Tom Cruise az elmúlt pár évben sorra ejtette kétségbe az biztosítóit, ám a sorozatos premier-csúszók miatt csak késve láthattuk a már beígért és leforgatott akciófolytatásokat. Tavaly a Top Gun: Maverick sikere a sztratoszféráig repítette a hatvanas sztárt, ám idén az volt a nagy kérdés, hogy a Mission: Impossible legújabb akciójával vajon sikerül-e újra csúcsra pörgetnie az oldschool akciózsánert…
Róma megér egy misönt?
Motoros és gőzmozdonyos halálugrás, a női vonal átalakítása, egy fájóan időszerű, rejtélyes „főgonosz” és egy csaknem három órás időtartamba belepréselt, ám még így is újabb Leszámolásért kiáltó, többszörösen megcsavart történet – ez, ami várt ránk Ethan Hunt legutolsó gyújtózsinórozásával.
Mára, bő egy hónappal a világpremier után már sejthető, hogy az Első rész a nyugger Indiana Jones bácsival egyetemben a mozikban anyagilag nem fogja hozni az elvártakat, sőt, friss box office elemzések szerint mindkét veterán 100 milliós mínusszal néz majd szembe. Ellustult és már nem jár moziba vagy inkább másfajta, időszerűbb, pinkebb „hősök”-re vágyik a közönség? A szakik ezt majd biztos jól kielemzik, „5 másodperc múlva megsemmisül”-fanként azonban én csak annyit írnék le, hogy a várt IMF-akció kissé túlhúzott időtartamával, számtalan szereplőjével és pár leülősebb pillanatával ugyan próbára teszi a nézőt, ám ugyanazt a megszokott, high-tech akciót, látványt és szórakoztatást nyújtja, amit eddig is az évek során. Úgyhogy: „Nem vagyok ideges!”
Nemrégiben még Jason Momoa kuglizott egy méretes atomgolyóval az emberiség nagy családjának X-edik megmentésére kényszerítve Vin Dieselt, most pedig egy kanárisárga FIAT 500-as száguldozik ugyanazon a színen, Róma szűk utcáin, kockakövein és lépcsőin. A volán mögött hol Ethan Hunt (Cruise), hol pedig a nemzetközi mestertolvaj, Grace (az M:I-újonc Hayley Atwell) ül-bukdácsol annak megfelelően, hogy a carabinieri és a gonosz egyik csatlósa, Paris (Pom Klementiff szótlan bérgyilkos üzemmódban) épp hogyan szándékozik kiütni alóluk a veterán járgányt.
Mire azonban a fordulatos, vicces és izgalmas autós hajszához érünk, már rég túl vagyunk a szupertitkos Sevastopol nevű orosz csúcstengeralattjátó trükkös elsüllyesztésén, a rejtőzködő Ilsa (Rebecca Ferguson) sivatagi összecsapásán, Benji (Simon Pegg) és Luther (Tom mellett az egyetlen szaki, aki minden küldetésben részt vett: Ving Rhames) Abu Dhabi reptéri kulcskereső kavalkádján is. Sőt, egy washingtoni, titkos szolgálati megbeszélésen, ahol a CIA-igazgató Kittridge (Henry Czerny 1996-ban, az első küldetésben is benne volt) és kollégái lerántják a leplet az egész világot fenyegető AI, a szálakat gubancoló mesterséges intelligencia, az Entitás létezéséről. És van még: Hunt régmúltjából előlép egy újabb, veszélyes szereplő Gabriel (Esai Morales – La Bamba, New York rendőrei, Ozark, Titánok) és a Fehér Özvegy névre hallgató fegyverkereskedő, Alanna (Vanessa Kirby), hogy aztán Velence után biztosak lehessünk benne: az Orient-expressz nem minden utasa éli majd túl a vonatozást…
Eddig ennyi. A csaknem három évtizede tartó Cruise-sprint lassan a végéhez közeledik és ha minden igaz, jövő nyáron a célfotót is megnézhetjük majd! Az egyre grandiózusabb és csavarosabb filmeket a Titkos nemzet óta gondozó, író-rendező-producer Tom-haver, Christopher McQuarrie (Közönséges bűnözők, Valkűr, Jack Reacher, A holnap határa és társaik) a Leszámolás első felvonásába mindent belepakolt, amit csak lehetett, de még így sem bírt a bőséges alapanyaggal. Szerencsére az autós üldözések, bunyók, lövöldözések sorozatát a túltolt John Wick-gyilokeffektus lesújtása előtt megszakítja újabb infómorzsák csepegtetésével, a történetet tovább bonyolító vagy árnyaló figurák bevonásával – akikből ugyan néha túl sok van –, de kellően jól eljátszottak ahhoz, hogy a beszélgetős epizódok is érdekessé váljanak. Rebecca Ferguson most ugyan háttérbe szorul, ám helyette kapjuk a Bosszúállók között leszálkásodott Hayley Atwellt aki nem csupán szép, de remekül hozza a kiismerhetetlen, néha unszimpatikus, csak önös érdekeit néző tolvajt, emellett pedig az egész széria legjobb alakításával nem csupán a többieket játssza le a színről, de humorával a filmtörténet egyik legötletesebb autós üldözését is még szórakoztatóbbá teszi.
A vonatos akciózás kissé a „láttuk már” kategória és a végső, vagonos birkózás is túlnyújtott, ám ezt ellensúlyozza a korábban látott kreativitás, a múltba való visszatekintés, a drámaiság és persze a Mesterséges Intelligencia, mint világpusztító főfőgonosz időszerűségének felemlegetése.
Az Utóhatás összességében valamivel jobban sikerült, ám Tomnak nincs miért szégyenkeznie: a Leszámolás – Első rész egy jól összerakott, látványos, fordulatos akciómozi, ami bőven hozza a Mission: Impossible-szintet és méltón készíti elő a – remélhetőleg – hasonlóan bombasztikus finálét, hogy a jövőben valamikor majd nagyot szusszanó, nyugdíjas Cruise-papa büszkén tekinthessen vissza pályafutásának gyújtózsinóros szálára is!
(hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2023.08.18.)
Várni kellett rá jó sokat - a folytatására meg pláne! -, de Tom Cruise a többször halasztott Top Gun: Maverick szárnyalásához hasonlóan a sokadik lehetetlen küldetésével sem okozott csalódást a mozinézőknek! Régimódi akció, látvány, ötletes - bár kicsit hosszúra nyújtott - sztori és Hayley Atwell, aki új belépőként mindenkit lejátszik a színről. Kivéve az öreg, citromsárga Fiat 500-ast...
