Vajon mit tudhat egy modell a filmkészítésről?

Azon kívül, hogy végiglibben a kifutón, pózol a stúdióban vagy a tengerparton, mindig mosolyog és fantasztikusan jól néz ki, a kamerával nem sok dolga akadhat. Csupán belenéz az objektívbe vagy figyeli, hogyan fűz filmet a fotós a masinába. De ennél több!?

Akkor miért van, hogy ennek ellenére szépleányok tömege próbálja átmenteni magát a címlapborítóról a filmplakátra? Bizonyítási vágy, tehetség vagy a löttyedt fenék miatti mellőzés kivédése érdekében? Ki tudja? A lényeg az, hogy van olyan, akinek sikerül befutnia és van olyan, akit néhány próbálkozás után kíméletlenül viszalökdösnek a divatbemutatókra. Andie MacDowell, Rene Russo, a potenciális Oscar-jelölt Kim Basinger neve már régóta a stáblisták élén díszeleg, a fiatalabbak közül pedig Milla Jovovich (Az ötödik elem), valamint Elle MacPherson (Szirének, Ugrásra készen, Batman és Robin és első főszerepe Alec Baldwin és Anthony Hopkins oldalán: A vadon fgolyai) az, aki méltán remélheti, hogy szülés után is kap helyet a rivaldafényben. Nagymenő modell pályatársaik, Cindy Crawford (Tiszta játszma) és Claudia Schiffer (Richie Rich, Filmszakadás) negatív eredményét látva nem valószínű, hogy a toppook közül túl sokan jelentkeznek majd rajtuk kívül a szereposztó válogatásokra.

Vagy mégis? Van egy hölgy, aki elsősorban bugyivonalig kivágott, szemkápráztató dekoltázsaival szerzett hírnevet magának. Miután pedig a figyelemfelkeltést letudta, átnyergelt a vászonra és néhány jelentéktelen háttérszerep – pl.: Az 57-es utas – és pár kisebb film – Őrültek és angolok, Veszélyes vidék – után úgy döntött, hogy beint azoknak, akik csak a lesni- és fogdosnivaló húst látják benne.

Elizabeth Hurley – mert ugye róla van szó – kidobta a Vogue-t, a Rolling Stone-t, az Elle-t,  meg a többi lapot a hóna alól és helyette a színeket és bombázó lányokat nélkülöző, vaskos mappát kapott a kezébe. A dosszié borítóján filctollal odafirkantva csak ennyi díszelgett: Halálos terápia – és egy forgatásra váró film forgatókönyve volt. Liz ugyanis váltott – úgy döntött, hogy ezentúl producerként kamatoztatja a tudását!

A divatszakmánál azért jóval keményebb és idegőrlőbb filmbizniszben aztán kapásból egy egészen jó kis csapatot sikerült összehoznia. Előszöris megszerezte az Oscaros Gene Hackmant, akit ugye nem szükséges bemutatni, majd rendezőnek leszerződtette a rutinos Michael Aptedet (A szénbányász lánya, Gorillák a ködben, Szemfényvesztés, Nell, a remetelány), aztán kiugrasztotta az ágyból Hughie Boyt (Divine Brown intim percei plusz Minden olyan film, amelyben zavarodott angol ficsúrokra van szükség) és az addig jóformán csak romantikus komédiákban szereplő hűtlen barátot egy zaklatott lelkületű, lelkiismeretes doki bőrébe bújtatta.

Robin Cook és a Vészhelyzet egyben: nézzük az orvosi diagnózist!

Borongós éjszaka két halálra vált, szemlátomást nagyon beteg férfi menekül az egyik mocskos sikátorból. Néhány kőkemény fazonú pasas veszi őket üldözőbe, utolérniük azonban nem sikerül a szökevényeket.

Nem sokkal később az egyik beteg dr. Guy Luthan (Hugh Grant) ambulanciájára kerül. Látszólag a halálán van és a doki, valamint csapata mindent megtesz, hogy megmentse az életét, ennek ellenére a páciens szörnyű kínok között leheli ki a lelkét.

