Kissé elfogult vagyok, ugyanis Harrison Ford az egyik kedvenc színészem. Sőt: a legkedvencebb kedvenc színészem.

Mert hiába a szüntelenül feltűnő sziporkázó sztárok, magas ívű üstökösök és az éppen csak pislákoló csillagocskák tömkelege, ennek az ácsmesterből lett egy-arc-a-szomszédból ürgének már közel húsz éve sikerül a csúcson tanyáznia. Nincsenek nőügyei, nincsenek botrányai, szépen meghúzódik wyomingi családi birtokán és az újságokban is csak akkor szerepel, amikor új filmjei kapcsán a legnyereségesebb elsőhétvégés produkciók kerülnek szóba. Mára pedig Harrison Ford egyike a mindig kifizetődő befektetéseknek, minden idők második legtutibb aranybányájaként tartják számon. (Az első számú egy Steven Spielberg névre hallgató szakállas suhanc.)

Nem volt ez azonban mindig így. A hetvenes évek elején készült American Graffitiben való feltűnése után éveken keresztül hiába talpalt szerepajánlatokért, ott tartott, hogy már-már lemond a karrierről és visszatér eredeti szakmájához. Aztán a nyugis, de nem túl kifizetődő ácsmesterséget folytatva az egyik nap éppen Francis Ford Coppola könyvespolcán kopácsolt, amikor a szomszédos szobából átrohant hozzá egy bizonyos George Lucas, aki valami Csillagok háborúja című űrszappanopera szövegkönyvét lobogtatta a kezében. Mivel hiányzott egy színésze, Fordot azonnal beugrasztotta az egyik figura szerepére.

A többi már legenda: a koréliai HanSoloként Harrison az akkori idők legészbontóbb filmsikerének részesévé vált – a Star Warst azóta is csak a Jurassic Park és az E.T. körözte le – Ford cinikus csempészként még két folytatásban boldogította a nagyérdeműt, majd egy másik trilógiában Indiana Jones-ként újabb hőst adott a mozihalhatatlanságnak.

És most itt van a legújabb igazságosztó, aki Harrison Ford megszemélyesítésében szembeszáll mindennel, amivel lehetséges. A legtöbb bestselleríró, akinek a legmenőbb regényét megfilmesítik, sikít örömében, amikor a kész produkció forgalmi adatait figyeli – kivéve egyetlenegy embert.

Tom Clancy, a Jack Ryan-történetek kiagyalója könyveinek adaptációjával sosem volt elégedett. A Vadászat a Vörös Októberre (1990) és a Férfias játékok (1992) sikere után a Végveszélyben című filmet is nagy hanggal pocskondiázza. Pedig az alkotás a tavalyi évben a legtöbbet a konyhára hozó top tenjében szerepel.

Az új sztoriban Jack Ryan (Ford) – a Vörös Október…-ben egyébként még Alec Baldwin játszotta – a kolumbiai kábitószerkartellal kénytelen felvenni a harcot.

Ryan főnökének, Greer admirálisnak (James Earl Jones) a betegsége miatt ideiglenesen bekerül a Fehér Házba, az elnök tanácsadói közé. Mr. President pedig egy ügyes húzással a Kolumbiában nagy hatalommal rendelkező Medellin kábszerbanda leszerelésének az ügyét akasztja a CIA-ügynök nyakába.

Ryan hivatalos, politikai úton próbálja elsimítani az ügyet, de néhány, nem véletlenül bekövetkező robbanás után rá kell eszmélnie, hogy mások is belenyúlnak az ügyek rendezésébe. A kongresszusban eskü alatt tett nyilatkozata a becsületét és szavahihetősségét veszélyezteti, mert az elnökhöz közeli körökből irányított „láthatatlan” kommandó nem a békés rendezést, hanem az azonnali megsemmisítést tartja céljának. Miután egy infracélra vezérelt levegő-föld rakéta elpusztítja a drogkartell főhadiszállását, Ryannek komoly nyomozásba kell kezdenie. Ha pedig egy CIA-ügynök beindul…! Hősünk, hogy nyomára járjon az ügynek, a dél-amerikai országba utazik és fényt derít Clark (Willem Dafoe) illegálisan ténykedő csapatára.

Azonban a kolumbiaiak sem siratják okáig a halottaikat és válaszként a Bogota utcáin végighajtó amerikai szakértő csoport tagjai között rendeznek hatalmas mészárlást. Jack Ryan pedig rádöbben, hogy mindeddig baleknak használták, egész munkája csupán arra volt jó, hogy elvigye a balhét, a fejesek magánakcióját fedezze. Ezért aztán mindenképpen tisztáznia kell magát, de célját akkor tudja csak elérni, ha nem mást, mint az Amerikai Egyesült Államok elnökét vonja felelősségre…

És mégis. Hiába Phillip Noyce korrekt rendezése – a Férfias játékok is az ő munkája -, a jó színészi munka, Tom Clancy csak átkozza a filmet. Nem érnek semmit számára az aprólékosan kidolgozott akciójelenetek sem. Pedig hatásosak a kommandósok harcát bemutató képsorok is, de a pálmát mégis a gerincborzoló, autórobbantásos tűzijáték viszi el, amit Harrison Ford és a stáb kivételével senki sem él túl.

Clancy bátyánk tehát akadékoskodik, őt talán csak néhány millióval lehet majd jobb belátásra bírni, de addig is nehéz helyzetbe hozza a Paramountot, ha megtagadja a megfilmesítési jogokat, ugyanis Fordot még egy harmadik Jack Ryan sztori szerződése is a filmgyártó céghez köti.

De semmi baj, nem fogunk Harrison Ford kalandok nélkül tengődni: nemsokára feltűnik egy szemtelen félmosoly, egy figyelmeztetőleg felemelt mutatóujj és negyedszerre is suhogni fog Indiana Jones karikás ostora.

 (Cinema Video Plusz, 1995)