Igaz, hogy Szaddám Husszein néhány hete már kapott egy kiadós rakétaszállítmányt a kertje végébe, mégis azt kell mondanunk, hogy már megint baj van az arabokkal!

Robbantanak, lövöldöznek, terrorizálnak agyba-főbe Allah és a Szent Háború nevében, ami ugyan a valós életben nagyon szörnyű következményeket von maga után, ám a mozis álomvilágban igen jól kifizetődő csatákat (lásd: Delta Force, True Lies, Tűzparancs) eredményezhet. Ed Zwick rendező, aki már egy pár hadműveletet irányított a kamerák mögül (Az 54. hadtest, Szenvedélyek viharában, A bátrak igazsága), Öböl-háborús filmjéhez hasonlóan a Szükségállapot esetében sem tud elszakadni az arab fegyveresektől – lehet, hogy mellékállásban a Pentagontól kap egy kis fizukiegészítést? – és ismét jóöreg harcostársát, Denzel Washingtont küldi a frontvonalra. Washington New Yorkban: ez esetben terroristaellenes szakemberként hősünk nem a sivatagba, hanem a nagyvárosi dzsungelbe vezényelve próbál eleget tenni Zwick tábornok parancsának. Nem rajta múlik, hogy csupán féleredménnyel tud visszatérni a főhadiszállásra!

Bumm! Először csak viccnek tűnik az egész: egy festékbomba robban az egyik New York-i buszban nagy felfordulást és némi színt víve az ülések közé. Nem sokkal később egy másik buszon utazók már nem ennyire szerencsések. Hiába a havibérlet árához csatolt biztosítási díj, a mindent ripityomra robbantó pokolgép ellen semmi esélyük sincsen; még akkor sem, ha az FBI profija, Anthony Hubbard (Denzel Washington) megpróbál tárgyalni az utasokat túszul ejtő arab terroristákkal.

Nemsokára minden a feje tetejére áll a Nagy Almában. Rövid időn belül sorra repülnek a levegőbe az épületek: egyszer egy színház, egyszer egy suli, majd nem sokkal később minderre a koronát feltéve maga az FBI főhadiszállása robban törmelék halommá. Ezen közben azonban főhősünk emberei élén gőzerővel igyekszik kideríteni a tettesek kilétét, amiben úgy-ahogy a CIA rejtélyes és egyfolytában titkolózó, közel-keleti szakértője Elise Kraft (Annette Bening) „siet” a segítségére. A terrorista-ellenes csapat felforgatja fél New Yorkot, lekapcsol pár gyanús figurát és felszámol néhány, egymástól függetlenül dolgozó csoportosulást, de nem tud pontot tenni az ügy végére.

A nyomozók csip-csup szöszmötölését megunva aztán színre lép a nemzet megmentője: a keményvonalas, rövidrenyírt tábornok, William Devereaux (csak nem Bruce Willis?) felkapja a vizet és emberei, valamint páncélosai  élén, a csillagos-sávos textíliát lobogtatva bemasíroz New Yorkba. És a tátott szájjal ámuló, mélységesen megdöbbent FBI-CIA duó orra előtt, a szabad világ kellős közepén életbe lép a szükségállapot...

