Az első három, patinát érdemlően remek felvonás után (sajnos) elérkeztünk a családi intrikában, véres pénzügyi csörtékben, önös, hiú hatalmi játszmákban tobzódó, de némi szeretetnek mondható érzelemmel is kecsegtető Roy-saga előre beharangozott, várt-nem várt fináléjához!

„Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.”

                                               William Shakespeare: Lear király

És… lépjenek hát színre utolsó alkalommal az érdemesek és érdemtelenek, a modern világ valódi irányítói, a média uralkodói, az Utódlás trónjára ácsingózó, öltönyös királydráma szereplői!

Három csavaros szezonnyi üzleti-média gyakorlattal és a familiáris kapcsolatok bonyolult pszichológiájának ismeretével a hátunk mögött jutottunk el a végkifejlethez, melyben – talán – pont kerül a vérbeli patriarcha Logan (Brian Cox) és négy gyermeke, Kendall (Jeremy Strong), Shiv (Sarah Snook), Roman (Kieran Culkin) és Connor Roy (Alan Ruck), valamint egyéb rokonok, munkatársak, üzlet- és ellenfelek históriájára.

4Q és IQ: mondanom sem kell, hogy a Waystar Royco – van saját weboldaluk is! – megabirodalom negyedik üzleti negyedévének tíz epizódja az eddigiekhez hasonlóan igazi látlelete a biznisz kegyetlen, húsba- és családba vágó valóságának. De emellett a tévés forgatókönyvírás, a csavaros sztorizás, színészválasztás, karakterábrázolás, a remekbe szabott, életszagú párbeszédek, na és természetesen – hogy ne csak a sorozat készítőinek jusson az aranyból –, a magyar fordítás és szinkronrendezés iskolapéldája is!

Függöny fel!

A végjátékban újra színre lép és jelentősebb szerepet kap a harmadik etapban megismert, laza norvég milliárdos, Lukas Matsson (Alexander Skarsgård – Tarzan legendája, Hatalmas kis hazugságok, Az Északi), aki emberei (Jóhannes Haukur Jóhannesson – Trónok harca, Atomszőke, Vikingek: Valhalla és Eili Harboe – Bôlgen, Thelma, Időbevándorlók) élén skandináv lendülettel próbálja felvásárolni a birodalmat. Cége, a GoJo és a jóöreg Logan Roy között már megindultak a tárgyalások, ami siker esetén az egyik félnek portfólióbővítést, míg a másiknak modernizációt, piacszerzést jelentene.

Azonban itt visszaköszön a széria első epizódjának alapfelvetése, miszerint ki legyen az, aki átveszi majd a kemény, sokszor arrogáns bizniszdinoszaurusz apa örökségét? Ez pedig tovább bonyolítja az események folyamát, hiszen amikor legutoljára láthattuk a Roy-tesókat, faterjuk épp jó messzire lökte őket a hatalom trónjától. A hercegnő és az üzlet irányításában érdekelt hercegek – Con még mindig a nem létező politikai karrierjét kalapálja – természetesen a saját kezükbe szeretnék venni az irányítást – és egy váratlan fordulat a kezükre is játssza ennek lehetőségét…

„Élesben fáj, mint a kígyó foga,
Hálátlannak tudni gyermekét.”

A további üzleti titkok és tárgyalási húzások felfedése nélkül elmondható, hogy előre sejthetően a cég öreg, bennfentes motorosainak, befektetőinek ismét lesz ehhez némi keresetlen részvénypakettje! Így nem véletlen, hogy a családon belüli demokrata-republikánus vonal, illetve a tesóegók csatája mellett még „külsős” érdekek is gyengítik a cég pozícióját. A trükközés, taktikázás, pozíciókeresés és az egymás gátlástalan kijátszása végigvonul az egész évadon, legyen szó egy születésnapról, egy bulival összekötött tárgyalásról, elnökválasztásról vagy temetésről – azért hogy jóság is legyen a családban, látunk meghitt pillanatokat is, ahol Roy-utódok még ha rövid időre is, de újra gyerekekké, valódi testvérekké válhatnak. Remekül megszerkesztett epizódokon – talán a hatodik lassú építkezése a legizgalmasabb – keresztül így jutunk el a maratoni, másfél órás fináléig, ahol további csavarokat követően végül választ kaphatunk a legfőbb kérdésünkre: a Roy testvérek önző módon csak az egyéni hatalmukat építve végül dicstelenül hullanak alá a zöldhasú mennyországból vagy összefognak és megpróbálják még jövedelmezőbbé tenni a vállalatot? És ha ez történik, vajon melyikük léphet majd az arrogáns, durva, kőkemény, de nem kertelő és gigászi üzleti sikereket elérő I. Logan helyébe??

Az Utódlás az elmúlt évek során a hiúság, az önáltatás, a megfelelési kényszer, a képmutatás, a zsarnokság, az önzés és az emberi gyarlóság még sok-sok más jellemzőjének képernyőre vitelével egy számtalan színből összeálló, monumentális freskót festett a televíziózás egére. Kérlelhetetlen őszinteséggel ábrázolta az üzleti életet, egy gyakorlatilag működésképtelen család belső harcait. Az egyedi, jól kidolgozott, összetett karakterei által irányított cselekménye mindig újabb és újabb fordulattal, meglepetéssel vitte tovább a Waystar hajóját, ami sokszor a káosz zátonya felé sodródva fedte fel szereplőinek egy másik arcát. Igazi, vérbeli, de némi humorral feldobott dráma, ami képi világával, kézikamerás, dokumentarista stílusával közénk, halandók közé hozta le a félistenek birodalmát. És bár jól belegondolva, talán egyetlen jószándékú, tiszta lelkű embert sem lehetne megnevezni az egész társaságból, őszintén szólva, hiányozni fog a Royék és Tsaik minden gyarló szereplője!

Függöny le, „basszák meg”!

(hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2023.06.30.)

Minden idők egyik legjobb tévésorozata tavaly ért véget a negyedik családi szezonnal. Üzlet, híradás és családi viszály shakespeare-i drámával és fordulatokkal. Bárhogy is: a szinte működésképtelen, önös érdekek által marcangolt Roy-klán minden egyes, nehezen szerethető tagja hiányozni fog!