Tarzannak annyi! A bőrnacis stílust divatba hozó indakirály ideje most végképp lejárt! Helyet az ifjúságnak, kiáltja a dzsungel legújabb izompacsirtája, aztán Johnny Weismüller után szabadon elrugaszkodik és kecses ívben szárnyalva átsuhan a légen, hogy a zöldek nagy megrökönyödésére letarolja az őserdő faállományát!

Walt Disney az esőerdőben: az egércég mostanában nagyon megkedvelte a magas páratartalmat, hiszen a tavalyi év elején  Dzsungelből dzsungelbe címen egy-az-egyben újrázták a francia Egy indián Párizsban című vígjátékot, most pedig ceruzát nem kímélve rajzolják a Glenn Close, Nigel Hawthorne, Minnie Driver és Rosie O’ Donnell hangjával, valamint a jóöreg Phil Collins zenéjével ékesített Tarzant. De én mondom: késő! Hiszen Disney-ék e két említett családi buli között lelökték Csita barátját a  bambusztrónról, a helyére pedig a kor szellemének legjobban megfelelő uralkodót, George-ot, az őserdő szeretetreméltó pancserét ültették.

Ez az Ursula nem az az Ursula! A mi Ursulánk ugyanis nem bíbelődik nyavalygós betegekkel és nem is termetes macitestével, hanem őzikeszemeivel, valamint bájos hangjával veszi le a férfinépet a lábáról. Így történik ez George ( Brendan Fraser Ace Ventura-i magasságokban), a csecsemőkorában a dzsungelben ragadt „fehér majom” esetében is. Alighogy beteszi kecses milliomoslányka-lábait az erdőbe Ursula (Leslie Mann), a modern kor Jane-je, a pucérkodó George számára teljesen megszűnik a külvilág.

Szerelmes szemei elől eltűnnek a hegyek, eltűnnek a fák, eltűnik beszélő-sakkozó gorillája (az eredetiben a kipróbált őserdei harcos, John Cleese – Maugli, a dzsungel fia; Fészkes fenevadak – hangján) és köddé válik tudathasadásos házőrző-elefántja is. A nagy lángolás odáig fajul, hogy George nemsokára már a civilizált világból, hatalmas hidakon és épületeken indázva integet vissza nekünk. A George és Ursula között kibontakozó szerelemnek azonban többen is útjában állnak. Sőt! Miközben kétbalkezes hősünknek szurkolunk, a távoli őserdőből nyomasztó hírek érkeznek! George-nak tehát indulnia kell: a barátság, a szeretet, a ragaszkodás, valamint a gyorsposta és egy pár spéci Nike csuka hazarepíti őt. De mi lesz akkor a szerelemmel?

Brendan Fraser minden bizonnyal hónapokon keresztül gyurmázott a komikus-akrobatikus szerepre, vele ellentétben azonban a forgatókönyvírók nem vacakoltak sokat a történettel: leporolták a jól bevált „a természet fia a nagyvárosi dzsungelben”-kezdetű sztorit és a kerettörténetet jónéhány fantasztikus díszlettel, remek poénnal és lélegzetelállító kaszkadőrjelenettel feltuningolva az internet korába helyezték át.

Ezért azonban a legkevésbé sem haragudhatunk rájuk, hiszen Az őserdő hőse egy jó humorú, néha kicsit butuska és  ártatlanul dilis délutáni csámcsognivaló – tálalható egy hot dog és egy hamburger közé ékelve.

(1998, VOX)

A nyári hőségben néha jó elmerülni a dzsungel árnyékának párájában - még akkor is, ha erre a kalandra Tarzan bugyuta klónja, George ránt be bennünket a liánok közé. A hatvanas évekbeli rajzfilm-sorozat moziverziója hozta meg Brendan Fraser számára az izmos áttörést: enyhén vicces, de szórakoztató bolondozás kánikula idejére.