Éljenek a fák! Éljenek a virágok és éljen a vakítóan kék ég! Újra itt van a rét és a mező legnagyobb barátja, hogy a gonoszok recirkulálásával visszaállítsa az oly kényes ökológiai egyensúlyt! Green Peace ököllel: a szúrós tekintetű erdei harcos, Steven Seagal a Lángoló jég után most a Tűz a mélyben című öko-akcióban áll ki a földútra, hogy fél kézzel hajigálja vissza az őzikék nyugalmára törő munkagépeket.

A fanatikus rajongók nagy bánatára most mellőzi az elroppanó könyökök csontzenéjét; javára írható azonban, hogy legújabb harcművészeti tréningje alkalmával egy kissé visszafogottabb arcot ölt: „A kitaposom a beled, ha a családomhoz mersz nyúlni!” helyett a némileg szelídebb és környezetbarátabb „Fejbecsaplak, ha a virágaimat bántod!” -ot szisszenti a dühtől vonallá keskenyedett ajkai közül.

Jack Tagart (Szakács Seagal) az FBI környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó specialistája érkezik az egészséges levegőjű hegyek közé. A kis bányásztelepülés kockás inget, gyűrött baseballsatyit és vasalt csizmát viselő lakosai „Ki mán ez a copfos itten?”-köpéssel fogadják, ezért Tagart a bizalmatlanság csökkentése érdekében először megdob néhány helyi keménylegényt, majd fúró-faragó-kopácsoló ezermesterként teszi magát hasznossá. Mivel azonban nem csak a keze, hanem a szeme is gyorsan jár, hamar kifigyeli, hogy az egész környéket a zsebében tudó Orin Hannes (Kris Kristofferson) bűnös üzelmei révén a város lakosságát komoly biológiai katasztrófa fenyegeti. Tagart tehát felkerekedik, hogy két kemény ökle társaságában megmentse a természet lágy ölét...

Na jó, ez is egy tipikus Seagal-film! Ismerős fordulatok, kevésbé magvas párbeszédek és egy  harcművész, akinek egyetlen hajszála sem kócolódik el vad a bunyók közepette. A széles buddhista vállak árnyékában azért a rendező, Félix Enríquez Alcala összehoz egy jó kis autós üldözést, valamint a Hans Zimmer-iskolában tanult Nick Glennie-Smith is hangulatos zenével örvendezteti meg az akciódallamok kedvelőit.

Seagal időközben a következő bevetésre készül – az új film címe naggyon gyanús: A hazafi és hősünk valószínűleg újra a tiszta csapvíz érdekében lobbantja lángra a tüzet. A baj csupán az, hogy ha rövid időn belül nem pakolja meg a rakást, a Seagal nevezetű láng könnyen önmagát fogja majd felemészteni...!

(1997)

Sosem hittem volna, hogy az általam korábban igen - Nico, Ölve vagy halva -, aztán már nem annyira kedvelt Steven Seagalról, mint Földanya a zöldőrület előtti első ökoharcosáról fogok majd megemlékezni. A kilencvenesekben csúcson lévő könyökroppantó akkoriban még igen komolyan gondolta a környezetvédelmet, aztán a korszellemnek engedve, magát igen jól érezvén 150 kilósra hízott, hogy addigi eszméjének hátat fordítva mindenféle hulladékkal szemetelje tele a videótékák, majd később a laptopok tárhelyeit. A rövid dicsőség ugyan már rég a múlté, ám a mester még mindig aktív a kamerák előtt - egykori fényére emlékezzünk ezzel a némi mondanivalóval rendelkező, ám nem túl erős dobásával...

Valaki sáros bakanccsal már megint jól megtaposta a dicső csillagos-sávos lobogót! A szörnyű tett felbujtója pedig nem más, mint az itthonról elszármazott, már a miniszter személyét is kipécéző producer, Andy Vajna.

Én azonban gyanítom, nem egyedül ő áll a piszkos ügy hátterében! Hosszú évek óta cikkeznek arról, hogy az amerikai hadsereg vezetése milyen viszonyban áll a hollywoodi álomgyárosokkal. Tudniillik, a vezérkariak igencsak szimpatizálnak azokkal a produkciókkal, amelyek jó fényben tüntetik fel a kopaszra nyírt katonákat és – a rossznyelvek szerint – nem átallanak még némi pénzt is átutalni a Seychelle-szigetek egyik mellékutcai bankjából, hogy ez a fény a filmvásznon még jobban felerősödve ragyogó glóriaként jelenjen meg a gyanútlan nézők szeme előtt.

