Otthon ültem a tévé előtt, tök nyugodtan és néztem az X-tévésorozat hatszáznegyvenkettedik részét. Kissé kezdett már elnyomni az álom, nem is igazán érdekelt már a téma, a képernyőről terjeszkedő szappanhab amúgy is kezdte ellepni a fotelemet. Aztán meghallottam azt a perregésszerű hangot. Néztem jobbra, néztem balra: sehol semmi. Már éppen újra elszenderedtem volna, amikor a sarokból, a fikuszok és a jukkák tömkelegéből hirtelen rámugrott a dzsungel. Kissé meglepődtem. De akkor ijedtem meg aztán igazán, amikor megtudtam, hogy formatervezett koponyámra fáj a foga…

Nos, kérem, folytatásokból nekem sosem elég. Emlékszem még, amikor zsenge ifjúként egyik kezemben Han Solo, a másikban Csubakka bábut szorongatva, izgalomtól összeszorult gyomorral csücsültem a nézőtéren, A Jedi visszatér vetitése előtt vagy amikor már a büfésorban tövig rágtam a körmömet, pedig A bolygó neve: Halál kezdő tekercse még a gépházban pihent. Nem is szólva arról, amikor a Halálos fegyver harmadik bevetésére westerncsizmában, kockás ingben és vállverdeső hajjal slattyogtam befelé.

Ebből a pár példából is látható, hogy megkülönböztetett érdeklődéssel tekintek egy-egy közkedvelt és persze sikeres folytatás elé. De léteznek kivételek is. A Rendőrakadémia-sorozatot feladtam a harmadik rész után és vannak olyan kedvenceim is, amelyek folytatását remélem, hogy soha az életben nem készítik el – mondjuk: Fekete eső, Lánglovagok, Esőember és hasonlók. Azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a hollywoodi mágusok hagytak a kukába kerülni remekül startoló filmeket: a Beverly Hills-i zsaru a harmadik, míg a Hegylakó már a második részben elvérzett.

De sebaj. Kárpótlásként itt van most a Galaxis általunk ismert legnagyobb vadásza, ami (aki?) hétvégi piknikjei keretében két fasírtos szendvics között el-elugrik néhány lakott planétára, hogy a bennszülötteken tesztelje sajátos harcmodorát és spéci high-tech fegyvereinek hatékonyságát.

Jó nyolc évvel ezelőtt az első Ragadozó vicsorgó címszereplője még Arnoldot szemelte ki trófeának és a mexikói őserdőben a hősünk vezette szuperprofi kommandó tagjait abriktolta nagy serényen. Kézműves munkáját azonban nem tudta befejezni, ugyanis Schwarzi hírnevéhez méltón feltámadt poraiból és két kezével számolt le a galaktikus vadásszal.

De változnak az idők. Jópár évvel később az első ragadozóval megvívott küzdelem is inkább már a feledésbe merülő legendák közé tartozik.

Legalábbis Los Angelesben. A városban perzselő a hőség, ami ugyan a strandolók és napfürdőzők számára isteni, ám mindenki másnak az agyára megy. Például Mike Harrigan nyomozónak (Danny Glover bajusz nélkül), aki a hadseregnyi fegyverrel felszerelt helyi helyi kábszerbandák ellen tűzpárbajjal van éppen elfoglalva. Miközben viszonozza a gépfegyvertüzet, még nem gondolja, hogy rövidesen egy újabb ellenfél miatt is főni fog a feje.

Hatalmas robbanás rázza meg az autóroncsokkal, hullákkal és milliónyi lőszerhüvellyel teleszórt utcát, mire két golyóálló ruhába öltözött zsaru magas ívű repüléssel egy Volkswagen bogár tetején landol. Megkezdődik a második rész, a Ragadozó Los Angelesben című film.

A rendőrök és kábítósok közötti aktuális tűzpárbajéppen döntetlenre áll, amikor Harrigannek kis csapata élén – Maria Conchita Alonso (Menekülő ember) és Bill Paxton (True Lies) játszanak még – sikerül bejutnia az erőditménnyé változtatott épületbe. Mielőtt azonban az ellenfélre törnék az ajtót, teljesen megmagyarázhatatlan módon rémült és elkeseredett lövöldözés tör ki az egyik helyiségben, aminek az eredménye néhány perc múlva válik láthatóvá. Amerre az ember csak néz, tucatnyi bandatag hullája fekszik, esetleg lóg változatos elrendezésben. Az egyetlen és félőrültté vált túlélőt pedig – mielőtt még ismertetné számára a jogait és kihallgatná – Harrigan kénytelen lelőni.

Hosszabb vizsgálódás után válik nyilvánvalóvá, hogy valaki a legmodernebb fegyvereket semmibe véve maszek hentes módjára számolt le az áldozatokkal – pontosan a rendőrség orra előtt. Minden jel konkurens közép-amerikai bandák közötti leszámolásra utal, de egy újabb, jó pár hullát eredményező mészárosmunka meglepő tényekre derít fényt.

Harrigan innentől kezdve mániákusan keresni kezdi a gyilkost és legkedvesebb barátja és kollégája halála után beleveti magát a kolumbiai és jamaikai vuduvarázslók világába. Nyomozása során azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik számára, hogy a rejtélyes és többnyire láthatatlan idegen nem egy tyúktolvaj , aki időnként Joli néni baromfiudvarát dézsmálja… hanem egy könyörtelen játékos, aki éppen Mike Harrigant szándékozik levadászni!

Végre itt van! Igaz, hogy több évet kellett várni, hogy videóra kerüljön, de megérkezett a Ragadozó Los Angelesben című film is!

A gyártáskor még újoncnak számító Stephen Hopkins (később Az ítélet éjszakája és az Időzített bomba direktora lett), aki addig a Freddy-sorozat egy epizódját rendezte, tuti siker kapott a kezébe. A sztorit egy újabb dzsungelbe, a milliós nagyváros betonrengetegébe helyezték át és a mi szerencsénkre az alkotók felspécizték néhány eredeti ötlettel is. Többek között egyéniséget adtak a ragadozónak, de megcsodálhatjuk trófeagyűjteményét és sajátos humorát is.

Ez utóbbi azonban ne töltsön el senki sem túl nagy önbizalommal! Ugyanis egy forró, nyári napon, az a sejtelmesen hullámzó vibrálást, amit esetleg látunk, nem biztos, hogy a hőség okozza – lehet, hogy épp ránk vár és csupán a mi koponyánk hiányzik még a gyűjteményből.

 (1994, nem jelent meg)