A színészzseni, Robert De Niro mostanában egyre többször lövöldöz a nyílt utcán. Nemrégiben a Szemtől szemben című szuperfilmben Al Pacinoval és Val Kilmerrel az oldalán minden idők egyik leghosszabb és legtöbb lőszert elhasználó összecsapását követte el Los Angeles utcáin, most pedig szinte ugyanezt teszi – minden idők egyik legjobb autós üldözésével megspékelve –, csak éppen Franciaországban. A legendás rendező, John Frankenheimer Ronin című új filmjében egy mindenen átgázoló és mindent túlélő zsoldost alakít.

A hidegháború befejeztével a keleti és a nyugati blokk ügynökei, kémei és különlegesen kiképzett szakijai munka nélkül maradtak. De csak egy darabig, ugyanis egy rejtélyes, a háttérből irányító megbízó jó pénzért felbéreli a világ legjobbnak számító, de ideiglenesen nyugdíjban lévő fegyvereseit.

A kis csapat két meghatározó embere Sam (Robert De Niro), az amerikai, valamint Vincent (Jean Reno), a francia, akik a végrehajtandó akció kulcsfigurái. Az összeverbuvált ex-ügynökök és -kémek feladata egy titokzatos és nagyon sokat érő táska megszerzése. Alapos tervezés és előkészítés után embereink végrehajtják az akciót, de az utolsó pillanatban minden profizmusuk ellenére mégsem ők kaparintják meg a kiszemelt táskát… egyvalaki ugyanis elárulja őket – ez pedig rövidesen sokuk életébe kerülhet...

A rendkívül látványos lövöldözésekkel és autós üldözésekkel, valamint hiteles színészi játékkal tarkított film január 21-től látható a gyarmati Madáchban.

(1999, Nógrád Megyei Hírlap)

John Frankenheimer rendező (Az alcatrazi ember, A mandzsúriai jelölt, Lassú tűzön, George Wallace) egyik utolsó alkotásában igazi nagyágyúk kezébe adott fegyvert, hogy látványos autós üldözések és lövöldözések közepette, gazdátlan zsoldoscsapatként garázdálkodjanak Frankhonban. Annak idején nem volt nagy siker és a kritika sem esett hanyatt tőle - lásd: egy évvel Diana hercegnő halála után a stáb ugyanabban az alagútban rombolt, ahol a végzetes baleset történt -, de nekem máig az egyik kedvenc akciómozim...

Na, Mel most aztán tényleg bepipult!

Nem mintha eddig túlságosan hidegvérű lett, volna, hiszen láttuk mi már őt két automata stukkerral falat bontani, no meg kétméteres pallossal angolt kaszálni. Ez a mostani balhé azonban túlmegy minden eddigin. Mel ugyanis nagyvárosi Mad Max-ként megszállott tekintettel végigrobog a vásznon és mindenkit félrerúg, aki csak az útjába kerül. És miről is van szó? Megölt családról, megmentendő világról? A fenét! Rongyos hetvenezer zöldhasúról!

Na, oké, tényleg meg lehet Melt érteni, hiszen nem véletlenül fut a pénze után.

Anno, jónéhány hónappal korábban ugyanis Mel, azaz Porter még becsületes bűnözőként tengette az életét és társával együtt kisstílű ügyekből tartotta fenn magát. Egy szép napon azonban ez a „barát” Porter feleségével szövetkezve átvágta hősünket, a zsákmányból lenyúlta a Portert megillető hetvenezret és a biztonság kedvéért néhány golyót is eresztett a férfi hátába.

Porternek annyi, gondolta mindenki, ő azonban feltámadt poraiból, szépen felgyógyult és közben egy pillanatra sem feledkezett meg a ráeső zsákmányról. A további sebnyalogatás helyett telepakolta az övét és a bőrdzsekijét stukkerekkel, majd hozzálátott, hogy istent-embert nem tisztelve felkutassa a hetvenezer dollárját – még akkor is, ha az ügy érdekében a fél alvilágot is ki kell tömnie ólommal…

A Visszavágó egy tipikus Mel Gibson krimi. Igaz, Brian Helgeland neve szerepel a rendező mellett, azonban nem lehet nem észrevenni az egyszemélyes halálos fegyver keze nyomát a produkción. Valószínűleg igazak azok a mendemondák, amelyek arról szólnak, hogy Gibson többször is összetűzésbe került Helgelanddal, sőt a rendezőt kirúgva ő végezte el a legutolsó simításokat is a kópián, hiszen a film stílusában az ő személyiségét tükrözi. Melankolikus, mint egy film noir, de valahol a felszín alatt kirobbanni készül: őrült és vicces, leginkább a Martin Riggs-et körüllengő hangulatot idézi, néha pedig nyers és erőszakos, mint A rettenthetetlen, csupán az Oscar-díjas film pátosza hiányzik belőle.

A Visszavágó az utóbbi évek egyik legjobb krimije. Remekelnek a színészek; elsősorban Mel, majd a lenyúlós barátot játszó Greg Henry és a Vészhelyzetből kiugrott dokinő, Maria Bello, de nagyon jók a mellékszereplők is. A rendezés hangulatos, a színek sötétek és fakóak, mint a mellékutcák szemetes kövezete.

Bármennyire is őrült figura Porter, mi drukkolunk neki, mert testet-lelket-lábujjat nem kímélve keményen megdolgozik azért a nyavalyás hetvenezer dollárért…

(1999, VOX)

Mindig is tudtuk, hogy Mel Gibsonnak van egy sötétebb, őrültebb, erószakosabb oldala, ami ugyan a filmjeiben sokszor jól jött, ám a magánéletét és részben a karrierjét is sikeresen tönkre vágta. Előbbi esetre bizonyítékul szolgálnak remek rendezései - A rettenthetetlen, A passió, Apocalypto, A fegyvertelen katona -, ám van egy kevésbé favorizált, talán az egyik legsötétebb tónusúként leírható alkotása, ami krimiként, akcióként is remekül megállja a helyét. A Visszavágó remek gárdájában pedig Lucy Liu parádésan mindenkit lejátszik a vászonról.