Kis ember nagy bottal jár – szokják mondani műveltebb körökben.
A mi esetünkben azonban nem éppen így igaz a dolog, ugyanis sokkal inkább mondhatnánk ezt: Kis ember nagy karddal jár. Vagy pedig: Kis ember nagy emberrel jár.
Kevinre (Kieran Culkin) ugyanis mindkét meghatározás pontosan illik, a természet által nem túl nagy kegyben részesített srác ugyanis igencsak kilóg az átlagból: görbe a háta és csak bottal tud közlekedni. Ez azonban nem zavarja abban, hogy éles eszét és rendkívül gazdag fantáziáját felhasználva csodákra legyen képes - no nem olyan nagyokra, csak afféle kisvárosiakra.
Kevin ugyanis összeismerkedik a szomszédban, nagyszüleivel lakó óriástermetű, de lassú gondolkodású Maxwellel (Elden Henson), aki Kevinhez hasonlóan a kiközösítettek sanyarú sorsát éli. Az erő és az agy aztán nemsokára egybeforr és a két srác egymást támogatva örök barátokká válnak. Maxwell megvédi Kevint a valós világ tinédzserkorú veszedelmétől, míg ő cserébe a fantázia paripáján lovagolva Arthur király birodalmába repíti nagydarab társát.
A két önjelölt lovag aztán páncélt ölt, lóra pattan, hogy szövetséget kötve szembe szálljanak a városka gonosz erőivel...
Peter Chelsom filmje egy meglepő és megható barátság történetét meséli el bájjal, humorral, fantáziával és az élet nyomasztó realizmusával. A két remekül játszó, fiatal színészpalánta mellett Sharon Stone, Gillian Anderson, Gena Rowlands, Harry Dean Stanton, James Gandolfini és maga Meat Loaf tűnik fel a színen. A terepet azonban mégis Arthur király és lovagjai uralják, hogy az egyforma hétköznapokból kiragadva a barátság, az önfeláldozás és a fantázia világába repítsék a elfásult lelkű, gyarló halandót.
Trevor Jones modern és középkori dallamokat ötvöző remek muzsikáját – és a Stinggel közösen írt betétdalt – hallgatva az ember önkéntelenül is fehér, felszerszámozott paripát keres a közelben...
Nyeregbe, lovagok, védjük az ártatlant és az elesettet!
(1998)
Érdekes jelenség Sharon Stone, hiszen az idén 66 éves sztárt még most is a közönség, de főképp a sajtó rajongása veszi körül, holott valódi "sztársága" és sikerei csaknem negyed évszázada lehanyatlottak. A nyolcvanas évek szőke mellékszereplője a Total Recall-ban futott be és persze az Elemi ösztön finom terpesztésével vált világhírűvé, ám "dívasága" csúcsán csupán pár anyagilag és / vagy kritikailag sikeres alkotásból - Gyorsabb a halálnál, Casino, A gömb és Az Óriás - vehette ki a részét. Ez utóbbi, kellemes, melegszívű kis meséje után csupán pár sorozatepizódra, mellékszerepre vagy tényleg említésre sem méltó mozira futotta a tehetségéből. Helyette azonban az akkor még kiskölyök főhős, Kieran Culkin érkezett el a csúcsra az Utódlás Roman Roy-ának szeretnivalóan különc és őrült örökösének szerepében.