Batman szerint a nők a kocsikra buknak, csakis a kocsikra!
A bőrember szavait azonban meg kell cáfolnunk, mert a nők a legtöbb esetben a repcsikre is buknak. Hiszen a gyengébb nem tagjai közül csak kevesen tudnak elmenni pillantásra sem méltatva a pilótadszekis, szabadidejükben bivalyerős motorokkal vagy sportkocsikkal, munkaidejükben pedig még bivalyabb vadászgépekkel száguldozó fenegyerek mellett. Don Simpson és Jerry Bruckheimer ezt felismerve – egy Flashdance-szel és a Beverly Hills-i zsaru első részével a zsebükben – készítették el Tony Scott rendezővel mára már klasszikussá vált és az általuk azóta tökélyre fejlesztett, csillagos-sávos patriotizmust lengető pilótafilmjüket.
A történetet természetesen mindenki ismeri: Pete „Maverick” Mitchell (Tom Cruise), a tökös és csupa vigyor pilótagyerek jelentkezik a légierő legjobb pilótáit képező Top Gun programba. A suliban aztán vakmerősége és önfejűsége révén nem csupán ellenfelével, Iceman Kazanskival (Val Kilmer), de a feletteseivel (Tom Skerrit, Michael Ironside) is összetűzésbe kerül. A magabiztos srác aztán egyik tanárát, Charlotte-ot (Kelly McGillis A kis szemtanút követően egy ígéretesnek induló pálya és az ígéreteket romba döntő alkoholizmus előtt) is megkörnyékezi. Szerelem, összeveszés, szerelem, egy barát elvesztése, repülés, repülés, repülés és a végére egy kis hidegháborús forrongás teszi emlékezetessé a történetet.
Cruise a tehetséges pilóta szerepében egy életre a tinik bálványává tette magát, a Top Gun pedig a Pentagon legnagyobb örömére számtalan hasonló, pilótákról szóló produkció – Vasmadarak-széria, Memphis Belle, Intruderek támadása – számára teremtett sugárhajtású alapot.
A film nemzetközi sikere – világviszonylatban csak a mozikban 344,7 millió dollárt hozott 1986-os értéken – nem csupán bomberdzseki divatot teremtett és poszterfiút csinált az alig 24 éves Tomból, de közismertté tette a többi fiatal szereplőt, Val Kilmert, Anthony Edwardsot, Tim Robbinst és Meg Ryant is Ezen túl slágerklaszikussá változtatta a Berlin Take My Breath Away című betétdalát és hosszú sorokat varázsolt az amerikai légierő toborzó-irodái elé. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a Top Gun hozta lendületbe a Bruckheimer-Simpson producerpáros akciófilm-gépezetét és olyan nagyszabású sikerek előfutárává tette a filmet, mint a Crimson Tide, A szikla, az Armageddon, A közellenség vagy a Pearl Harbor. Tony Scott vizuális világa alapot teremtett a klipek és reklámok világából érkező fiatal rendezők – David Fincher, Michael Bay, Dominic Sena, Antoine Fuqua, Tarsem Singh és társaik – tehetségének kibontakoztatására, illetve az akcióikhoz remekül passzoló zenét komponáló Hans Zimmer és Tsai számára.
Pedig azt hittük, hogy csak dzsekikről és vadászgépekről szól az egész.
(2002)
Bár a Top Gun: Maverick gépei az eredeti menetrendhez képest elég nagy csúszásban vannak - idén májusban gyújtják be az utánégőket az elsőre tervezett 2019 július helyett - a konkurrencia, de még inkább a vírushelyzet miatt, ám sosem lehet abból baj, ha bemelegítésként felelevenítjük az 1986-os alapmozit. Az átkosban hozzánk csak késve juthatott el, mert ugye a gaz imperialista Amerika katonai propaganda filmjeként emlegették. Da! Közben pedig csak egy nem túl erős történetű, de szórakoztatóan látványos sikerfilme, aminek a további erényeit a cikkben fejtem ki...
