A II. világháború befejezését követően a szövetséges erők tisztjei hozzálátnak, hogy felkutassák a nácikat és a velük kollaborálókat. Egy amerikai tiszt, Steve Arnold őrnagy (Harvey Keitel) kapja a feladatot, hogy a zseniális és a németek által mélyen tisztelt karmestert, Dr. Wilhelm Furtwänglert (Stellan Skarsgård) szembesítse a nem is olyan távoli múlttal, nevezetesen Hitlerhez fűződő kapcsolatával. A kihallgatás megkezdődik és az őrnagy minden eszközt megragad, hogy vallomásra bírja a mindvégig ártatlanságát hangsúlyozó karmestert. Kettejük párharcában azonban nem csupán egy emberi sorsot, de a történelem egy szegletét is megismerhetjük…

Ha filmbeli izgalomra gondolunk, nem mindjárt két, egymással szemben ülő és hevesen vitázó férfi jut eszünkbe. Szabó István legújabb mozijában azonban éppen ez az alapszituáció a meghatározó. A rommá lőtt Berlin egyik, többé-kevésbé épségben maradt épületében egy kemény katona vár áldozatára, a puhány művészre. Célja nem más – „áldozata” bármennyire is igyekszik ennek megcáfolására –, mint bebizonyítani: a karmester a nácik legfényesebb ünnepélyein dirigálva bratyizott Adolffal. A végeredmény politikai szempontból semmitmondó, azonban egy ember karrierje és ezzel együtt élete múlhat rajta. A szembesítés folyamán egy idő után már mellékes is, hogy vajon tényleg náci üdvözlésre lendítette-e a karját a karmester, a kérdés csupán az, hogy a két fél közül vajon melyikük igazsága kerül bele az aktákba.

Remek választás az egyenruhás Harvey Keitel, hiszen a kitűnő színész figurájának amerikai céltudatosságával, fölényességével és gunyoros humorával tökéletesen ellensúlyozza a vele szemben gubbasztó, élete egyik legjobb alakítását nyújtó Stellan Skarsgård (Hullámtörés, Good Will Hunting, Ronin) állhatatos, de meghurcolt gerincességét, elesettségét és érzékenységét. Mellettük szintén nagyon jó a Keitel segítőiként szereplő Moritz Bleibtrau és Birgit Minichmayr: ők teremtenek képzeletbeli kapcsot a két, teljesen eltérő főszereplő között.

A film, már témaválasztása alapján nem olyan nagy ívű alkotás, mint A Napfény íze volt, de elődjéhez hasonlóan ugyanolyan hatásos, megrázó és őszinte elemzés. Az „egyszobás-thriller”, mely csak nagyritkán lép ki az őrnagy íróasztala mögül, nem csupán morális kérdéseket és a művészi felelősség, de az életben maradási vágy által kikényszerített megalkuvás határait is feszegeti. Szabó István a Szembesítéssel ismét az emberségesség, a becsületesség, az elvűség nevében csap az asztalra. A feszültséget mindvégig fenntartva egyenes vonalon viszi végig a történetet a legeslegutolsó, zseniális jelenetig: a befejezés pár másodperces archív felvétele a néző számára többet mond bármilyen, napokig elhúzódó, kőkemény szembesítésnél. Szabó István – mint már sokszor – most is maradandót alkotott.

(2002, Filmcsillag)

Szabó István hosszú évtizedek óta a magyar filmgyártás-filmművészet egyik legnagyobb és legmeghatározóbb alakja. A Mephistoval kiérdemelt Oscarja után főképp külföldi produkciókban dolgozó rendező mostanában ritkábban jelentkezik új alkotással - a 2020-as Zárójelentés az utolsó munkája -, de akkor is a legnagyobb hazai és nemzetközi tehetségekkel dolgozik együtt. A Szembesítésben Stellan Skarsgård, Moritz Bleibtreu, na és persze a zseniális Harvey Keitel álltak a kamerája elé -, hogy a II. világháború még mindig füstölgő romjain állva szolgáltassanak igazságot...