Luthan teljesen tanácstalanul áll a holttest felett és egyáltalán fogalma sincsen, hogy milyen kór, betegség vagy szervi baj végzett a vizsgálóasztalon fekvő férfival. Mivel azonban nem csupán lelkiismeretes, de kíváncsi orvos is, úgy látja jónak, ha egymaga néz a dolgok után, de doktorunk rövidesen akdályokba ütközik. Némi összetűzés a hullaház orvosával elgondolkodtatja Luthant, hogy vajon teljesen tiszta dologba nyúlt-e bele. Igaz, ami igaz: ha egy holttestet rejtegetnek az orvos elől, az már valamilyen kétes machinációt sejtet a háttérben.

Luthan időközben megismerkedik a New York-i elit megbecsült tagjával, a köztiszteletnek örvendő, sebészeti zsenivel, dr. Lawrance Myrickkel (Gene Hackman). A maszek nyomozás azonban igencsak kellemetlen meglepetésekkel szolgál orvosunk számára: nemsokára oly mélyre ás az ügyben, hogy már az ő személyét is veszély fenyegeti. Minden jel arra utal, hogy a nagyhatalmú Myrick irányítja a háttérből az eseményeket. A vádat azonban Luthan nem képes bizonyítani, mert váratlanul kirúgják az állásából.

Ez már tényleg több mint gyanús! Szerencsétlen doktorunk fülest kap, miszerint a kezei közt elhalálozott páciens a város alatt lakó, átlagember számára életveszélyes hajléktalanok közösségéhez tartozott. Luthan tudja, hogy nincs más választása, ahhoz, hogy a végső titkot rejtő ajtót ki tudja nyitni, le kell szállnia a metró alatti alagutak sötét, halálszagú poklába.

Szimpatikus és végsőkig elkeseredett doktorunk tehát elindul... de még ő sem sejti, hogy a szeme előtt feltáruló titok legalább annyira szörnyű, mint amennyire emberi!

Szorongás, izgalom és lelkiismereti vívódás. Michael Apted néhány évvel korábbi krimijéhez, a Szemfényvesztéshez hasonlóan a Halálos terápiában is remekül kamatoztatja szakmai tudását. Tony Gilroy forgatókönyvéből, Danny Efman (Batman, Karácsonyi lidércnyomás, Törjön ki a frász!) remek, tarkóborzongató muzsikájának felhasználásával feszült, a meglepő befejezésig érdekes, kitűnő színészi játékkal – a komoly Hugh Grantet is beleértve! – fűszerezett, orvosi krimit rendezett.

Merő dicsőséghajszolás, orvosszakmai önigazolás, segítőszándék vagy őrült kísérletezőkedv? Van-e joga az orvosnak más emberi lények életével kísérleteznie, még akkor is, ha ezzel esetleg milliókat menthet meg a haláltól? A felmerülő kérdések megválaszolásának terhe a néző vállát nyomja, a Halálos terápia ugyanis – szándékosan és okosan – nem foglal állást.

A „Te mit tennél, ha az én helyemben lennél?”-típusú kérdésekre ugyanis nagyon nehéz választ adni. Ha egyáltalán létezik válasz...

(1998, VOX)

Nagyon-nagyon szomorú aktualitást ad ennek az anyagnak a mai nap! 95 éves korában itt hagyott bennünket a legenda, a két Oscar-díjas Gene Hackman, aki ugyan már jó két évtizede nyugdíjazta magát - a 2004-es, Az elnök emberére talál volt az utolsó mozija -, de addigi munkássága, alakításai maradandó nyomot hagytak a film történetében! Hiányozni fog, jó pihenést a mennyei Hollywoodban!

A Don Simpson – Jerry Bruckheimer amerikai páros a világ legjobb és a legsikeresebb akciófilmjeit gyártó producerei közé tartoztak. Dollármilliókkal kirakott életútjuk folyamán többek között ők készítették a Flashdance, a Beverly Hills-i zsaru, a Top Gun, a Veszélyes kölykök, a Crimson Tide – Az utolsó esély című világsikereket. Don Simpson sajnos már nem érhette meg 1996 tavaszát, amikor is utolsó közös munkájuk, A szikla tarolta le a mozik kasszáját. Egy jó ideig úgy tűnt, magára maradt társa nem találja helyét a filmvilágban, de aztán Bruckheimer legyártotta a Con Air – A fegyencjárat akciómozit, amivel ismét az élvonalba robbantotta magát.

