Edward Zwick, filmrendező általában nagyon otthonosan mozog a frontvonalakon. Szinte minden egyes eddigi filmjében – Az 54. hadtest, Szenvedélyek viharában, A bátrak igazsága – hosszabb-rövidebb ideig a lövészárkokba invitálta a nézőit. Legújabb háborúsdijában is ezt teszi, a Szükségállapotban azonban nem valami kietlen hegyvidékre, vagy sivatagba, hanem a világ szívébe, New Yorkba visz bennünket.
Anthony Hubbard FBI-ügynöknek (Denzel Washington) baja meggyűlik az arab terroristákkal. A fundamentalisták ugyanis először egy festékbombát robbantanak az egyik helyi buszon, majd nem sokkal később – a viccet félretéve – egy másikat több tucatnyi emberrel az utasterében egy-az-egyben a levegőbe repítenek. Hubbard csapata élén teljes erőbedobással fekszik neki az ügynek, de a nagyváros dzsungelében nem sikerül a tettesek nyomára bukkannia.
Idővel besegít a munkájába Elise Kraft (Anette Bening), a CIA titokzatos és állandóan titkolózó szakembere is. A csapat tagjai magukat nem kímélve több terrorista-gyanús arabot is lekapcsolnak, ám nem sokkal jutnak közelebb a megoldáshoz. Miközben újabb, hatalmas és sok emberéletet követelő robbanások rázzák meg New Yorkot, egy megszállott tábornok (Bruce Willis) megunja a malmozást és csapatai élén bevonul a városba, hogy szükségállapotot kihirdetve fegyveres erővel tegyen pontot az ügy végére...
Az időzített bombák március 25-től robbannak a salgótarjáni Apollóban.
(1999, Nógrád Megyei Hírlap)
Amikor megnéztem - annak ellenére, hogy az összes benne szereplő színészt kedvelem - valahogy nem igazán tetszett ez a film (Talán Bruce Willis tenyérbemászó figurája, vagy akkori politikai tájékozatlanságom és naivságom miatt??) Aztán pár évvel később a történelem valósággá változtatta a film eseményeit és részben azóta újra meg újraírja...