Brandon Lee is elment közülünk.
Egy felfelé ívelő karrier kezdetén, húsz évvel apja, Bruce Lee halála után távozott tragikus hirtelenséggel. Huszonnyolc éves volt. Csupán ennyi adatott meg neki, ha több ideje marad, színészi és testi adottságaival rövidesen lesöpörte volna a színről a ma favorizált, felpumpált karú „macho man”-eket.
Utolsó filmje, - az önmaga számára is pályafutása csúcsának tartott A holló – című alkotás forgatásán érte halálos baleset. Így vált a film azzá, ami végülis lett: egy legenda a szerelemről, az igazságról, a bosszúról – és Brandon Lee-ről.
A kor, az időpont bizonytalan. Valamikor a huszadik század végén, a kétezres évek elején járunk.
A zuhogó eső nedves függönnyel borítja be a névtelen várost. A sötétség nyálkás anyagként vegyül el az esővel és örök feketeségként telepedik rá mindenre.
Az állandó nedvesség ellenére itt-ott vörösen lángoló tüzek törnek ki a pusztuló házakból és lidércfénnyel világítják be az éjszakát. Apró szellemek ragadnak minket karon és hangos rikácsolással rángatnak bele a bűnbe, az Ördög Éjszakájának első órájába. Néptelenek az utcák.
Pár pillanatra szétválik a sötétség és egy fekete madár röppen át a nyirkos levegőn. Néhány szárnycsapással túljut a pusztulás felett és az ősrégi katedrálist elhagyva, az elárvult lelkek nyugvóhelye, a temető felé veszi az útját. Mintha csak pihenni akarna, szinte nesztelenül száll a sírkőre, amely anyagába vésve viseli a halott Eric Draven nevét. Mintha a bebocsátást várna, a holló rákoppint a kemény kőre.
Néhány másodperc múlva megmozdul az átázott föld és fájdalmas kiáltással egy meggyötört emberi lélek kezdi meg új életét…
És a városban, ha csupán két röpke napra is, de új hős születik meg.
…Az eső ugyanolyan sűrű fátyolként borul a városra, mint eddig. A sötétség áthatolhatatlan, de az utcákat uraló Top Dollar nevezetű fickó és bandája ellen egy rejtélyes figura veszi fel a harcot. Fekete ruhában és fehérre mázolt arccal tűnik fel a háztetőkön, leszámol a gazemberek egyikével, majd pillanatok alatt eggyé válik az árnyakkal. Aztán ismét megjelenik, hogy beteljesítse küldetését.
Társául szegődik a fekete holló és mindenhová elkíséri, hogy utat mutasson és védje őt. Ők ketten – a túlvilágról visszatért, meggyilkolt szerelmes és a madár, ami a legendák szerint a lelkek vezetője az élők és a holtak világa között -, ők ketten lesznek a lepusztult város utolsó reménysugarai, akik élettel tölthetik meg a haldokló utcákat.
Alex Proyas rendező azon alkotók közé tartozik, akik a videoklip-készítők közül kerültek a filmgyártásba. (A többiek: Russell Mulcahy – A hegylakó, David Fincher – A végső megoldás: Halál, Andy Morahan – Hegylakó 3. és mások.) Első moziprodukciója, A holló nagyban a Ridley Scott (Szárnyas fejvadász) által meghonosított látványközpontú alkotások sorát növeli. Állandóan mozgó kamera, gyors vágások, kísérteties megvilágítás és díszletek, mindezek a minél nagyobb hatás elérése érdekében.
A technika és a szakmai tudás azonban tökéletesen élettelen lenne, ha nem társulna hozzá Brandon Lee erőteljes alakítása.
Az ő játéka győz meg minket arról, hogy ne csupán a hófehér szárnyakat viselő angyalokban higgyünk, hanem egy olyanban is, aki bakancsot, fekete ruhát visel és egy holló társaságában gitározik a háztetőkön.
(1995, nem jelent meg)
Csak féltucatnyi mozit forgatott és szinte sorsszerű módon, még apjánál is fiatalabban, forgatás közben, egy baleset következtében ment el közülünk. Legutolsó, stílusos akciója hangulatának, zenéjének, látványvilágának - és nem véletlenül, a tragédiának - "köszönhetően" kultikus filmmé vált, sokáig az én egyik nagy kedvencem is volt...
