, ott, ahonnan nem minden fegyveres turista tér haza az első osztályon!

Irány a dzsungel! Az amerikai katonák átverekedik magukat az őserdőn, hogy aztán megálljanak a méteres fűvel borított, hatalmas és hihetetlenül meredek dombok tövében, hogy aztán az egyébként gyönyörű képet mutató terepen szembenézzenek a halállal...

thethinredline4.jpg

A James Jones önéletrajzi ihletésű regényéből készült, csaknem háromórás filmet szinte lehetetlenség tartalmilag leírni. Ugyanis Az őrület határán Terrence Malick huszonöt éves pályafutásának harmadik (!) filmje – az első az 1973-as Badlands, a második pedig az 1978-as, a kritika által körülrajongott, de csúnyán megbukott Mennyei napok – annyira összetett és szerteágazó, mintha a rendező a munka nélkül eltöltött húsz évének minden egyes üzenetét bele akarná sűríteni. A szemünk előtt egy csapat amerikai katona drámája rajzolódik ki: bár szinte semmi esélyük sincsen a győzelemre, mégis meg kell rohamozniuk a hatalmas hegyeket, ahonnan biztos rejtekhelyről a japánok zúdítanak gyilkos tüzet a nyakukba. A lehetetlen feladat teljesen felőrli őket, sorra hullanak a katonák, a megfáradt, de a parancsot mindenképpen teljesítő Tall ezredes újra és újra a mészárszékre vezényli őket.

Miközben a látványos csatajeleneteket – pirotechnika és John Toll operatőr zseniális felvételei – figyeljük, a fülünkbe susogó fű emberi sorsokat és tragédiákat mesél el nekünk. Halljuk a katonák önvallomásait, látjuk az otthonról magukkal hozott emlékeiket és átérezzük a félelmüket. Miközben felfelé menetelnek a halálba, miközben elkeseredetten rohamozzák a japánok állásait, mi velük vagyunk, az arcukba nézünk, együtt lihegünk velük és – lélekben – együtt is halunk meg velük.

thethinredline2.jpg

Az őrület határán érdekessége egyébként, hogy nem arctalan gyilkosokként ábrázolja a japánokat: a csata hevében ők ugyanúgy küzdenek, ugyanúgy rettegnek és ugyanúgy beletörődnek a sorsukba vagy ugyanúgy könyörögnek az életükért, mint akárki más – ezt a tábor elleni, megdöbbentő hitelességű támadás alkalmával láthatjuk. A filmben nincsen főszereplő, talán Sean Penn és Nick Nolte – akinek nyugodtan adhatnának egy Oscart – a két meghatározó figura, de mellettük kisebb-nagyobb szerep erejéig Ben Chaplin, John Cusack, Woody Harrelson, Jared Leto, James Caveziel, Woody Harrelson, John C. Reilly, John Savage, George Clooney és John Travolta is feltűnik. A „special thanks” listán többek között Martin Sheen, Billy Bob Thornton, illetve Mickey Rourke nevével találkozhatunk – az ő leforgatott jeleneteik valószínűleg már nem fértek bele a filmbe.

Az őrület határán összességében lenyűgöző és megdöbbentő alkotás. Valószínűleg mindenki a Ryan közlegényhez hasonlítja majd, bár kétségtelen, hogy kevésbé Oscar-esélyes, mint Spielberg filmje; ha az arany szobrot nem is, de a Csendes-óceáni veteránok  elismerését biztosan megkapja majd. És ez is ér annyit!

Malick látványos háborús drámát robbantott bele a mindennapjainkba. Amikor a csata befejeztével az életben maradtak zaklatott és zavarodott, de boldog arca között pásztázunk, rádöbbenünk a háború kegyetlen igazságára: a harcok őrületét sosem az okosak és az ügyesek élik túl – hanem azok, akik reggel egy szerencsés napra ébrednek...!

 (1999, VOX)

Hosszú és sokak szerint unalmas művészfilm. Hosszú, látványos és hangulatos háborús - háborúellenes dráma, akció remek zenével és gyönyörű képekkel, talán a valaha elkészített legjobb (lásd: japán tábor elfoglalása) csatajelenetekkel - szerintem. Malick rengeteg szereplőt, sztárt mozgat, ám sok felvétel sajnos a vágószoba padlóján végezte. 1998 óta várom a film gigantikusnak mondott, eredeti, rendezői verzióját, bármennyi óra hosszú is legyen!!

thethinredline.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://alonzomosely.blog.hu/api/trackback/id/tr8416785454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása