Bruce Willis most aztán igazán tapsikolhatott örömében! No nem azért, mert már megint egy akciódús filmbe hívták lövöldözni; hiszen vérrel és verejtékkel írt pályafutása alatt már eddig is jónéhány hadosztálynyi embert küldött át a másvilágra. A nagyjából húszmilliós gázsi sem dobogtathatta meg nagyon a szívét, hiszen a nappaliban asszonykájával a jobbján vasvillával forgatják a zöldhasúakat. Bruce rábólintásának oka ennél sokkal hétköznapibb és prózaibb: A Sakál című mozi ugyanis kiváló alkalmat nyújt a számára, hogy egy időre elterelje a figyelmet a cikizés állandó célpontjairól, a hajhagymácskáiról – illetve azok hiányáról.
Le a baseballsatyit, jöhet a paróka! Bruce ebben a filmjében annyi álhajat ragaszthat a kobakjára, mint még soha, hiszen Fred Zinneman után szabadon, a rendező, Michael Caton-Jones (Memphis Belle, Rob Roy) irányítása alatt nagyjából húsz percenként – teljesen vadiúj lobonccal suhan át a kamera előtt.
A Sakál valódi nevét senki sem tudja, a Sakál arcát senki sem látta , kivéve egyetlenegy – még élő – embert. Ez a fickó, bizonyos Declan Mulqueen (originális, őszbe forduló tincsek: Richard Gere) ex-IRA mesterlövész és éppen a hosszúra szabott börtönbüntetését tölti. Egészen addig, amíg nem kopogtat a cellája ajtaján az FBI főnökhelyettese, Carter Preston (Sidney Poitier ) és férfias, orosz kolléganője, Valentina Kozlova (Diane Venora), hogy egy aprócska szívességet kérjenek tőle. Mulqueen először vonakodik, majd később rábólint a dologra és elindul, hogy elcsípje a világ legprofibb és legleleményesebb bérgyilkosát, a Sakált (Bruce).
A Sakál ugyanis a nyugdíjas évekre is gondolva, élete legnagyobb dobását készíti elő: mindig más arcot és személyiséget öltve lazán jön-megy a világban, fegyvert vásárol és eltünteti az útjába kerülő, munkáját akadályozó személyeket. Mulqueen, aki szinte sajátjaként ismeri a bérgyilkos módszereit és észjárását, mindvégig a nyomában van. Az üldözést azonban egy idő után fel kell gyorsítania, hiszen kiderül, hogy az orosz maffia megbízásából a Sakál célkeresztje a Fehér Ház környékén fog pásztázni...
Megmondom őszintén, nem láttam a film eredeti, 1972 -es változatát, A Sakál napját. Éppen ezért nincs is viszonyítási alapom. A Sakál önmagában nézve egy nem rossz, bár kissé kevés eredeti ötlettel előrukkoló film. Jó a Hetedik világát idéző kezdő főcím és tökéletes Carter Burwell feszültségfokozó zenéje. Gere és Willis nagyágyúkhoz méltóan remekül hozzák a két figurát – utóbbi ráadásként bemutatja a Chrysler mikrobuszának teljes színkollekcióját is –, de a legjobb jeleneteket mégis ellopja előlük a hihetetlenül hitelesen játszó Diane Venora (Szemtől szemben, Rómeó és Júlia). Az őrnagynő szerepében először szigorú tekintetű, kockafejű párttitkárnak tűnik, majd később, a szerep megkövetelte jellemváltozásnak megfelelően, keménység álarcát széttörve felvillantja lelkének érzőbb oldalát is.
De akárki akármit mond, a legjobbak Bruce hajkoronái! Göndör, szörfös lobonc, szőke árja séró vagy hátrafésült üzletemberes? Mindegy, az összes jól áll neki, míg Burt Reynolds kölcsön nem kéri őket!
(1998, VOX)
Drágajó Bruce Willisünk nemrégiben nyugdíjba vonult és miután az elmúlt jópár évben a vállalhatatlan, de mégis leforgatott Zs-kategóriás filmjei miatt hüledezve csóváltuk a fejünket vagy kiátkoztuk a mozikból, most, hogy kiderült, milyen betegségben szenved már hosszabb ideje, megkövetem minden idők egyik legnagyobb akciósztárját. Miután nyilvánosságra kerültek az afáziával szemben folytatott harcának részletei, most egy erősen közepes, de élvezhető filmjével emlékezzünk a jobb, gyorstüzelős időszakára! A Sakálban jópár lehetetlen paróka, Richard Gere és Sidney Poitier, valamint az éppen feltörekvő Jack Black voltak a partnerei. Yipikayeeee forevör...!
