Hét év Tibetben

 Mint a mesében! Hetedhét ország, hétfejű sárkány, hétmérföldes csizma és... Hét év Tibetben. Jean-Jacques Annaud, a francia filmrendező, a természet és az emberi lélek összefüggéseinek egyik legjobb ismerője (A tűz háborúja, A rózsa neve, A medve) A szerető-t követő jónéhány éves moziszünet után újra jelentkezett, mégpedig egy olyan történettel, amely akár mesébe illő is lehetne, ha nem tudnánk, hogy valós, a II. világháború idején megtörtént eseményeken alapul.

Cliffhanger után szabadon: a világhírű osztrák hegymászó, Heinrich Herrer szerepében a kiszőkített Brad Pitt ostromolja a hegycsúcsokat, hogy a Szenvedélyek viharában után karrierje egyik legérzékenyebb szerepében megmássza a Himalája és saját lelkének legmeredekebb sziklafalait. Neki azonban nem a velejéig gonosz John Lithgow-val, hanem önmagával és egy, az európaitól merőben különböző világgal kell farkasszemet néznie.

Heinrich Herrer társával, Peter Aufschnaiterrel ( avid Thewlis) 1939-ben indult útjára, hogy meghódítsa a világ egyik legmagasabb hegycsúcsát, a Nanga Parbatot. Herrer csupán a saját hírnevével és a sikerrel törődve várandós feleséget hagyott a háta mögött, igaz úgy számított, néhány hónapon belül visszatér. A néhány hónapból azonban jónéhány év lett és mire Herrer újra osztrák földre lépett, egy teljesen más emberként folytatta az életét.

A két, sikeréhes hegymászó Himalája-próbálkozása kudarcra ítéltetett: még csak a csúcs közelébe sem érhettek, amikor az időjárás feltartóztatta őket. Nem sokkal később pedig az időközben háborúba lépett Anglia katonái ejtették foglyul a csapatot. Több évnek is el kell telnie, mire adódik egy olyan alkalom, hogy a hegymászóknak ügyes trükkel és némi szerencsével sikerül kiszökniük a táborból. Innentől kezdve aztán először különválva, majd pedig újra egymásra találva folytatják a menekülésüket. Hosszadalmas és veszélyes bolyongás után jutnak el a tibeti határra, majd nyernek bebocsájtást a tiltott városba Lhaszába. Első idegenként mégis sikerül beilleszkedniük, mert először egy ottani arisztokrata, Tsarong (Mako) karolja fel őket, nem sokkal később pedig a 14 éves dalai láma (amatőr, de nagyon jó: Jamyang Wangchuk) barátságát is elnyerik. Rövid idő után Herrer a fiatal vezető egyik legjfőbb bizalmasa és tanítója lesz. Miközben azonban a nyugati civilizáció titkairól mesél a fiúnak, észre sem veszi, hogy  ő is elindul egy hosszú, lelki átváltozást hozó úton.

A tibeti határon ez idő alatt feltűnik a kommunista Kína hadserege, az országon belül pedig egy udvaronc Ngawang Jigme (B.D. Wong) kezd egyre nagyobb befolyással bírni...

A Hét év Tibetben tartalmát nem nehéz néhány mondatban leírni. A benne megbúvó mögöttes tartalomról azonban igen nehéz beszélni, a film ugyanis olyan, mint egy távol-keleti mondás. Első hallásra egyértelmű, de ahogy mind többször pillant mögé az ember, újabb és újabb jelentésekkel és üzenetekkel ruházza fel önmagát. Egyszerre lélegzetelállító természeti tabló, élő történelemkönyv, egy idegen, számunkra furcsa  kultúra és egy csodálatos lelki átváltozás bemutatása, valamint mindezek tiszta keveréke.

Egy kis bepillantás a több ezer méteres hegyek közé: a Hét év Tibetben igazán maradandó élmény. És talán egy kicsit még lelkileg is megtisztulunk tőle!

 (1998)

Filmzsáner divatok jönnek és mennek folyamatosan, ám hegymászós témájú filmek ritkán készülnek: úgy tízévente - néha sűrűbben is - találkozunk velük. Általában akciófilmek - Cliffhanger, Jég és föld között -, néha valódi, kapaszkodós mozik - K2, Everest - és van, hogy a mászás csak a hátterét adja a történetnek. A Hét év Tibetben épp ezt a sort erősíti és azon kívül, hogy történelmi eseményeket dolgoz fel, a Kelet-Nyugat ellentét-hasonlóság filozófiájába is belemerül. Brad Pitt ebben is jó - egyébként boldog 58-at neki!!