Nnnna, még egy irodalmi adaptáció mai köntösbe öltöztetve! Úgy tűnik, hogy a régiek tényleg nagyon tudhattak írni, mert manapság a filmkészítők többsége jóideje porosodó remekművek dohos lapjai közé dugja az orrát, hogy a saját, egyéni olvasatában álmodja filmre a benne leírtakat. Lusta diákok figyelem! Az ósdi diavetítővel ellentétben ezen mozgóképek – pl.: A három testőr, III. Richard, Rómeó és Júlia stb. – megtekintése könnyen felelési zűrzavart vagy irodalmi buktát eredményezhet; nincs ez azonban másként a Szép remények esetében sem, amelynek legújabb feldolgozása Charles Dickens pennája helyett Alfonso Cuaron baseballsatyija alól pattant ki.
Finnegan Bell, az érzékeny, kivételes rajzolói és festői tehetséggel megáldott fiú elég mostoha körülmények között nevelkedik. Hányatott életében pillanatnyi örömet csupán a természetben való barangolás és az ott látottak lerajzolása jelent. Egy napon összefut a szökésben lévő fegyenccel, Lustiggal (Bob De Niro), aki röpke együttlétük alatt óriási hatással vana a fiúra. Nem sokkal később Finn összeismerkedik Ms. Dinsmoorral (lenyűgözően excentrikus: Anne Bancroft) és annak unokahúgával, Estellával. A fiatal fiú fülig beleszeret a lányba annak ellenére, hogy az csak könnyedén játszik az érzelmeivel...
Jónéhány év telik el: időközben Finn (Ethan Hawke) a New York-i művészfiatalok egyik legnagyobbikává válva éppen a kiállítására készül, amikor ismét összetalálkozik a már érett, vonzó, de még mindig titokzatos Estellával (Gwyneth Paltrow). Finn-ben újra élednek a gyermekkori érzelmek, de bizonytalanná válik: nem tudhatja, hogy Estella érzései tényleg valódiak vagy csupán a nagynéni nevelésének megfelelően a férfi szív és lélek kifacsarásának kegyetlen eszközei...
Sajnos nem olvastam Charles Dickens eredeti művét, ezért nem is vállalkozom arra, hogy összevessem a regényt a film jeleneteivel – ami azt, hiszem egyébként is bármilyen mű esetében lehetetlen lenne. Alfonso Cuaron lebilincselően szép képekben – operatőr: Emmanuel Lubezki – meséli el számunkra a finom érzelmi terror, a reménytelennek tűnő szerelmi vágyakozás történetét. A Szép remények nem is vállal ennél többet: mindvégig egy modern mese, amely az érzelmi hullámvasutazás ellenére csak egy igazságot ismétel: csak a szeretet és a szerelem számít!
(1998)
A mexikói Alfonso Cuarón egyik korai nemzetközi belépőjének mondhatjuk ezt a Dickens-feldolgozást. A direktor később olyan filmekkel - és négy Oscarral, számtalan jelöléssel - bizonyította kiválóságát, mint az Anyádat is!, Az ember gyermeke, a Gravitáció vagy a Roma, ám a Szép remények "csupán" ezek ujjgyakorlat előfutára, egy átlagos adaptáció remek színészi alakításokkal.
