Jóvágású Frank először csak egy kicsit meghökkent.
Sebtiben arra gondolt, hogy már megint valami csóró feka tör rá, hogy lenyúlja az óráját és a szokásos erélyes hangon vakkantott oda a hangtompítós pisztolyt rászegező, fonott hajú és szomorú tekintetű feketére. Frank azonban még szinte ki sem préselte a dühödt levegőt a tüdejéből, hogy a halálba elzavarja a hívatlan vendéget, amikor két gyors mellkas lövés fagyasztotta belé a szót. Frank most már tényleg meglepődött. Akkor döbbent meg azonban igazán, amikor a homlokán átfúródó lövedék a múltnak adta át Frank dühét és magát Franket is. Jóvágású Frank kissé egykedvűen, szemében némi „ezt kikérem magamnak” fénnyel és valóban meglepetten arccal, teljes csendben hanyatlott a kanapéra.

A szomorú szemű bérgyilkos, Szellemkutya (Forest Whitaker) elvégezte a rá bízott feladatot – ám most éppen rajta volt a meglepődés sora…
Jim Jarmusch nagyvárosi gengszterfilmje vegyes világba kalauzol el bennünket: kövér, olasz fószerek tanácskoznak egyszerű pastaéttermek hátsó traktusaiban, hogy ha éppen nem régi rajzfilmeken röhögcsélnek, pénzről, életről és a halálról döntsenek. Egy teljesen magányos, csupán galambjainak élő afro-amerikai bérgyilkos járja az utakat, hogy adott feladatai elvégzése közben méregdrága járgányokat nyúljon le csak azért, hogy kedvenc CD-it meghallgathassa, ha pedig éppen nem dolgozik egy fagyit áruló, csak franciául beszélő tesóval lóg és a világ nagy dolgairól értekezik vele – úgy, hogy egyetlen szót sem tud franciául. E furcsa, ellentmondásos miliőt pedig átszövi a távol-kelet légköre: a modern korba átültetett, középkori szamuráj szellem, amely nem csupán alapjaiban határozza meg Szellemkutya erkölcsi tartását és tetteit, de a körülötte ólálkodó, többnyire ellenséges világgal való kapcsolatát is.

Jarmusch-nak úgy sikerül távol-keleti hangulatú, melankolikus film noirt készítenie, hogy a lassú történetmesélésbe nem csupán finom, szinte észrevétlen humort is csempész, de az egykori szamuráj-intelmeket feltámasztva a huszadik század erkölcsét is nagyító alá veszi. A szomorkás gengszterballada egyszemélyű mesélője és fő alakítója, Szellemkutya szerepében a remek Forest Whitaker kiváló választás, hiszen úgy képes eljátszani a szótlan, magába forduló, ám hihetetlenül érzékeny bérgyilkost, hogy minden egyes arcrezdülésével, mozdulatával csendes, magányos harcosként uralja a történetet.
…Jóvágású Frank számára bevégeztetett, ám Szellemkutya felett is pálcát tör a helyi főnök, Ray Vargo (rezzenéstelen márványarc és kígyótekintet: Henry Silva) vezette mini családi tanács: a titokzatos bérgyilkosnak szintén vesznie kell! Így tehát nemsokára minden, pisztollyal jól kitömött olasz a szomorkás szamuráj nyomát kutatja – és nem is sejtik, hogy már mindannyiuk feje felett ott lebeg Szellemkutya borotvaéles kardja…

(2003)

Forest Whitaker sosem volt nagy sztár, azonban évtizedek óta meghatározó alakja bármelyik filmnek, sorozatnak, amiben csak feltűnik. Ez az 1999-es mozija Jim Jarmush független alkotása és bár mifelénk akkoriban nem volt túl nagy füstje, az eltelt időben fájdalmas, de tisztaszívű igazságosztó történetté vált. Kultrajongóknak kötelező!