A Memento zseniális film.
Kétségtelenül az utóbbi évek legjobb alkotása és még az is megkockáztatható, hogy egyike minden idők legjobb filmjeinek – az Internet Movie Database látogatói, azaz a világ mozilátogatói a rangot jelentő Casablanca, A keresztapa, A remény rabjai, a Schindler listája, A Gyűrűk Ura és a Csillagok háborúja társaságában az örökranglista tizedik helyét szavazták meg a számára.
A kiváló – csak 5 millió dollárból rekordidő, huszonöt nap alatt leforgatott – Memento brit rendezője, az 1970-ben született Christopher Nolan tehetségét dicséri. Nolan 1998-ban már készített egy 69 perces, Following címet viselő kis remekművet, majd két évvel később ismert, de nem sztár színészekkel leforgatta formabontó, a Ponyvaregény, valamint A lé meg a Lola történetvezetési stílusát, epizódokból való épülését idéző alkotását. A film egyszerre fekete-fehér és színes, története két idősíkon mozog és ami igazán kiemeli a mezőnyből az Nolan egyszerű, de zseniális húzása: visszafelé meséli el a történetet!
Egy elsötétedő polaroid kép, egy életre kelő, fejbe lőtt férfi és máris látjuk Leonard (végre egy nem nyálas szerep: Guy Pearce) történetét és tulajdonképpen nem csupán mi, de velünk együtt maga Leonard is kockáról-kockára próbálja összerakni a megtörtént eseményeket. Az ex-biztosítási nyomozó ugyanis rövidtávú emlékezetkiesésben szenved, azaz néhány perc múltán elfelejti a vele történt eseményeket. Éppen ezért élete legfontosabb információit vagy polaroid képek széleire írva vagy a saját testére tetoválva őrzi. Így üldögél motelszobájában elméleteket gyártva, vagy így nyomoz az utcán nyomok és emlékek után kutatva: a célja ugyanis nem más, mint megtalálni felesége megerőszakolóját és meggyilkolóját…
Az abszurd alapszituációból kibontva és a lehetetlent is megoldva a rendező visszafelé mesélve is képes fokozni a izgalmat: úgy fűzi az egyes epizódokat egymásba, hogy mindvégig fenntartja a néző figyelmét, de ezzel együtt a legutolsó pillanatig kétségek között hagyja egészen a befejező jelenetig, amelyben minden, még a legapróbb elem is szépen a helyére illeszkedik. Addig is furcsa emberek és szituációk tucatját felvonultatva űzi hősét az idő visszafelé forgó kerekén, hogy a közben felmerülő ezernyi kérdést egy frappáns fékcsikorgással válaszolja meg.
A Memento kimagasló film és ami tényleg egyedülállóvá teszi, az, hogy története nem a filmvásznakon vagy a tévéképernyőkön, hanem az emberi agyakban játszódik le!
Maradandóan.
(2002)
2000-ben még nem sokan tudták, hogy ki ez az alig 30 éves rendező, aki rendhagyó időrendet követő filmjével először hagyta ott kéznyomát a mozgókép-történelem sugárútján. Christopher Nolan azóta számos remek, sőt zseniális mozival szórakoztatott bennünket és vált a jelen kor egyik legnagyobb direktorává. Első Oscar-jelölését kapta a Memento írójaként és idén már a nyolcadik nominációjánál tart - reméljük, az Oppenheimerrel végre beérik az arany!
