udtam, tudtam, tudtam! Mindig is biztos voltam benne, hogy valami nagyon nincsen itt rendjén, valami óriási, sötét susmus készülődik a hófehérre mázolt díszletek mögött! Először a szomszéd gyanús tekintete, ahogy a félig telt kukával csoszog ki a ledobóba, aztán az olaszországi sárlavina, a pakisztáni atomrobbantások, a pesti Planet Hollywood hiánya, meg a George Clooney új, szőke haja, a sok habos sörreklámról már nem is beszélve!

Persze, ez elsőre elég zagyvának tűnhet, de biztosíthatom az olvasót, tudom, miről beszélek: az apró infók összeillesztésével már tisztán látom a lényeget, az egymástól távol álló részletek közötti meglepő összefüggést! El is mondanám, de a biztonság érdekében nem teszem. Inkább felkapom a kagylót és megdumálom a dolgot a két összeesküvés-szakértővel: Mel Gibsonnal és jóöreg haverjával, Richard Donnerral.
Jerry Fletchernek (az isteni Mel) már tökéletesen elege lehet a hajszából – pedig a fogócska még igazán el sem kezdődött a számára. A szimpatikus, bár kissé ütődöttnek tűnő taxis most éppen ételmaradékos arccal, kórházi otthonkában, egy ágyvashoz bilincselve csattog az idegosztály folyosóján. Nyomában néhány felbőszült orvos és még több fegyveres pofa, akik ki tudja, hogy miért, de nagyon pályáznak sofőrünk életére.

Pedig Jerry nemrégiben még csak ült a sárga kocsijában és mindenféle rejtélyes összeesküvés - teóriákat gyártva tette tönkre az utasok idegeit. Dumagép barátunk ugyanis a világpolitikai és világgazdasági események legapróbb morzsáit is összegyűjtögetve elképesztő elméleteket gyárt - és azokat rendre megpróbálja eljuttatni az igazságügynek dolgozó Alice Sutton (már régen több, mint egy egyszerű pretty woman: Julia Roberts) irodájába. Sajnos azonban eredménytelenül, hiszen Jerry-t mindenki habókos félnótásnak tekinti; bár ő ettől függetlenül erődítménynek berendezett lakásában rendületlenül készíti a maga, összeesküvések leleplezéséről szóló elméleteit – egészen addig, amíg egy rejtélyes alak, bizonyos dr. Jonas (Enterprise Captain Patrick Stewart) és emberei el nem rabolják.

Jerry-nek szerencsére sikerül (tolószék)kereket oldania és Alice-hez menekülnie. A fiatal nő pedig rövidesen már egyáltalán nem kételkedik a férfi szavában, hiszen miközben közös erővel saját, rejtélyes múltjuk nyomába erednek, ismét színre lépnek dr. Jonas fegyvert markolászó alkalmazottai...

Szabadkőművesek, scientológusok és más szerveződések, akik tevékenységéről az átlagembernek csak sejtései lehetnek. Ki tudja, hogy az a világ, amit igaznak vélünk, miféle rejtélyes és szerteágazó titkokat takar el a szemünk elől? Hááát, Richard Donner és csapata a méltatlanul alulértékelt Bérgyilkosok után most jócskán feladja a labdát – csak győzzük leütni! Zavarba ejtő és mélységesen elgondolkodtató thrillere, az Összeesküvés-elmélet ironikus humora ellenére feszült és jócskán megcsavart történet, nem csupán egy akciófilm, hanem lelki és gondolati akadálypálya is – a film megtekintése után az ember csak percekig ül és hagyja szabadon garázdálkodni a fantáziáját.

Julia Roberts ismét bizonyítja, hogy érett, komoly színésznő, Mel Gibson pedig azt, hogy éretlen, de komoly színész, a Casper és az Apák napja-beli villámfellépése után figurája dilis, mint Martin Riggs, de sohasem válik röhejessé.

Az az igazság, hogy mostanában már én is jobban odafigyelek a félig telt kukával rohangászó szomszédra és akármennyire hihetetlen, árgus szemmel sasolom a Backstreet Boys-os borítójú tinilapokat! Ennek semmi értelme? Dehogynem! Ha eljön az idő, majd bővebben is kifejtem...!
(1998, VOX)






















