Hogyan fér meg a kosztümös, vérbeli francia kalandfilm, a horrorral, a középkori krimivel és a távol-keleti kung-fu elemekkel? Elsőre sehogy sem, ha azonban megnézzük a Farkasok szövetségét, a saját szemünkkel láthatjuk, hogy nagyon is egységes egésszé lehet kovácsolni az egymástól merőben eltérő filmstílusokat, csak megfelelő mesterembert kell szerezni a művelet elvégzéséhez. Christophe Gans rendező-forgatókönyvíró ehhez tökéletes alanynak bizonyult, hiszen eredeti történetű és látványos kivitelű alkotásával, friss és újszerű stílusával nem csupán Európában, de a tengerentúlon, a feliratos – pláne francia eredetiben beszélő – filmeket nem túlságosan kedvelő közönséget is sikerült megragadnia: a 200 millió frankból kihozott Farkasok szövetsége ugyanis a kezdeti 21 vászonról rövid alatt olyan népszerűségre tett szert a tengerentúlon, hogy egy hónap múlva már 400 moziban játszották a kópiáit – mutatja ez a roppant egyedi képzeletvilágú gall rendezők hollywoodi létjogosultságát, hiszen Gans kollégái közül lássuk csak Jean-Pierre Jeunet-t (Elveszett gyermekek városa), aki korábbi, hazai munkái révén már elkészíthette az Alien 4-et, illetve a korábban látványtervező Pitofot, aki első munkája, a Vidocq után rögtön a Catwomant és a szexi bőrcuccban feszülő Halle Berryt csíphette ki magának.
A történet szerint 1765 esős, sárdagasztó őszén járunk, amikor két idegen érkezik egy kis, nyugat-franciaországi településre. A jövevények nem arra tévedt vándorok, hanem egyenesen a király küldöttei, akik egy igen fontos nyomozás miatt kaptak megbízatást. A fiatal, a jobbára ismeretlen tengerentúlt is megjárt természettudós, Grégoire de Fronsac (Smauel Le Bihan – Szeretni bolondulásig, Becsületkódex) és segítője, a szótlan, ám annál keményebb harcos hírében álló indián, Mani (Mark Dacascos – Bölcsőd lesz a koporsód) egy furcsa, rettegett szörnyeteg nyomában járnak. A leírhatatlan és megmagyarázhatatlan eredetű szörny ugyanis az eddig ismert, Isten teremtette lények egyikre sem hasonlítva az elmúlt időben Gevaudan környékén már több mint száz gyermeket és fiatal nőt marcangolt szét kíméletlenül.
Fronsac és társa azonnal munkához látnak és megkezdik a nyomozást a megállíthatatlannak tűnő fenevad után. A rém nyomát követve azonban minduntalan akadályokba ütköznek: hol helyi, a kutatók munkáját rossz szemmel néző martalócokkal gyűlik meg a bajuk, hol pedig a környékbeli arisztoraták ellenszenvével és arroganciájával kell megküzdeniük. Fronsac és Mani egyre mélyebbre ásnak a titokban és rövidesen – többek néhány újabb szereplő, mint például egy helyi nemes, De Morgias (Vincent Cassell) és gyönyörű húga, Marianne (Émilie Dequenne), illetve a luxusprosti Sylvia (Monica Bellucci) felbukkanásával – az összeesküvések, csalások és árulások sűrűjében találják magukat.
A megoldhatatlannak tűnő rejtély vélt főszereplője, a névtelen fenevad tovább gyilkol, egy idő után azonban Fronsac gyanítani kezdi, hogy a fenevad nem csupán a saját vérétől hajtva szedi áldozatait…
(2003)
A kétezres évek elején két remek francia film is mozikba került, ami bizonyította, hogy van még élet a hagyományos gall vígjátékokon és művészfilmeken, pláne a Taxi-szérián túl is. Az egyik a Bíbor folyók című Jean Reno-krimi, a másik pedig a rejtélyes történelmi akció, a Farkasok szövetsége volt. Közös a kettőben, hogy nem csupán jól összerakott szórakoztató mozik, de az akkoriban a harmincas évei közepén járó Vincent Cassel az egyik főszereplőjük. Utóbbi film küllönlegessége még, hogy a hawaii Mark Dacascos is harcművlszkedik benne. Annak idején szerettem, lassan újra meg kellene nézni...