Nos, úgy tűnik, most egy újabb „befektető” kapcsolódott be a bizniszbe. Az utóbbi időben ugyanis  hirtelenjében megnőtt az amerikai elnök alakjával foglakozó filmek száma. Már lement az Államérdek és a Gyilkosság a Fehét Házban, most itt van az Árnyék- összeesküvés és valószínűleg nemsokára jön  az elnöki alsógatyát kiteregető két újabb siker, a Amikor a farok csóválja… és a A nemzet színe-java is. Nos, ezekben a Clinton-párra amúgy is vészterhes időkben kinek állhat érdekében még jobban szítani az elnököt pörkölő tüzet? Hát a CNN-nek! Mert hiába lövik egymást halomra az emberek itt, a szomszédban vagy Afrikában, a népek jobban szeretnek csámcsogni a Nixon óta már nem is annyira kikezdhetetlen president házatáján történtekről. Ez pedig óriási üzletet jelent – és nem csupán a filmgyártóknak...!

Az Árnyék-összeesküvés esetében azonban hiába készül mindenki a nagy, minden eddigit felülmúló, zaftos falatozásra. George Pan Cosmatos (Rambo 2., Tombstone – Halott város ) legújabb filmje ugyanis csak némi kis sóssütis rágcsálásra ad okot. Hiába a sztárgárda, az újabb, elnökös kergetőzősdi a „president balhéban” – széria leghalványabb darabjának nem éppen kitüntető címét viselheti.

Bobby Bishop (mostanában keveset látunk, Charlie Sheen!) az amerikai első ember körül mozgolódó csapat egyik fiatal tanácsadója mindig kész új információkkal szolgálni a főnöke számára. Most is éppen némi hír – az elnök személye ellen készülő összeesküvés – ügyében beszél meg találkozót. Azonban nem jár szerencsével, mert az infót megszerző csapatot egy névtelen bérgyilkos, az Ügynök (Stephen Lang) eltávolítja az útból. Sőt! Bobby is a célkeresztbe kerül és menekülősre fogja a dolgot. Miközben az életét menti és az ügyet próbálja kideríteni, melléje csapódik egy régi ismerőse, a rámenős újságírónő Amanda Givens (Linda Hamilton) is. Innentől kezdve ketten, Bobby atyai jóbarátja, a vezérkari főnök (Donald Sutherland) segítségével próbálják napfényre hozni az összeesküvést és megmenteni az elnök életét.

Épphogy megpihentünk az Összeesküvés-elmélet után, valaki már megint szöszmötöl a sötétben! Szegény Charlie Sheen még most sem tud kimászni a hullámvölgyből. A harminchárom éves, de már veteránnak számító színész – csaknem negyven filmmel a háta mögött! – néhány éve luxuslotyós ügyei miatt – kiesett Hollywood kegyeiből. A nyolcvanas évek nagy bálványa mostanában csak gyenge szerepeket kap. Remélhetőleg legújabb tervei – Postmortem, No Code of Conduct, Free Money, A Letter From Death Row – ismét a csúcs felé lendítik majd.

(1998, VOX)

Charlie Sheen tesónk már jó ideje nincsen toplistán, mióta viselkedése, piálása miatt kigolyózták sikersorozatából. Ám a Két pasi - meg egy kicsi egykori sztárjának nem kell aggódnia, hiszen annyi dollárt összenevettetett a szériával, hogy későbbi, kisebb szerepvállalásai nélkül is elszeszelhet még öreg papiként is. Színészdinasztia tagjaként a nyolcvanas-kilencvenes években volt mozis csúcson (A szakasz, Tőzsdecápák, A nagy csapat, A zöldfülű, A három testőr, Végsebesség, meg még sok más) és ennek az egykori dicsőségnek az egyik halványabb csillaga volt George P. Coamatos (A Cassandra-átjáró, Rambo 2., Kobra, Tombstone - A halott város) politikai akciókrimije.