Steven Spielberg most megint komolyan gondolta! Összeráncolta a szemöldökét, elmerengő tekintettel a távolba meredt és miközben bal kézzel az összes plüssállatkáját lesöpörte az asztalról, jobbjával máris az Egyetemes Világtörténelem – sorozat egyik húsz kilós kötetét kezdte lapozni.
Mit is rendezzek? Mit is rendezzek? – morfondírozott magában, aztán némi keresgélést követően végre rátalált a megfelelő oldalra – tuti téma: rabszolgalázadás a százötven évvel ezelőtti Délen. Így hát a Schindler listáját követő hároméves lábáztatás, valamint a második Jurassic Park-bomba után az ötvenéves gyerek ismét mondanivalóval állt elő.
Ez Steven Spielberg pechje: több százmilliós bevételű, szórakoztató sikerfilmek és pár alulértékelt felnőtt próbálkozás – Bíborszín, A Nap birodalma – mellett elkészítette a filmtörténet legmegrázóbb alkotását – és ezáltal rehabilitálta magát az őt eddig csak popcorngyárosnak tartó szakma előtt... hogy aztán innentől kezdve minden „ komoly” filmjével a szigorúszemű ítészek pennáinak kaszásvermébe vesse magát. Ebből következően akárhogyan is navigált a zátonyok között, az Amistad sem tudta elkerülni a Schindler-filmmel történő összehasonlítást. De erről majd a végén.
Ők nem feketék, nem afroamerikaiak, hanem egyszerűen csak négerek és ebben az egy, rövid szóban benne van a sorsuk, a szenvedésük, az életük és a haláluk. Ők nem rappelgető, aranyláncos milliomosok és nem is nagymenő kosarasok, hanem rabszolgák, akiket szülőföldjüktől messzire vetett a sors és az emberi kapzsiság, akiknek az élete nagyjából annyit ér, mint a hajón szállított, feleslegessé vált holtsúly.
Nem is csoda, hogy a láncra vert afrikaiak megelégelik az embertelen körülményeket és 1839- ben ötvenegynéhányan fellázadnak az Amistad nevű spanyol hajó fedélzetén. A legénység többségét megölve átveszik a hatalmat a hajón és azt tervezik, hogy két életben hagyott matróz segítségével visszatérnek Afrikába. A tengerészek azonban becsapják őket és New England partjainál a hadsereg kezére adják a lázadókat. A partraszállást követően aztán elkezdődik az afrikaiak igazi kálváriája: vezérükkel, Cinque-vel (Djimon Hounsou) a bíróság előtt kell felelni tettükért.
Nemsokára azonban az angolul egyáltalán nem beszélő és a civilizált világ működésében teljesen járatlan feketék ügyvédi segítséget kapnak. A fiatal és az ügyben csak a kiugrási lehetőséget látó Roger Baldwin (Matthew McConaughey) lesz a védőjük, akit a rabszolgaság intézménye ellen küzdő Theodore Joadson (Morgan Freeman) támogat. A szimpla „árubirtoklásként” induló per aztán nemsokára óriási visszhangot vált ki és magasabb szintig is eljutva egy jelenlegi (Nigel Hawthorne) és egy leköszönt (Anthony Hopkins) elnököt szembeállítva a Legfelsőbb Bíróság előtt fejeződik be.
Spielberg most ismét, minden köntörfalazás és szépítés nélkül nyúlt a nehéz és igen kényes témához. Keze között az Amistad nem annyira radikális szakítás a filmes múlttal, mint az a Schindler esetében történt, de mindenképpen maradandó és értékes alkotás. Színészei kiválóan játszanak – szerepel még Anna Paquin, Pete Postlethwaite és David Paymer –, elsősorban az újoncként is hatalmas erőt és szabadságszeretetet sugárzó Hounsou, valamint az emberileg fokozatosan megváltozó McConaughey, a rövid szerepében is zseniálisat nyújtó Sir Hopkinsról már nem is beszélve. Spielberg ilyet hat-hét évvel ezelőtt sohasem tett volna: minden szépítés és félremagyarázás nélkül megdöbbentő és teljesen reális képekben mutatja be az Amistadon uralkodó embertelen állapotokat és míg biztos kezű dramaturgiai vonalvezetéssel rajzolja meg a két kultúra tagjainak kapcsolatteremtését, egy gyorstalpaló afrikai mende nyelvtanfolyamot is tart a nézőknek.
Az Amistad ugyan nem alapkő a szabadságért vívott harcot bemutató filmek sorában, de mindenképpen egy biztos tartóoszlop. A segítségével a fehér ember vezekelhet a feketék ellen elkövetett bűneiért – még ha az a sötétben, a pergő filmkockák előtt is teszi.
(1998, VOX)
Steven Spielberg egyértelműen a filmtörténet egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású rendezője, emellett az én személyes kedvencem is. Hiszen gyakorlatilag az ő - és Új-Hollywood - más nagyjainak - filmjein nőttem fel. Spielberg a Schindler-listájával lépett ki az amerikai zöldövezet szórakoztatás kereti közül és négy évvel később készítette el az Amistadot. A napjainkban is aktuális témát boncolgató műve ugyan nem került fel a legsikerültebb filmjeinek dobogójára, ám a négy Oscar-jelöléses rabszolgatörténet így is nagy hatású, hiszen az amerikai történelem egy, addig csak ritkán bemutatott időszakával ismertet meg...
