A vizesfiú beosztás mifelénk nagyjából annyira számít különlegességnek, mint az amerikai foci, amit előszeretettel kevernek a rögbivel. A hüle vizesfiúkból meg pláne kevés van. A Nagy Odaátban azonban egy vizessrác tutira van, mégpedig Bobby Boucher (Adam Sandler), a mamakedvence, aki nem vágyik csillogó sportkarrierre, megelégszik azzal, hogy profi szinten itassa meg a sisakos beépített szekrényeket. Egy napon azonban kirúgják felelősségteljes állásából, így Bobby a város legbénább csapatához kerül, ahol azonban nem csak vizesgyerekből, de tehetséges játékosból is elkelne egy pár darab. Az edző tehát kap az alkalmon és beveszi csapatába a srácot, mivel rájön, hogy ez a Bobby gyerek ugyan tök hülye, de ha beindul, nem csupán a kétszáz kilós csatárokat ökleli fel, de még a füvet is végigszántja.

A tipikusan déli-agyú Boucher Mama (Kathy Bates) azonban hallani sem akar az ügyről, ezért Bobby eltitkolja előle, hogy rendszeresen lejár az edzésekre: egy szép napon aztán kiderül, hogy Bobby pirinyó agya alatt az NFL egyik legtehetségesebb játékosteste rejtőzködik...

Minden kritikus eltátott szájjal olvasta a heti bevételi listákat: A vizesnyolcas ugyanis óriási meglepetésre a tavalyi évben lazán átgyalogolt az ellenfelek blockbuster-védőfalán és az év egyik legnagyobb sikereként – a győztes meccset 161 millió dolláros állásnál fújták le – az egekig emelte az infantilis figurát életre keltő Adam Sandlert.

Mi szintén megnéztük, aztán megkérdeztük, hogy „mi van?” és fogalmunk sem volt róla, hogy mire is ez a nagy felhajtás odaát. De hát, kérem szépen, értünk mi egyáltalán az amerikai focihoz?

(1999, VOX)

Adam Sandler felemás megítélésű karrierjének egyik legnagyobb sikere volt ez a film a kilencvenes évek végén, amit ugyan imádott az amerikai - tinédzser fiú? - közönség, de a világ többi pontján - az amerikai foci relatív "népszerűtlensége" miatt? - jóval kevesebben néztek meg. Számomra egy infantilis, idegesítő mozi volt, ami ugyan más, hasonlóan az oldalvonal mögé küldött filmjeivel - Sátánka, A kismenő - együtt nemzetközileg is ismertté tették, ám a közelébe sem jönnek olyan remek alkotásainak, mint a Nászok ásza, a Ki nevel a végén? vagy az 50 első randi...

Göröghon olajfái alatt nem csupán hősök, de szenvedélyes és reménytelen (?) szerelmek is teremnek.

Operaáriákat danolászó, vidám olasz katonák a II. világháborúban? A hellén fövenyen ez is lehetséges. Néhány földrengést leszámítva eddig nem sok minden rázta meg a régi mondák ködéből felbukkant Kefalínia lakóinak életét. A nagy világégés csupán egy távoli hír a rádióból és még akkor is csak bosszantó kellemetlenség, amikor egyszer csak olasz csapatok csizmája alatt dübörögnek a kockakövek. A zenekedvelő Corelli kapitány (Nicolas Cage) és emberei azonban nem megszállóként, hanem a La Dolce Vita élharcosaiként érkeznek a városkába: talján módra barátságosak, életvidámak és persze nem vetik meg a gyönyörű hellén fehérszemélyeket sem. Corelli a helyi orvos, Dr. Iannis (John Hurtnek kijárna már egy Oscar) lányára, Pelagiara (Penelope Cruz) néz csillogó szemekkel – épphogy elkezdődő, csilingelő szerelmi dalukhoz azonban nemsokára a géppuskák zaja adja a ritmust…

A csatákban edződött John Toll (Szenvedélyek viharában, A rettenthetetlen, Az őrület határán) kamerája előtt gyönyörű képekben játszhatnak a színészek. Cruz görög szépségként is igéző, Doctoros Hurt maga a szikár, csakazértis hellén hazafiság, Capitano Cage a szenvedélyes vadságot és a lágy érzelmet vegyíti; a film titkos ásza azonban a náci tisztet játszó brit, David Morrissey (Ember a talpán, Hilary és Jackie): szinte megszólalnia sem kell, az arcjátéka elbeszéli, hogyan szippantja magába a pokol a legtisztább embereket is. Sajna, mellettük a görög ellenállót játszó Christian Bale karaktere rongyos Che Guevera-klónná süllyed.

Kedves, érzelmes, könnyed mediterrán humorral teli filmecske – kár, hogy a napsütötte mészkősziklák között nem csupán a görög partyizánok, hanem az európai szem számára ismerős, egyszer már látott Maléna-feeling is ott bujkál.

(2004, DVD Magazin)

Nic Cage szakmai élete legjobb éveit taposta, míg Penélope Cruz épp a nemzetközi belépőjének első perceiben járt a Corelli kapitány... idején. A spanyol színésznő karrierje odahaza és az amerikai filmgyárakban azóta is megbízható módon halad előre, míg Cage státusza úgy 2011 és a Boszorkányvadászat, illetve a Féktelen harag környéke óta kellemetlen hullámvasúton száguld és csupán néhány kisebb, minőségibb mozi - Joe, Mandy, Disznó, Reinfeld, Álmaid hőse, Longlegs és legújabban A szörfös - tolja fel az emelkedőn. A mediterrán romantika már rég a múlté, de talán a Madden címszerepének vastag maszkja mögül - David O. Russell rendező és Christian Bale segítségével újra visszajátssza magát a hollywoodi vidámpark csúcsára.