Fel a csúcsra!

A jó öreg, elnyűhetetlen Sly levetkőzte kényszerűen magára öltött komédiás jelmezét (mellesleg nem is nyűgözte le túlságosan a nagyérdeműt) és visszatért a megszokott formájához. Izmos kezében ezúttal nem egy helikopterről sebtiben lekapott gépfegyvert, hanem hegymászócsákányt markol.

A dzsungelek réme maga mögött hagyta a párás trópusi levegőt és néhány ezer méterrel magasabban, a Sziklás-hegység csúcsai között nézett újabb meló után.

Ennek megfelelően a Cliffhanger című film szédítően látványosan kezd. Gabe Walker (Sly), a rutinos hegyimentő lazán mászik felfelé egy kilencvenfokos sziklafalon. Persze, az előbb említett látványt itt még nem szétrobbanni készülő izmai jelentik, egyrészt, mert hősünk alakja szinte eltűnik a többezer láb magas sziklacsúcsok között, másrészt meg minek lelőni egy ilyen poént az elején. Elég látnunk a hegyek között eltörpülő mentőhelikoptert, ami szintén felfelé igyekszik két fennrekedt hegymászó megsegítésére. A dolog persze nem megy teljesen simán, a szél felkerekedik és hiába Gabe és a csapat kétségbeesett fáradozása: egy tapasztalatlan hegymászólány visszhangzó sikollyal a mélybe zuhan.

Nyolc hónappal később vagyunk, amikor is Gabe visszatér a mentőbázisra, hogy cuccait és barátnőjét, Jessie-t (Janine Turner – Miért éppen Alaszka?) a hóna alá csapva eltávozzon a hegyek közül. Sajnos a lány sehogy sem áll kötélnek, tehát marad a fájdalmas búcsú. Pontosabban maradna, de közben a felhők felett a paszichopata-szerű Qualen (John Lithgow) irányítása alatt egy kis jet próbálj kirámolni egy százmillió dollárt szállító szövetségi repülőt. De közbejön egy-két probléma – főleg egy elhalálozni nem szándékozó ügynök személyében –, mire a pénzt tartalmazó, három szuperbiztos táska a hegyek közt landol, amiket nem sokkal később a kilyuggatott repülő is követ az egész gengszterbandával egyetemben.

Ha eddig még nem láttunk elég sziklát ls töménytelen havat, akkor most itt a lehetőség: a hószakértő titán, Renny Harlin – aki olyan filmeket tett már dobozba, mint a Ford Fairlane kalandjai és a Még drágább az életed – nyakunkba zúdítja az egészet. Irányítása alatt Stallone és társai csaknem két órán keresztül másznak, lendülnek a sziklafalakon, menekülnek és üldöznek, a helyzettől függően golyót vagy szitkokat szórnak egymásra.

Mert persze Gabe Walker és mentőcsapata felveszi a harcot és nem hagyják magukat lerugdosni a hegytetőről. A végkifejlet ugyebár nem kétséges, de addig is történik néhány meglepő dolog Stallone jóvoltából, aki mellesleg a forgatókönyv társírója is. A sztoriban ugyan előfordul néhány baki, a vetített és festett hátterek néha igen feltűnőek, de örvendetes a hullák és az egy perc alatt kilőtt lövedékek viszonylagosan alacsony száma.

Mindent összevetve a Cliffhanger egy vérbeli stallonés akciófilm, annak is a látványosabb fajtájából. Elvégre a rendező szűk 70 millióból gazdálkodhatott, amikor felszólította a rettenthetetlen főhős: Hang on! Kapaszkodj!

 (1993, nem jelent meg)

Az egyik legelső film, amit az Apolló Mozi felettébb lelkes alkalmazottjaként láttam és az egyik első hobbikritika, amit csak úgy lepötyögtem. A Cliffhanger magyar akcióklasszikus, ám a nagyvilágban nem azért nem kapaszkodott olyan magasra. Úgy hírlik, nemsokára rebootolják, mégpedig Jason Momoa hosszú tincseinek főszereplésével...