Az anyósokat, a rendőröket és az ügyvédeket összvilágilag illik utálni, de legalábbis nem szívlelni. Főleg ez utóbbiakat, mert ők tudniillik felmentik a bűnösöket és leültetik az ártatlanokat, mégpedig busás ügyvédi díjakat zsebre vágva. Éppen ennek a téveszmének ellensúlyozására most a Nemzetközi Ügyvédkamara ajánlásával bemutatunk egy jogászt, aki ugyan többeknek okozhat álmatlan éjszakákat, káros mellékhatásai azonban csak a felettesei esetében jelentkeznek.
Ő Mitch McDeere (Tom Cruise), a friss diplomás yuppie, aki fiatal feleségével (Jeanne Tripplehorn) csak arra vár, hogy egy jogi cég éjjel-nappal nyúzza és dolgoztassa, ő pedig ennek szerény ellenszolgáltatásaként elfogadja a vastag bankszámlát, a csodálatos házat és a feneke alá tolt Mercit. A megfelelő vállalat képviselői be is kopogtatnak McDeere-ékhez és nemsokára sínen is van a fiatal jogász pályája.
Mindenki szereti, mindenki istápolja és segíti… egészen addig a pillanatig, míg a cég két alkalmazottja váratlanul el nem halálozik. A szomorú esemény nem árnyékolja be Mitch mindennapjait, az azonban annál inkább, amikor egy rejtélyes férfi (Ed Harris) meglátogatja és cégével kapcsolatban bizonyos maffiás kapcsolatokat kezd emlegetni. Nemsokára kiderül, hogy a fickó az FBI embere és nem szeret mellébeszélni: ennek értelmében Mitch vagy segít neki, vagy a cég többi emberével együtt a tenger mélyére süllyed a nemsokára biztosan léket kapó aranyhajóval.
Mitch elgondolkodik és elfogadja az ajánlatot. Csak éppen a saját elképzelései alapján lát neki a maffiás fedőcég leleplezésének…
Sydney Pollack 1993-as filmje az első a John Grisham bestsellereiből készült alkotások sorában. A dollármilliókat érő író munkáiból azóta még hat produkciót forgattak, de A cég sikerét (262,3 millió világszerte) egyiknek sem sikerült túlszárnyalnia. Ez persze elsősorban a téma akkori frissességének és Tom Cruise népszerűségének volt köszönhető, de komoly bevétel mellett mindenképpen meg kell említeni Sydney Pollack izgalmas rendezését, a remek színészi játékot – kitűnő Gene Hackman, mint a jóságosan atyáskodó mentor, de az ász a mindenki lejátszó, csöppnyi Holly Hunter a Mitchet segítő titkárnő szerepében – és a könyvtől kissé eltérő, jól megcsavart végkifejletet. Ez teszi egyébként A céget, „odafigyelős” mozivá: nézése közben nem éri meg a hűtőhöz szaladgálni, mert ha elveszítjük a történet fonalát, csak zagyva jogi kavarást olvashatunk ki a képsorokból.
A szórakoztatás mellett a film másik erénye az, hogy rehabilitálja Jusztícia beosztottjait: Mitchet elnézve azért csak-csak elhisszük, hogy nem minden ügyvéd ül az ördög asztalánál a patás jogi képviselőjeként mosolyogva.
(2002, DVD Magazin)
Érdekes, hogy annak idején előbb olvastam végig John Grisham regényét, minthogy láttam volna a belőle adaptált filmet és őszintén szólva a könyvverzió befejezése sokkal jobban tetszett a Pollack-rendezésnél. Aztán sok-sok évvel később újra elém került Tom Cruise öltönyben rohanó alakja és meglepetésemre tiltakoztam korábbi megállapításom ellen, hiszen akkor már egy feszes, összetett jogi kriminek láttam A céget. Bíró úr, állításomat azóta sem módosítottam és a mai napig is fenntartom!
