Az 1997-es év filmtermésének egyik legjobb poénja Tim Robbins Scatman-tánca. A másik nagyon jó jelenet az, amikor Tim és kollégája, Martin Lawrence símaszkkal a fejükön az éppen kirabolt üzlet nyugdíjas pénztárosától tudakolják, hogy melyik módszer a jobb: Lawrence-é, aki erőszakosan, durván üvöltözve megfagyasztja a vért az emberben, vagy Robbins-é, aki udvariasan és gyilkos hidegvérrel cidrizteti az áldozatot.
Hogy jobban belelássunk az események lélektani mélységeibe, nem árt egy kicsit közelebbről is megvizsgálni ezt az érdekes duót. Mert a duó igazándiból trió! Tim Robbins és Martin Lawrence ugyanis egy másodikfilmes rendező, Steve Oedekerk elképzeléseinek megfelelően keveredik egymás mellé a Nekem 8 című vígjátékban.
Lawrence, a nagydumás, fekete stöpszli legelőször Spike Lee Szemet szemért-jében tűnt fel, majd utána sorra vígjátékokban – Micsoda buli, Bumeráng – öregbítette a hírnevét. A Bad Boys-szal aztán végképp híressé vált és ezt követően már azt is megtehette, hogy a Hajszál híján szeretemben rendezőként, íróként és producerként is közreműködjön. Tim Robbins – a kreatív munkát tekintve – hozzá igen hasonlatos pályát futott be: aki emlékszik még rá a nyolcvanas évekből, az tudja, hogy akkoriban pehelykönnyű komédiákkal – Tuti dolog, Taplófejek, Baseball-bikák és társaik – indította be a szekerét. A manapság komoly és művészi igényességű filmekkel - A játékos, A remény rabjai, valamint két első osztályú rendezése: a Bob Roberts és a Ments meg, Uram! – jelentkező színész-író-rendező most, a Nekem 8 kedvéért újra dilisre veszi a figurát.
A kettejüket összeboronáló – újdonság ! – forgatókönyvíró és rendező Steve Oedekerk eddig nem sok munkába nyúlt bele, de azok mind emlékezetes hatással voltak a nézőközönségre. Az Emmy-díjas In Living Color című komédiasorozat után papírra vetette az Ace Ventura – Hív a természet sztoriját, majd miután Jim Carrey kirúgta az eredeti rendezőt, Oedekerk a direktori teendőket is könnyedén magára vállalta.
Elgondolkoztál-e már, hogy mit tennél akkor, ha hazatérve a tökéletesnek hitt családi életed a szemed láttára omlana össze - a saját hálószobádban?!Ha az ajtót résnyire nyitva egyszer csak azt látnád, hogy az asszony egy pasassal – méghozzá a saját főnököddel! – hancúrozik a lepedőn? Kissé megdöbbentő felfedezés, valószínűleg a hirtelenjében szarvassá változó férjek többsége elborult elmével vetné magát a hitvesi ágyra, hogy valamelyest visszaállítsa megtépázott büszkeségét.
Nick Beam (Tim), a zseniális reklámszakember azonban a kevésbé harcias, csendes kisebbséghez tartozik. A komoly fizikai megterhelésnek kitett franciaágy látványára az agya ledobja a szíjat, majd Nick az ajtót szó nélkül behajtva csendben kisomfordál a tett színhelyéről. Aztán beül a terepjárójába, egyesbe kapcsol és rálép a gázra: kifejezéstelen arccal vezetve elmerül a városi közlekedés forgatagában.
Bágyadt beletörődöttsége azonban nem tart sokáig: az egyik piros lámpánál hirtelenjében egy kis fekete fickó, név szerint T. Paul (Martin) ugrik be mellé és fegyvert fog Nick halántékéhoz. A reklámszaki azonban igen váratlanul reagál: padlóig tapossa a gázt és az elképedt rablójelölttel az ülésen kilő az álló kocsik közül. Rablás helyett emberrablás: a terepjáró a most már kajánul vigyorgó sofőrrel és túszul ejtett T. Paullal végigszáguld a városon és csak órákkal később, a kietlen pusztaságban fékez le.
A két fickó természetesen rögtön egymásnak esik, hogy némi ütésváltást követően egy poros étkezdében higgadjnak le. Itt aztán megosztják keserű élményeiket és kiderül, az ügyetlen rablónak bizonyuló T. Paul nem véreskezű gangsta, csupán egy intelligens, képzett fekete, aki - mivel más lehetősége nem lévén – némi plusz forrással igyekszik feltölteni a családi kasszát.
Nick és T. Paul rövidesen összebarátkoznak és elhatározzák, hogy közös erővel próbálnak segíteni önmagukon: botcsinálta bűnözőkként rablásra adják a fejüket. Néhány piti - és nagyon vicces – akció után aztán rámennek a nagy halra: Nick dúsgazdag főnökére. A bosszú és a pénzszerzési lehetőség aztán megtáltosítja őket, hiszen a reklámcég irodaházában biztonsági rendszerek mögé zárva egy mesés vagyon vár rájuk – Nick pedig ismeri a széf számkombinációját!
Szóval Nekem 8 könnyű kis limonádé, ami ugyebár nem oltja száz százalékig a szomjúságot és a nézői emésztőrendszeren áthaladva sem terheli meg túlságosan a szervezetet. Tim Robbins és Martin Lawrance minden eszközt felhasznál, hogy a maxot hozza ki a két balfék figurából. Mellettük feltűnik még a színen a bőrdzsekis-orrkarikás John C. McGinley (Lángoló jég, A szikla), valamint hasonlóan szakadt haverja Giancarlo Esposito (Malcolm X, Füst), akik többször is főhőseink útját keresztezve próbálnak lecsapni a Nickre, T.Paulra és a remélt zsákmányra. A Veszélyes kölykök és a Space Jam után a dróthajú Coolio is rappelget egyet, emellett pedig a rendező, Oedekerk is feleleveníti a régi jó, színpadi- komédiás éveket: a kamera előtt pár percig elszórakozva egy teljesen flúgos, Jim Carrey-típusú biztonsági őrt alakít – de az őrült Ace Ventura atyjától nem is várhatnánk más egyebet!
(1998)
Annak idején nagyon-nagyot ment a hazai mozikban a befutóban lévő Martin Lawrence és Tim Robbins vígjátéka és bár nem a legsikerültebb komédia, a mai napig szívesen elrötyög rajta az ember. Ez pedig a főhős duónak és a remek mellékszereplőknek köszönhető - na és persze a kilencvenes évek egyik legdilisebb bulizenéjének, amire Robbins fergeteges "táncot" rittyent a kamerák elé. Szkappadibi...
