Istenuccse, ördögire imádom az angyalokat! No, most nem azokra a pucér, pufók kissrácokra gondolok, akik csöppnyi szárnyaikkal verdesve, kamikáze-repülés közben nyilazgatják át a teljesen össze nem illő párok meggyötört szíveit. Az én kedvenceim többnyire hosszú és fekete kabátban járnak, néha cigiznek, néha piálnak, néha egy kicsit rosszalkodnak, olykor egymás ellen háborúznak, de mennyei dumájukkal és lazaságukkal minden élő (és holt) lényt levesznek a lábáról. Szerintem az isteni főnök is nagyon csípi őket, még akkor is ha ezek a megejtően emberi, de mégis természetfeletti szárnyasok azért egy jópárszor áthágják a kőbe vésett házirendet.
Jelenleg a két szolgálatos angyal O 'Reilly (Holly Hunter) és Jackson (Delroy Lindo). Profi, elsőosztályú szakemberek, de ebbe, a legfelsőbb szintről érkezett ügybe kishíján beletörik a halhatatlanságuk. Adott ugyanis egy hawaii-inges skót balfék, Robert (Ewan McGregor), aki a porszippantást megunva hirtelenjében elrabolja milliomos munkaadója, Naville (Ian Holm) agyonkényeztetett és agyonutyuluputyuluzott leányzóját, Celine-t (Cameron Diaz). Mivel Robert elég ügyetlen emberrablónak bizonyul, rövid úton az igencsak határozott és önfejű Celine veszi át az események – úgymint: váltságdíj-követelés, fegyveres erőszak stb. – irányítását. A regényírói babérokat dédelgető, botcsinálta gengszternek persze nem tetszik ez a stílus, ezért a furcsa vegyespáros berkein belül napirenden vannak az összeugrások. Angyalainknak nincs könnyű dolguk, hiszen az események sodrában minden fortélyukat és fegyverüket (!) fel kell használniuk, hogy összeboronálják a két, különböző ritmusban dobogó szívet. Különben...
A transpottingolós Danny Boyle - John Hodge - Andrew MacDonald trió Az élet sójában is jellegzetesen egyéni, bár kissé hollywoodi ízekkel megszórt lakomát készített. Ewan McGregor most nem az egyedüli főfogás, hiszen a romantikában profi Cameron Diaz már tud karaokézni és nemegyszer színésztársa fölé is kerekedik. De Hunter-Lindo mennyei kommandó mindenkinél ütőképesebb: Holly édesebb és dörzsöltebb, mint valaha, Delroy pedig – Az ördög ügyvédje után a jó oldalon – bizonytalan és rendkívül vicces. Ebben a jó kis buliban ők ketten ismét bebizonyítják, hogy a nagymamik annak idején a kiságyikónk fölé hajolva nem mondtak el mindent: ugyanis a fehér szárnyú, jóságos angyalok között vannak olyanok is, akik igencsak szeretik megviccelni a gyarló, földi halandókat...
(1998, Video Plusz)