Jerry Bruckheimer – immár egyedül – tovább folytatta a munkát és ez év nyarán A szikla rendezőjével, Michael Bay-jel karöltve az idei év legtutibb slágerével, az Armageddonnal homályosítja el az eget – a főszerepben régi, mindent túlélő ismerősünket, az elnyűhetetlen Bruce Willist üdvözölhetjük!

Több, mint 40.000 km-es sebességgel egy irdatlan méretű aszteroida száguld a Föld felé. Az összeütközés elkerülhetetlennek tűnik, tehát minden emberi lény készülhet a világ végére! Vannak azonban egy páran, akik nem törődnek bele a sorsukba és ahelyett, hogy szép csendben készülnének az utolsó kellemes órákra, megpróbálnak tenni valamit a túlélésért.

Dan Truman (Billy Bob Thornton), a NASA egyik fejese tervet dolgoz ki arra, hogyan lehetne még az űrben megsemmisíteni a légkör felé száguldó óriási szikladarabot. A megvalósítás egy maroknyi, kemény fickókból álló csapatra vár: Harry Stamper (Willis) és emberei (többek között: Ben Affleck, Steve Buscemi, Will Patton), akik eddig a világ legjobb olajfúróiként dolgoztak, most egy gyorstalpaló űrhajós kiképzésen vesznek részt. Feladatuk nem mondható egyszerűnek: űrrepülőgéppel megközelítik az aszteroidát, majd a felszínre leszállva lyukat fúrnak a kőzetbe, hogy oda egy atomtöltetet leengedve felrobbantsák az égitestet. Stamperék elindulnak… mi pedig lélegzetvisszafojtva izgulunk és ámulunk a fantasztikus látványvilágban elveszve.

Az aszteroida szeptember 10-én Salgótarjánt, szeptember 17-én pedig Balassagyarmatot közelíti meg.

(1998, Nógrád Megyei Hírlap)

A kilencvenes években olyan kezdéssel, mint a Bad Boys és A szikla, az ifjonc Michael Bay megreformálta az akciófilmek világát, hiszen látványban, vágásban, fényben-színekben, sőt zenében is az akkor csúcson lévő videóklipgyártás pörgését ültette át a nagyvászonra. Nem is találhatott volna akkoriban monumentálisabb feladatot az Armageddonnál ahhoz, hogy nonstop akcióorgiát zúdítson a nézőtéren ülőkre. Nem a shakespeare-i magasságaiért szeretjük, de Bruce Willis világmegmentése méltán került be minden idők legjobb akciófilmjeinek haveri társaságába...

Korábban egyben nevettük végig az utóbbi évek talán legjobb komédiaszériájának első három évadát és már akkor biztosak lehettünk benne, hogy egy negyedik gyilkosság is borzolja majd a rekeszizmainkat – de azóta kiderült: nem kell túl sokat várnunk az ötödik nyomozósdira sem!

Sazz in action

Több manhattani bűnténnyel a hátunk mögött most már nehéz elképzelni azt, hogy a Steve Martin vezényletével szorgoskodó írócsapat kredencfiókjában már a 2021-es kezdés előtt ne lapult volna ott több évadnyi, előre legépelt, jól kidolgozott Gyilkos a házban! Hiszen a kedves-öreges széria szövevényes detektívesdije, minden vicce, fordulata és remek karaktere az idő – és a nézettség kényszerének – előre haladtával nem fáradt el, sőt, a szezonok közötti nyugdíjazás után megfiatalodva, még jobb életminőségben tért vissza!

Igaz ez az ötödik Martin-kavalkádra is: a történet az Arconia falai, majd a színházi világot jelentő deszkák után a mozivásznat veszi célba. A kétségtelenül amatőr, ám nagyon lelkes podcast detektívtrió tagjai a saját filmjük díszletei között kutakodva erednek a legújabb gyilkos nyomába…

Sokaknak volt szerencséje a harmadik etap meglepő fináléjához és azok tudják, hogy a Martin-Short-Gomez csapat kinek a halála miatt kapja fel a képzeletbeli ballonkabátot. Ám ha van (???) még oly néző, aki nem járt a Felső West Side-i ódon épületben, a kedvéért – és a korábbi kritika titkolózós hagyományát követve – most eltekintek az eset bővebb kifejtésétől.

