David Lynch-csel kapcsolatban általában nem ehhez szokott az ember, hiszen a független király eddigi munkái alapján joggal alakult ki róla az a kép, amely őt a sötét, bizarr, idegborzoló sejtelmesség és a szürrealizmus elsőszámú kamerás festőjévé emelte. A mindig új utakat kereső filmes most tényleg meghökkentett. No, nem egy minden eddiginél bizarrabb történettel – éppen ellenkezőleg: egy lassú tempójú, nyugdíjas sztorival, amely nem kínál furcsa figurákban tobzódó intellektuális orgiát, de annál inkább elvarázsol a maga egyszerségével, bájával és régimódi érzelmességével. David Lynch ugyanis az Igaz történettel – a cím (The Straight Story) egyébként az eredetiben egy ügyes szóvicc, mert a főszereplőt is Straight-nek hívják, amely a magyar fordításban ugye egyenest, becsületest jelent – egy új, eddig nem túlságosab feltárt oldaláról mutatkozik be. Lynch ugyanis tud romantikus és megható is lenni.

Hogy mennyire, az kiderül a 73 éves nyughatatlan öreg, Alvin Straight történetéből.

Bravúros kezdés: a kamera – az egész film tempóját meghatározó – lassú mozgással a Lynch-háziszerző Angelo Badalamenti hasonlóan nyugis muzsikájának dallamaira ereszkedik le két zöldövezeti ház közötti füves térségre, ahol egy középkorú, nem éppen fitness-alkatú hölgy sütteti magát a napon. Az ember azt hinné, hogy egy Spielberg-féle Mr. Átlagpolgárék átlagélete-hangulatú családi moziba csöppent; de nem: a hölgy feláll, kiringatja magát a képből, mire kisvártatva az egyik házból halk jajt és tompa esés zaját halljuk. A nő kajával megrakottan visszatér és látszólag sejtelme sincsen az iménti balesetről.

Ezzel az aprócska, vágás nélküli kezdéssel Lynch máris felkelti a néző érdeklődését és bár nem akciójelenetekkel bombázza az érzékszerveket, a film legutolsó pillanatáig rabul is ejti azt.

Nemsokára kiderül, hogy a puffanás okozója Alvin Straight (remek szerep egy idős színész, Richard Farnsworth számára), a makacs, büszke és sajátos erkölcsi rend szerint élő, betegeskedő öreg, akit esése után a konyha padlóján fekve beszédhibás lánya (Sissy Spacek) talál meg. Szerencsére Alvinnak semmiféle komolyabb baja nem történik, de lánya és ismerősei unszolására mégis elmegy az orvoshoz. A diagnózis: rossz dereka mellé még sikerült egy tüdőtágulást is begyűjtenie. Más idős ember ezek után még inkább vigyázna az egészségi állapotára, Alvint azonban nem puhafából faragták. Annál is inkább nem, mert nemsokára telefont kap, hogy 350 mérföldre, Wisconsinban élő, tíz éve nem látott fivére, Lyle szívszélhűdést kapott, mire Alvin elhatározza: mindenképpen meglátogatja – az öregnek azonban se kocsija, se jogosítványa.

Ez azonban nem jelenthet problémát. Alvin tesz néhány előkészületet, majd isiászos derékkal „felpattan” lepukkant fűnyíró traktorjára és visszafogott Mad Max-stílusban, de komoly eltökéltséggel gázt ad…

A nézőközönség túlnyomó részét kitevő 25 év alattiak kis valószínűséggel nem fognak csapatostól a moziba rohanni, de aki megnézi, az nem üres lélekkel és üres aggyal fog a vetítésről távozni. Bár a film sztorija szó szerint egy kistraktor sebességével száguld előre, mégsem unalmas: bájos humorral – például az első sikertelen start és következményei –, rengeteg érzelemmel követi végig Alvin sajátos – és bármennyire is hihetetlen, de megtörtént! – roadmovie-ját, azokat az apró, de számára nem mindennapi kalandokat, amelyek végig kísérik öthetes (!) útján.

Nem mondok el nagy titkot, ha elárulom: Alvin végül is megérkezik Lyle (Harry Dean Stanton rövidke szerepe) rozoga viskójához, a maga csendes módján vált néhány mondatot hasonlóan szófukar fivérével – majd a verandán ülve könnytől fátyolos tekintettel mindketten csendes mélázásba merülnek.

Aki átérzi ezt a pillanatot, az tudja, miről szól a film… és talán azt is, miről szól az Élet!

(1999)

A Halálos iramban féktelen gyorsforgalmi verdazúzda előtt kicsivel egy öregbá traktorozott keresztül az államokbeli aszfalton. A David Lynch-től szokatlan, kis köbcentivel, de hatalmas szívvel megáldott road movie egy megtörtént, több hetes érzelmi utat elevenít fel idős főszereplője, az akkor 79 éves Richard Farnsworth Oscar-jelölt jutalomjátékával. Lassítsunk csak le!