Mostanában nem túlságosan bőbeszédűek az illetékesek a hollywoodi filmgyárak kapui mögött. James Cameron meglepetésre tavaly májusról decemberre tette át a Titanic vízre bocsátását és egy árva szót sem szólt többet: ezzel pedig az egész világ szeme előtt a produkción tátongó lyukakat kétségbeesetten hegesztgető kapitány képében jelent meg. George Lucas hosszú évek csiszolgatása után végre megírta az új Star Wars-epizódokat, majd teljes titokban elkészítette az első részt és vibráló lángpallossal kergetett ki minden illetéktelen téblábolót a film forgatásáról.
Szívbéli jóbarátja és sikergyáros társa, Steven Spielberg sem tett másképp a Deep Impact esetében, amikor annyira titkolózott, hogy még a szakma előtt is csak a világpremier napján rántotta le a leplet a Föld felé száguldó üstökösről. Neki természetesen még plusz egy oka volt a meglepetés-keltéshez, nevezetesen: neki az utóbbi évek Robin Hood-, Wyatt Earp- és tűzhányó-párharcai után nem csupán a nézők, de a néhány utcával odébb az Armageddont forgató Jerry Bruckheimer előtt is rejtegetnie kellett a produkciót.
A Deep Impact körüli sugdolózás és a villámsebességű véghajrá aztán meghozta az eredményt: a film a konkurenciát másfél hónappal megelőzve rakétastarttal kezdett a mozipénztáraknál.
Pedig olyan szép nyugodtnak tűnt az égbolt azon az éjszakán is! Leo Beiderman (Elijah Wood), a tizennégy éves amatőrcsillagász belenézett a teleszkópba és óriási meglepetésére egy olyan dolgot látott meg, amely nemsokára nem csupán az ő, de az egész emberiség életét örökre megváltoztatja majd. Jenny Lerner (Téa Leoni), a rámenős, pedálgép riporter azt hiszi, hogy karrierje legnagyobb sztorijára bukkan, amikor Fehér Házi-szexbotrányra gyanakodva egy titokzatos „Ele” után kutakodik. Nemsokára azonban be kell látnia, hogy egy jóval nagyobb jelentőségű ügybe ütötte bele az orrát, hiszen az Egyesült Államok elnöke (Morgan Freeman) közli vele a megrázó hírt: egy irdatlan sebességgel közeledő üstökös tart a Föld felé, és ha becsapódik, minden életet lesöpör a felszínről. A világrengető ügy nemsokára nyilvánosságot kap és az emberiség megrendülve hallgatja a hírt. A kilövőállványon azonban ekkor már ott áll a szupermodern Messiás űrhajó, hogy a veterán asztronauta, Spurgeon Keeney (Robert Duvall) vezetésével robbantócsapatot szállítson az üstökös felszínére. A feladatuk nyilvánvaló, az esélyük már nem annyira... Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.
A több szállon futó cselekményű Deep Impactet a Spielbergnél már bizonyított Mim Leder (Vészhelyzet, The Peacemaker) rendezte. Az ő keze alatt a film nem a katasztrófamozik lehengerlő látványvilágú sémáját követi: bár a Deep Impact kétségtelenül tartalmaz jónéhány elképesztően látványos jelenetet, a fő hangsúlyt a főszereplőkre és azok reakcióira helyezi. A közelgő katasztrófa mindenkiből másfajta érzelmeket varázsol elő és mi ezek között bukdácsolva látjuk különböző emberi sorsok alakulását.
A végelszámolásnál ugyan a dübörgősebb és lehengerlőbb Armageddon meteorja nagyobb lyukat ütött a pénztáraknál, hozzá kell azonban tenni, hogy a Deep Impact érzelmesség, mondanivaló és emberi lélek terén jóval nagyobb hatást gyakorolt az emberi észre és lélekre... és ez egy becsapódó űrbéli objektum esetében nem elhanyagolandó tényező!
(1998)
