Vajon mit tudhat egy modell a filmkészítésről?

Azon kívül, hogy végiglibben a kifutón, pózol a stúdióban vagy a tengerparton, mindig mosolyog és fantasztikusan jól néz ki, a kamerával nem sok dolga akadhat. Csupán belenéz az objektívbe vagy figyeli, hogyan fűz filmet a fotós a masinába. De ennél több!?

Akkor miért van, hogy ennek ellenére szépleányok tömege próbálja átmenteni magát a címlapborítóról a filmplakátra? Bizonyítási vágy, tehetség vagy a löttyedt fenék miatti mellőzés kivédése érdekében? Ki tudja? A lényeg az, hogy van olyan, akinek sikerül befutnia és van olyan, akit néhány próbálkozás után kíméletlenül viszalökdösnek a divatbemutatókra. Andie MacDowell, Rene Russo, a potenciális Oscar-jelölt Kim Basinger neve már régóta a stáblisták élén díszeleg, a fiatalabbak közül pedig Milla Jovovich (Az ötödik elem), valamint Elle MacPherson (Szirének, Ugrásra készen, Batman és Robin és első főszerepe Alec Baldwin és Anthony Hopkins oldalán: A vadon fgolyai) az, aki méltán remélheti, hogy szülés után is kap helyet a rivaldafényben. Nagymenő modell pályatársaik, Cindy Crawford (Tiszta játszma) és Claudia Schiffer (Richie Rich, Filmszakadás) negatív eredményét látva nem valószínű, hogy a toppook közül túl sokan jelentkeznek majd rajtuk kívül a szereposztó válogatásokra.

Vagy mégis? Van egy hölgy, aki elsősorban bugyivonalig kivágott, szemkápráztató dekoltázsaival szerzett hírnevet magának. Miután pedig a figyelemfelkeltést letudta, átnyergelt a vászonra és néhány jelentéktelen háttérszerep – pl.: Az 57-es utas – és pár kisebb film – Őrültek és angolok, Veszélyes vidék – után úgy döntött, hogy beint azoknak, akik csak a lesni- és fogdosnivaló húst látják benne.

Elizabeth Hurley – mert ugye róla van szó – kidobta a Vogue-t, a Rolling Stone-t, az Elle-t,  meg a többi lapot a hóna alól és helyette a színeket és bombázó lányokat nélkülöző, vaskos mappát kapott a kezébe. A dosszié borítóján filctollal odafirkantva csak ennyi díszelgett: Halálos terápia – és egy forgatásra váró film forgatókönyve volt. Liz ugyanis váltott – úgy döntött, hogy ezentúl producerként kamatoztatja a tudását!

A divatszakmánál azért jóval keményebb és idegőrlőbb filmbizniszben aztán kapásból egy egészen jó kis csapatot sikerült összehoznia. Előszöris megszerezte az Oscaros Gene Hackmant, akit ugye nem szükséges bemutatni, majd rendezőnek leszerződtette a rutinos Michael Aptedet (A szénbányász lánya, Gorillák a ködben, Szemfényvesztés, Nell, a remetelány), aztán kiugrasztotta az ágyból Hughie Boyt (Divine Brown intim percei plusz Minden olyan film, amelyben zavarodott angol ficsúrokra van szükség) és az addig jóformán csak romantikus komédiákban szereplő hűtlen barátot egy zaklatott lelkületű, lelkiismeretes doki bőrébe bújtatta.

Robin Cook és a Vészhelyzet egyben: nézzük az orvosi diagnózist!

Borongós éjszaka két halálra vált, szemlátomást nagyon beteg férfi menekül az egyik mocskos sikátorból. Néhány kőkemény fazonú pasas veszi őket üldözőbe, utolérniük azonban nem sikerül a szökevényeket.

Nem sokkal később az egyik beteg dr. Guy Luthan (Hugh Grant) ambulanciájára kerül. Látszólag a halálán van és a doki, valamint csapata mindent megtesz, hogy megmentse az életét, ennek ellenére a páciens szörnyű kínok között leheli ki a lelkét.

Luthan teljesen tanácstalanul áll a holttest felett és egyáltalán fogalma sincsen, hogy milyen kór, betegség vagy szervi baj végzett a vizsgálóasztalon fekvő férfival. Mivel azonban nem csupán lelkiismeretes, de kíváncsi orvos is, úgy látja jónak, ha egymaga néz a dolgok után, de doktorunk rövidesen akdályokba ütközik. Némi összetűzés a hullaház orvosával elgondolkodtatja Luthant, hogy vajon teljesen tiszta dologba nyúlt-e bele. Igaz, ami igaz: ha egy holttestet rejtegetnek az orvos elől, az már valamilyen kétes machinációt sejtet a háttérben.

Luthan időközben megismerkedik a New York-i elit megbecsült tagjával, a köztiszteletnek örvendő, sebészeti zsenivel, dr. Lawrance Myrickkel (Gene Hackman). A maszek nyomozás azonban igencsak kellemetlen meglepetésekkel szolgál orvosunk számára: nemsokára oly mélyre ás az ügyben, hogy már az ő személyét is veszély fenyegeti. Minden jel arra utal, hogy a nagyhatalmú Myrick irányítja a háttérből az eseményeket. A vádat azonban Luthan nem képes bizonyítani, mert váratlanul kirúgják az állásából.

Ez már tényleg több mint gyanús! Szerencsétlen doktorunk fülest kap, miszerint a kezei közt elhalálozott páciens a város alatt lakó, átlagember számára életveszélyes hajléktalanok közösségéhez tartozott. Luthan tudja, hogy nincs más választása, ahhoz, hogy a végső titkot rejtő ajtót ki tudja nyitni, le kell szállnia a metró alatti alagutak sötét, halálszagú poklába.

Szimpatikus és végsőkig elkeseredett doktorunk tehát elindul... de még ő sem sejti, hogy a szeme előtt feltáruló titok legalább annyira szörnyű, mint amennyire emberi!

Szorongás, izgalom és lelkiismereti vívódás. Michael Apted néhány évvel korábbi krimijéhez, a Szemfényvesztéshez hasonlóan a Halálos terápiában is remekül kamatoztatja szakmai tudását. Tony Gilroy forgatókönyvéből, Danny Efman (Batman, Karácsonyi lidércnyomás, Törjön ki a frász!) remek, tarkóborzongató muzsikájának felhasználásával feszült, a meglepő befejezésig érdekes, kitűnő színészi játékkal – a komoly Hugh Grantet is beleértve! – fűszerezett, orvosi krimit rendezett.

Merő dicsőséghajszolás, orvosszakmai önigazolás, segítőszándék vagy őrült kísérletezőkedv? Van-e joga az orvosnak más emberi lények életével kísérleteznie, még akkor is, ha ezzel esetleg milliókat menthet meg a haláltól? A felmerülő kérdések megválaszolásának terhe a néző vállát nyomja, a Halálos terápia ugyanis – szándékosan és okosan – nem foglal állást.

A „Te mit tennél, ha az én helyemben lennél?”-típusú kérdésekre ugyanis nagyon nehéz választ adni. Ha egyáltalán létezik válasz...

(1998, VOX)

Nagyon-nagyon szomorú aktualitást ad ennek az anyagnak a mai nap! 95 éves korában itt hagyott bennünket a legenda, a két Oscar-díjas Gene Hackman, aki ugyan már jó két évtizede nyugdíjazta magát - a 2004-es, Az elnök emberére talál volt az utolsó mozija -, de addigi munkássága, alakításai maradandó nyomot hagytak a film történetében! Hiányozni fog, jó pihenést a mennyei Hollywoodban!