Brrrr! Eléggé rémisztő, bár szó, ami szó nem egy utópisztikus elképzelés. Edward Zwick filmjében érzékeny, világpolitikai szinten is jelentős témára próbál rátapintani, kár viszont, hogy a nagy ügybuzgóság kellős közepén szem elől téveszti a lényeget. A Szükségállapot ugyanis se nem krimi, se nem dráma, de még csak sodró lendületű akciófilm se, hanem a három téma jól összegubancolt elegye. Az egész film egészen jól indul: nagyon megdöbbentő a busz felrobbanása és izgalmas a nyomozás első szakasza is. Aztán színre lép Annette Bening figurája, aki hol igazat mond, hol nem, hol pedig csak értelem nélkül megkavarja a történetet. Később pedig bedübörög Bruce is, hogy egy teljesen felesleges szerepben az Armageddon dicshimnusza után negatív szereplőként utáltassa meg magát. Kétségtelen, hogy Zwick jó filmet akart csinálni – besegített a forgatókönyvbe is –, nála az arabok nem csupán arc nélküli, fanatikus mészárosok (nagyon jó például a Washington amerikai-arab nyomozótársát játszó Tony Shalhoub), hanem ok nélkül bűnhődő, ártatlan állampolgárok is; egyébként a főfőrossz sem közülük kerül ki: Bruce Willis talán személyes bosszúként, a dél-afrikai Planet Hollywood elleni bombatámadás miatt vállalta el a náci-szerű parancsnok szerepét?

A Szükségállapot elkészült, de nem robbant olyan nagyot, mint amilyenre a készítői számítottak: ez pedig minden morális pozitívuma ellenére a túlkomplikált, agyoncsavart és a végén vaktöltényként durranó történet rovására írható. Sokkal izgalmasabb lett volna egy Frederick Forsyth-regény lapjain találkozni vele...

(1999, VOX)

A franciák általában irtóznak az Atlanti-óceán általuk lenézett partvidékéről érkező dolgoktól, így amin amerikai címkét találnak, az eleve bizalmatlansággal tölti el őket. Természetesen némi körítéssel a szabadság nevében a szaftos hamburgert és a rázós akciófilmeket is le lehet tolni a torkukon – ám kissé nehezen viselik, ha éppen olyan tengerentúli importárut sóznak a nyakukba, amely nem csupán a gall zsír- és agyszövetekre jelent veszélyt, de megtépázza a lakosság számát is…

Alain Berberian rendező – akitől legutóbb a kemény Hatodikkal ellentétben a vicces A tökös, a török, az őr, meg a nő című filmet láthattuk – éppen ez utóbbi, jellegzetesen amerikai „terméket”, egy véreskezű sorozatgyilkost hozott át az  öreg Európába. Krimijében A bárányok hallgatnak nyomvonalán haladva a zsaru főhősök – a nálunk kevésbé ismert Richard Anconina és a Taxikban megszeretett Frédéric Diefenthal – erednek egy, fiatal nőket brutálisan öldöklő killer nyomába. Csak győzzenek lépést tartani vele…!

Nathan felügyelő (Anconina) hosszas nyomozást követően került el az egyesült államokbeli kollégáihoz. A verhetetlen spirálfüzetébe minden apró részletet feljegyzetelő és állandóan kombináló flic otthon hagyta fiatal és inkább laptoppal operáló társát, Saule hadnagyot (Diefenthal), valamint saját karrierjét, hogy felfüggesztését követően Amerikában kövesse egy kéjgyilkos nyomait. Egy helyi, őrült mészáros, Daddy Harry és a chicagoi zsaruk segítségével aztán sikerül megdönthetetlen bizonyítékot szereznie: a Franciaországban pusztító gyilkos nem más, mint a korábban már az Újvilágban is tevékenykedő Hatodik, aki nemrégiben éppen Asterixék földjére tette át a vadászterületét.

Hazatérve Nathan és társa újult erővel látnak neki nyomozásnak és nemsokára sikerül is kideríteniük az áldozatok közötti összefüggést, majd azon a vonalon elindulva felfedni a kéjgyilkos kilétét – a férfi azonban az amerikai követségen dolgozva diplomácia védettséget élvez!

Mivel Hatodik elfogása így gyakorlatilag lehetetlennek tűnik és Nathan több helyről is elég egyértelmű, visszakozást sürgető figyelmeztetéseket kap, cselhez folyamodik: egy vállalkozó kedvű és a kockázatot vállaló kolléganőt (Chiara Mastroianni) szervez be potenciális áldozatnak.

Azonban a gondos tervezés ellenére is történhetnek váratlan események…

(2003, DVD Magazin)