Tény, hogy korábbi ténykedésüknek köszönhetően főhőseink olyan hírnévre tettek szert, hogy természetesen Hollywood is bejelentkezik egy jó kis megfilmesítési igénnyel. A Gyilkos a házban – A film elhivatott és minden hájjal megkent producere, Bev Meloni (Molly Shannon – A Grincs, Saturday Night Live, Válás tv-sorozat) leszerződteti az elsőre sem százas, sznob, az Álomgyár ingyenélőit jól példázó Brothers Sisters rendezőpárost (Catherine Cohen és Siena Werber), ám igazán nagy dobása az, hogy a New York-i trió nagyvásznas életre keltőinek megszerzi Eugene Levyt, Zach Galifianakist és Eva Longoriát…

A három színész önmagát adva lubickol a lehetőségben, hogy nem csupán a sorozat főszereplőit kell leutánozniuk, de lehetőséget kapnak arra is, hogy önmagukat parodizálják. Sőt – mivel tudjuk, hogy „a színészek a legjobb nyomozók, csak a melójuk 3%-a a valódi színészkedés, a többi készülés, elemzés, anyaggyűjtés” – még a nyomozásban is aktív szerepet vállalnak. Ezzel pedig tovább erősítik a Gyilkos a házban egyik pozitívumát – a sok közül -, mégpedig a jól megírt, remekül eljátszott karakterek sokaságát! Az alapcsapat, illetve az említettek mellett visszatér még Meryl Streep és pár, korábban rövid időre feltűnő alak, de különleges belépő Paul Rudd egy „új szerepkörben”, illetve a bűnténybe belekeveredő „Nyugók”, a nyugati épületrészben lakók képviseletében Kumail Nanjiani és Richard Kind (Egy komoly ember, Az Argó-akció, Agymanók). De ezt még lehet fokozni John McEnroe pillanatnyi dühével, Ron Howard remek belépőjével és Melissa McCarthy egy epizódos, dermesztően poénos, ám zseniális Babák völgye-figurájával.

Aki azonban az egész történet energikus motorja és egyik legszimpatikusabb figurája, az Charles kamera előtti alteregója, a vagány kaszkadőr, Sazz Pataki (Jane Lynch )! Ő ugyan csak visszaemlékezésekben – uppsz! – tűnik fel, ám ilyen-olyan fizikai formában minden epizód részese. Ám nem csupán a vicces-érzelmes múltidézés a feladata, de egyfajta tiszteletteljes megemlékezést is jelent a filmipar igazából láthatatlan, névtelen, arctalan hőseinek, a stuntmaneknek! Annál is inkább, mivel a történet egy forgatási lövöldözéssel és egy titokzatos kaszkadőr-tanonc felbukkanásával ezen a szálon is tovább bonyolódik, még egyet csavarva az amúgy is – titokzatos lakásbérlés, rejtélyes rádiózás, furcsa üzenetek, statisztálás, gyanúsítások és tisztázások, dokumentarista forgatás és sok más egyéb – sűrű és változatos történeten! Külön apró ínyencség, hogy a spagettiwestern-kezdés után a készítők minden epizódnak ismert filmek - A mennyország kapui, Ketten az úton, Adaptáció, Nagyítás és társaik – címeit adták és ha még nem elég a mozis utalásokból, a vége felé kiderül az is, hogyan keveredik a sztoriba Jack Nicholson klasszikus monológja az Egy becsületbeli ügyből!

Túl a filmrajongók kiszolgálásán a Gyilkos a házban negyedik évada hozza a megszokott színvonalat, képes megújulni, új ötleteket, karaktereket a történetbe vinni, sőt ez utóbbinak köszönhetően a három főszereplő alkalmankénti rövid mellőzésével az egyhangúvá válás gyanúját is sikerül elkerülni.

Az eddigi legváltozatosabb, jól adagolt sztárkavalkád is a helyén van, sőt, a legvégén egy villanásra újabb ismert név bukkan fel – és persze, a finálé utolsó pillanataira, kapunk egy újabb halálos áldozatot, hogy ismét kíváncsian várjuk majd a következő évad megkezdését…

Úgy tűnik, Steve Martinék nyomozósdijából még bőven lehet tartalék abban a bizonyos fiókban, ám ha egyszer a sorozatkarrier véget ér, én bármikor vevő lennék a Gyilkos a házban – A film című produkcióra! Vagy akár trilógiára…

(hetediksor.hu, A hetedik sor közepe, 2025.02.20.)