Héé, öreg! Nem akarsz egy jó izgalmasat utazni? Naaa, ne húzd már úgy a szádat, az én tutifrankó anyagomtól még senki sem ment a falnak! Látom, azért mégiscsak felcsillant a szemed. Tudom ám, hogy milyen ez: egyszer csak úgy belekóstolunk, mert a haverok azt mondták, hogy jó buli, aztán meg már a mákostésztára is szórjuk porcukor helyett... Na, mi van? Beijedtél? Itt úgysem lát meg bennünket senki. Figyusz, haver, ha nyomni akarod, akkor hát itt van, tessék, látod, még fecskendőt is adok hozzá. Ez biznisz, pajti, érted?
Oridzsiúj csomagolásban, reklámár helyett ingyenesen csak neked, minden második adaghoz jár egy tű is. Madeinchina. Na, félsz a szuritól? Ha ilyen bátortalan típus vagy, akkor itt van a többi anyag: finom porocska – de nem ám szódabikarbóna Tixszel –, hol élsz te? Nálam csak frankó cuccot kaphatsz. Meg ha kell mindenféle bigyók meg bogyók, meg izék csak azért, hogy jó kedvre derüljenek a népek. Látom, azt hiszed, hogy csak a levegőbe szövegelek öcsi, mi? Figyelj már, én itt név vagyok a szakmában, ha megjelenek a placcon a kis kofferommal, minden porszívóügynök elpucol a balfenéken. Ha megcsörren a mobilom, már megyek is. Bejáratos vagyok minden hollywoodi partira, mert tudják, hogy tőlem csak frankó minőséget lehet venni. Odalépek a kopasz pasihoz az ajtóban, megpaskolom a ruhásszekrényhátát, becsúsztatok egy-két vigyortablettát a zsebébe, aztán már bent is vagyok milliomosék vityillójában! VIP kártya nélkül! Még oda is érvényes az én kis kofferom, ahová Schwarzeneggert is urológusi vizsgálat után engedik be! Mi??? Süketelek??? Haver, az én nevemmel még a filmek stáblistáján is találkozhatsz! Elég csak várnod egy kicsit, aztán feltűnök a „Szakértők” vagy a „Külön köszönettel...” címszavak alatt. Nem hiszed? Hát én láttam el ópiumkúppal a transpottingékat is! De a főművemet azért mégiscsak a Terry Gilliammel közösen csináltuk. Figyelj má’ , ketten rendeztük az egész Las Vegas-os filmet.
Terry elmondta, hogy mit akar, én meg kipattintottam a zárat, aztán elővettem a célszerszámot, amikor meg minden meg volt, megbeszéltük a jelenetet, Terry meg felállt, aztán elment, hogy anyagos fejjel leforgassa az aktuális részt. Még mindig nem hiszed? A nevem csak azért nem szerepel ott, a Terryé mellett, mert szem előtt kell tartanom a szakmai szempontokat is. Ja. Ha a kolumbiaiak meglátnák, hogy ott fityegek a „rendezte” után, már másnap délután kinyúvasztanának, még az Oscaromat se vehetném át!!! Mit röhögsz, haver? Itt konkurrenciaharc van, te! Ha nem én csípek ki egy forgatást, akkor jön más: a dél-amerikaiak, az oroszok, a jakuzák, a marslakók, meg a többiek. Nem mondom, élveztem a Terryvel eltöltött heteket. Expresszionista képi látásmód, a világtól elrugaszkodott, pioníristán szibsztentikus kamerakezelés meg ilyesmik?
A fenét! Az igazság az, hogy a büféscsajtól a díszlettologatón keresztül a producerrel bezárólag mindenkit én láttam el anyaggal. Volt olyan strapás nap, hogy kétszer is fordultam! Sőt! Néha még a sógorom is besegített! Johnny meg Benicio? Irtó jó arcok! Azt hitted, hogy az egész csak tehetség meg színészi játék? Hol élsz te? Jöttem, lőttem és győztem! Egyszer az egyik jelenetben még én is bezuhantam a kamera elé. Nem mondom, filmtörténeti jelentőségű pillanat volt, de jó rendezőhöz méltón kivágattam magam a jelenetből. Hát inkább én, mint a cenzorok, nem? Nna, jól van, gyerek, úgy látom, hogy te nem vagy valami kóser kuncsaft, úgyhogy szedem a cuccom és megyek is. Pár perc múlva úgyis jön a limó a filmgyárból. Tudod, hogy van, valaki megint egy excentitálisan filozófikus rémlátomással küzd... Na, kissrác, most már első kézből tudod, hogyan is működik ez a francos a mozibiznisz! Csá!
(1998, VOX)
