Éljenek a fák! Éljenek a virágok és éljen a vakítóan kék ég! Újra itt van a rét és a mező legnagyobb barátja, hogy a gonoszok recirkulálásával visszaállítsa az oly kényes ökológiai egyensúlyt! Green Peace ököllel: a szúrós tekintetű erdei harcos, Steven Seagal a Lángoló jég után most a Tűz a mélyben című öko-akcióban áll ki a földútra, hogy fél kézzel hajigálja vissza az őzikék nyugalmára törő munkagépeket.
A fanatikus rajongók nagy bánatára most mellőzi az elroppanó könyökök csontzenéjét; javára írható azonban, hogy legújabb harcművészeti tréningje alkalmával egy kissé visszafogottabb arcot ölt: „A kitaposom a beled, ha a családomhoz mersz nyúlni!” helyett a némileg szelídebb és környezetbarátabb „Fejbecsaplak, ha a virágaimat bántod!” -ot szisszenti a dühtől vonallá keskenyedett ajkai közül.
Jack Tagart (Szakács Seagal) az FBI környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó specialistája érkezik az egészséges levegőjű hegyek közé. A kis bányásztelepülés kockás inget, gyűrött baseballsatyit és vasalt csizmát viselő lakosai „Ki mán ez a copfos itten?”-köpéssel fogadják, ezért Tagart a bizalmatlanság csökkentése érdekében először megdob néhány helyi keménylegényt, majd fúró-faragó-kopácsoló ezermesterként teszi magát hasznossá. Mivel azonban nem csak a keze, hanem a szeme is gyorsan jár, hamar kifigyeli, hogy az egész környéket a zsebében tudó Orin Hannes (Kris Kristofferson) bűnös üzelmei révén a város lakosságát komoly biológiai katasztrófa fenyegeti. Tagart tehát felkerekedik, hogy két kemény ökle társaságában megmentse a természet lágy ölét...
Na jó, ez is egy tipikus Seagal-film! Ismerős fordulatok, kevésbé magvas párbeszédek és egy harcművész, akinek egyetlen hajszála sem kócolódik el vad a bunyók közepette. A széles buddhista vállak árnyékában azért a rendező, Félix Enríquez Alcala összehoz egy jó kis autós üldözést, valamint a Hans Zimmer-iskolában tanult Nick Glennie-Smith is hangulatos zenével örvendezteti meg az akciódallamok kedvelőit.
Seagal időközben a következő bevetésre készül – az új film címe naggyon gyanús: A hazafi és hősünk valószínűleg újra a tiszta csapvíz érdekében lobbantja lángra a tüzet. A baj csupán az, hogy ha rövid időn belül nem pakolja meg a rakást, a Seagal nevezetű láng könnyen önmagát fogja majd felemészteni...!
(1997)
Sosem hittem volna, hogy az általam korábban igen - Nico, Ölve vagy halva -, aztán már nem annyira kedvelt Steven Seagalról, mint Földanya a zöldőrület előtti első ökoharcosáról fogok majd megemlékezni. A kilencvenesekben csúcson lévő könyökroppantó akkoriban még igen komolyan gondolta a környezetvédelmet, aztán a korszellemnek engedve, magát igen jól érezvén 150 kilósra hízott, hogy addigi eszméjének hátat fordítva mindenféle hulladékkal szemetelje tele a videótékák, majd később a laptopok tárhelyeit. A rövid dicsőség ugyan már rég a múlté, ám a mester még mindig aktív a kamerák előtt - egykori fényére emlékezzünk ezzel a némi mondanivalóval rendelkező, ám nem túl erős dobásával...
