Na, Mel most aztán tényleg bepipult!
Nem mintha eddig túlságosan hidegvérű lett, volna, hiszen láttuk mi már őt két automata stukkerral falat bontani, no meg kétméteres pallossal angolt kaszálni. Ez a mostani balhé azonban túlmegy minden eddigin. Mel ugyanis nagyvárosi Mad Max-ként megszállott tekintettel végigrobog a vásznon és mindenkit félrerúg, aki csak az útjába kerül. És miről is van szó? Megölt családról, megmentendő világról? A fenét! Rongyos hetvenezer zöldhasúról!
Na, oké, tényleg meg lehet Melt érteni, hiszen nem véletlenül fut a pénze után.
Anno, jónéhány hónappal korábban ugyanis Mel, azaz Porter még becsületes bűnözőként tengette az életét és társával együtt kisstílű ügyekből tartotta fenn magát. Egy szép napon azonban ez a „barát” Porter feleségével szövetkezve átvágta hősünket, a zsákmányból lenyúlta a Portert megillető hetvenezret és a biztonság kedvéért néhány golyót is eresztett a férfi hátába.
Porternek annyi, gondolta mindenki, ő azonban feltámadt poraiból, szépen felgyógyult és közben egy pillanatra sem feledkezett meg a ráeső zsákmányról. A további sebnyalogatás helyett telepakolta az övét és a bőrdzsekijét stukkerekkel, majd hozzálátott, hogy istent-embert nem tisztelve felkutassa a hetvenezer dollárját – még akkor is, ha az ügy érdekében a fél alvilágot is ki kell tömnie ólommal…
A Visszavágó egy tipikus Mel Gibson krimi. Igaz, Brian Helgeland neve szerepel a rendező mellett, azonban nem lehet nem észrevenni az egyszemélyes halálos fegyver keze nyomát a produkción. Valószínűleg igazak azok a mendemondák, amelyek arról szólnak, hogy Gibson többször is összetűzésbe került Helgelanddal, sőt a rendezőt kirúgva ő végezte el a legutolsó simításokat is a kópián, hiszen a film stílusában az ő személyiségét tükrözi. Melankolikus, mint egy film noir, de valahol a felszín alatt kirobbanni készül: őrült és vicces, leginkább a Martin Riggs-et körüllengő hangulatot idézi, néha pedig nyers és erőszakos, mint A rettenthetetlen, csupán az Oscar-díjas film pátosza hiányzik belőle.
A Visszavágó az utóbbi évek egyik legjobb krimije. Remekelnek a színészek; elsősorban Mel, majd a lenyúlós barátot játszó Greg Henry és a Vészhelyzetből kiugrott dokinő, Maria Bello, de nagyon jók a mellékszereplők is. A rendezés hangulatos, a színek sötétek és fakóak, mint a mellékutcák szemetes kövezete.
Bármennyire is őrült figura Porter, mi drukkolunk neki, mert testet-lelket-lábujjat nem kímélve keményen megdolgozik azért a nyavalyás hetvenezer dollárért…
(1999, VOX)
Mindig is tudtuk, hogy Mel Gibsonnak van egy sötétebb oldala,
