Kihunynak a fények, a közönség morajlása lassan elhalkul, már csak egy-két gyors köhincsélést hallani… aztán teljes lesz a csend. Néma sötétségben ül a közönség egy darabig és a legtürelmetlenebbek már éppen fészkelődni és sugdolózni kezdenének, amikor…
…vakító hasít bele a nézőtér feketeségébe és valahol a megfoghatatlan távolban egy lángoló betű jelenik meg a levegőben: C! A közönség meglepetten hunyorít, majd érdeklődve előrehajol, mire hatalmas szikraeső közepette újabb betűk robbannak bele a légüres térbe: H-I-C-A-G és a legvégén mindent gyűrűszerű fényesőbe vonva egy O! A nézők meglepetten hátrahőkölnek, ám nincs idejük sokáig csodálkozni, hiszen a mindent magába szippantó fényárban férfiak és nők tódulnak a színpadra, hogy bűnös, számító, árulással és hírnévvel teli összevisszaságban bemutassák nekünk a várost, melynek neve: CHICAGO!
Roxie Hart (Renée Zellweger) egy szőke-szürke kis leányzó a sziporkázó nagyváros forgatagában, egy ártatlan, az eddigi életénél többre vágyó csillagocska, aki azonban mégsem egy szende ártatlanság. Történik ugyanis, hogy Roxie hirtelen felindulásból végez szeretőjével és nagy csinnadratta közepette bevonul a börtönbe. Tesz ezt úgy, hogy ezzel a látványos akciójával nem csupán a sajtó elsőszámú sztárjává válik, de a korábbi show- és botránykirálynőt, jelenlegi kótertársát, Velma Kellyt (Catherine Zeta-Jones) is letaszítja a hírnév kétes trónjáról. Ebben pedig nagyon nagy segítségére van a sármos, ellenállhatatlan, a szavakat és trükköket igen ügyesen csavaró jogászmágus, Billy Flynn (Richard Gere). Roxie a fényképezőgépek villanófényeiben fürödve akár hátra is dőlhetne, ám nemsokára alatta is remegni kezd a trónszék. Nemsokára ugyanis egy még nála és Velmánál is vérszomjasabb nőszemély kerül a rácsok mögé, hogy belibbenésével Roxie dicsőségét is a múltnak adja át.
Az egykori sztárok számára mind a siker, mind a címlap ugrani látszik, ám ekkor, az utolsó előtti pillanatban magabiztos mosollyal az arcán feltűnik Billy Flynn, hogy díváinkat ismét az őket megillető helyre emelje…
Rob Marshall nevével eddig nem nagyon találkozhattunk, hiszen a legutóbbi időkig koreográfusként dolgozott és a Chicago az 1999-es Annie után csak a második rendezése. Ám egy viszonylag zöldfülű direktor részéről nem elhanyagolható tény, hogy alkotása a 2003-as év egyik legnagyobb sikereként tizenhárom Oscar-jelöléséből hatot haza is vihetett.
A latban legtöbbet nyomó legjobb filmnek járó trófea mellett Catherine Zeta-Jones legjobb színésznőként kapott szobrot, mellette pedig a díjat érdemelt a vágó, a látványtervező, a jelmeztervező és a hangtechnikusok is. Bár a rendező, a forgatókönyvíró, az operatőr, a dalszerzők mellett mellékszereplőként Renée Zellweger, Queen Latifah és John C. Reilly is kénytelen volt üres kézzel távozni, tehetségük és munkájuk révén remek szórakozássá vált a Chicago. A tempós, remek zenékkel, dalokkal és táncbetétekkel megtoldott történet a sztárság legmagasabb csúcsaira, az emberi ármány és sikeréhség legmélyebb szakadékaiba vezet el úgy, hogy mindeközben remek, változatos szórakozást nyújtva Chicago álomszerű világába invitál be.
Szóljon hát az a bűnös jazz!
(2004, DVD Magazin)
Az időszakosan visszatérő musicalhullám egyik utolsó nagy dobása volt a színpadon is sikeres mozi. Az éneklős filmek dallamai között otthonosan mozgó Rob Marshall (Vadregény, Mary Poppins visszatér, A kis hableány) gengsztersztorijában az akkoriban csúcson lévő Catherine Zeta-jones és Renée Zellweger mérte össze tánctudását Richard Gere értő tekintete előtt. A jutalom nem maradt el, a tizenhárom (!) jelölésből az Akadémia hat kategóriában ítélte oda az arany szobrocskát...
